Mit rejt Kohl Stasi-aktája?

Kezdetben öröm uralkodott, majd a félelem, végül a csalódottság dominált. Röviden így foglalható össze a hajdani keletnémet állambiztonsági szerv munkájának feldolgozását célzó fáradozások története.

Az újraegyesítés során fennmaradt Stasi-iratok reményt nyújtottak arra, hogy sikerül mélyrehatóan átvilágítani a szervezet működését, és feltárni annak módszereit. Amikor fény derült számtalan NSZK-politikus titokban lehallgatott beszélgetésére és az azokról készült jegyzőkönyvekre, azonnal alábbhagyott a lelkesedés, tartva a kollaboráció, az ügynöki együttműködés vádjától. A parlament két évvel ezelőtt kiegészítette a Stasi-aktákra vonatkozó törvényt, így próbálva elejét venni a történelmi feldolgozás megakadályozását célzó ténykedéseknek. A Bundestag azonban nem gondolt az igazságszolgáltatás kiszámíthatatlanságára, amely most igen előnytelenül befolyásolja mind a sajtó munkatársainak, mind a tudományos kutatással foglalkozó történészeknek a munkáját.
A „Helmut Kohl a német köztársaság ellen” elnevezésű per végén a lipcsei szövetségi közigazgatási bíróság az egykor a Stasi-papírok kiértékelését nagy lelkesedéssel támogató, majd a lehetséges következményektől visszakozó egykori kancellárnak adott igazat, és zárolta a CDU-politikusra vonatkozó feljegyzéseket azzal az indokolással, hogy a magán-, illetve hivatali helyiségekben elhangzott kijelentések megkülönböztetett védelmet érdemelnek. A bírák ítélete szenvedélyes vitát váltott ki. A „Polgárbizottság, Lipcse” – a hajdani NDK polgárjogi harcosainak egyik érdekképviselete – szerint az ítélet fájó visszaesést jelent a keletnémet diktatúra felkutatásában, mert a Kohl-perben hozott határozat alapvető jelentőséggel bír, rossz példával szolgál, és tulajdonképpen leállítja a Stasi-akták publicisztikai kiértékelését. Holott a sajtó sokkal hatásosabban és mindenekelőtt gyorsabb iramban gondoskodik a múlt részleteinek felderítéséről, mint a tudományos kutatás. A német újságíró-szövetség szerint szűk keretek közé szorítják a média lehetőségeit, és ezzel a döntéssel „a Stasi-dokumentumokat betették a páncélszekrénybe, annak kulcsát pedig egyszerűen eldobták”. Hans-Joachim Hacker, a szociáldemokraták parlamenti frakciójának belpolitikai szóvivője szerint Kohllal kivételeznek, a bíróság ítélete felveti az „egyenlő elbánás” elvének kérdését, és egyben ignorálja a törvényhozás alapvető szándékát. Hans-Christian Ströbele, a Zöldek frakciójának helyettes vezetője úgy véli, a parlamentnek ismételten foglalkoznia kellene a Stasi-dokumentumokra vonatkozó törvénnyel.
„A bírák riasztó ítéletet hoztak” – mondta Marianne Birthler aszszony, a Stasi-iratokat kezelő intézet vezetője, aki abból indul ki, hogy a bírósági döntés nem vonatkozik a Kohl-akták összességére, és a volt kancellártól nem kell minden alkalommal engedélyt kérni arra, hogy iratainak egy részét nyilvánosságra hozzák.