Németország adósságcsapdában?

Üres zsebbel nem lehet politizálni. E felismerés a mesék világába röpíti Hans Eichel német pénzügyminiszter azon álmát, hogy 2005 lesz az utolsó esztendő, amikor az államnak további adósságokat kell vállalnia. A köztársaság költségvetését elfogadó kabinetdöntés alapját további 22 milliárd euró kölcsön felvétele teszi csak lehetővé. Ez csak úgy érhető el, ha 15 milliárdot a pénzügyi tárca szociáldemokrata vezetője az államvagyon egy részének eladásából tud majd fedezni. A német sajtó gúnyos hangú kommentárjai az „ezüst evőeszközkészlet” elkótyavetyélését emlegető szalagcímekkel tálalják az eseményt, és utalnak ismételten arra, hogy tavaly 40 milliárdot tett ki a felvett kölcsön összege.
A pénzügyminisztert kritikus helyzetbe hozza az alkotmány előírása: az állami befektetések nem múlhatják felül a kölcsönök összegét. A szövetség vagyonának áruba bocsátása jelenti tehát a kiutat a megszorult helyzetből. A forrást az állam birtokában lévő 560 vállalkozás jelenti, összesen közel 20 milliárdos tőkével, s félmillió alkalmazottal. Az ebből adódó lehetőségek kiaknázása sem változtat azonban azon a tényen, hogy Berlin a 2005-ös államháztartással újból, immár negyedszerre fogja megsérteni az EU-előírásokat.
Hans Eichel elsődlegesen a német Telekom és a Deutsch Post részvényeinek eladását irányozta elő. A legutóbbi kísérlet alapján tervei bizonytalanok: a frankfurti, müncheni és kölni repülőterek szövetségi tulajdonban lévő részvényeinek eladása zátonyra futott, mert ezekre egyszerűen nem akadt vevő.
A kiszámíthatatlan üzleti helyzetben a pénzügyminiszter taktikai lépésre szánhatja el magát. Ha a Telekom és a Deutsch Post részvényei iránt pillanatnyilag nem mutatkozna megfelelő kereslet, akkor a pénzügyi tárca azokat az állami tulajdonban lévő Újjáépítési Hitelintézetnek (KfW) adná el; így az állam gyors úton pénzhez jutna, a KfW pedig addig tárolná az értékpapírokat, amíg azokért magasabb árat kapna. Ennek pedig a nehéz helyzetben lévő Eichel csak örülne. Végső fokon az SPD-politikus pozíciója egyre gyengébb lábakon áll. Ha ugyanis a remélt gazdasági konjunktúra elmarad, legendává válik a miniszter beterjesztett büdzséterve 2005-re, és testközelbe hozza a máris lehetségesnek tartott kormányátalakítást, Hans Eichellel mint első számú áldozattal.