ORFK: Kádár és Münnich bűnös

Bűnsegéd volt Kádár János és Münnich Ferenc Nagy Imre 1956-os miniszterelnök Romániába internálásában – állapítja meg az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának határozata, amelyet nemrég kapott meg a feljelentő Deport ’56. A szervezet által közzétett irat szerint Nagy Imre, munkatársai és családtagjaik az ’56-os forradalom után Romániába történt internálása alkalmas a személyi szabadság megsértése bűntettének megállapítására. Tettesként az akkori szovjet vezetők, bűnsegédként pedig Kádár János akkori magyar miniszterelnök és Münnich Ferenc akkori magyar belügyminiszter bűnössége állapítható meg. Az ORFK, tekintettel arra, hogy az elkövetők már elhunytak, megszüntette a nyomozást.
Róth Miklós, a Deport ’56 ügyvédje jelezte: várhatóan panasszal fordulnak az ügyészséghez.
Koncepciós perben 1958 júniusában a magyar hatóságok szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás hamis vádjával halálra ítélték Nagy Imrét és több munkatársát. Az ítéletet 1958. június 16-án hajtották végre.
A Deport ’56 szerint a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezménybe ütközött Nagy Imréék 1956-os internálása, és törvénysértő volt 1958-ban történt kivégzése. Az ORFK különböző indokokkal már többször megszüntette a nyomozást. A 2002. áprilisi döntés szerint a korabeli történelmi és politikai helyzetben nem volt jogsértő az internálás. Később arra hivatkoztak, hogy a miniszterelnök ügyében politikai döntés született, és a magyar igazságszolgáltatás hatálya alá tartozó személyek nem követtek el bűncselekményt.
A ORFK 2004. április 25-i dátumú határozatában kimondta, a genfi egyezmény alapján „súlyos jogsértésnek minősíthető magatartás” volt az 1956-os szovjet megszállást követően Nagy Imréék internálása. Mindezt tettesként a megszálló hatalom tagjai valósíthatták meg. „Magyar állampolgárságú személyek, akik valamilyen módon a bűncselekmény elkövetésében részt vettek, bűnsegédi magatartást valósíthattak meg” – áll a szövegben. A határozat megállapítja azt is, hogy a személyes szabadságnak a genfi egyezmény hatálya alá tartozó megsértése 1956. november 22-én kezdődött, amikor Nagy Imrét és a jugoszláv követségről vele együtt távozókat a szovjetek őrizetbe vették, és 1957. április 14-én ért véget, amikor a magyar hatóságok vették át a csoport őrizetét a romániai Snagovban. „Ezt követően Nagy Imréék már nem tartoztak a genfi egyezmény hatálya alá, mivel a megszálló idegen hatalom hatalma alól kikerültek” – áll a határozatban.