Rutinos szövetséges

Történt pedig, hogy Medgyessy Péter váratlanul felbukkant a CNN hírtelevízióban. A kamerák kereszttüzét mosolyogva állta, örült, hogy a kényszerű halasztás után végre ott ülhet az Egyesült Államok elnöke oldalán. Washingtonban láthatóan nemigen tudtak mit kezdeni a magyar miniszterelnök személyével, pontos információk híján Bush elnök valószínűleg azt hitte, egy Aleksander Kwasniewskihez hasonló, keménykötésű politikus látogatott el hozzá. Medgyessy azonban tudta, hogyan kell viselkedni a hű szövetségesnek: nem tett fel kellemetlen kérdéseket például a vízumkönnyítésekről, inkább mosolygott egy sort az amerikai elnök oltalmazó közelségében. Derűsen fogadta azt is, amikor Bush „erős vízióval rendelkező” és „szavatartó” vezetőnek nevezte. Alighanem tudta, hogy ennél nagyobb csacsiságok is elhangzottak már a Fehér Házban. Egyetlen dologra azonban nem készítették fel, tudniillik arra, hogy mit tegyen, ha világpolitikai ügyekről esik szó.

A jelenlévő újságírók ugyanis nem a magyar–amerikai barátságról kérdezgették George Busht. Láthatóan inkább az iraki helyzettel, a mind aggasztóbb háborúval kapcsolatos kérdésekkel bombázták az amerikai elnököt. Ami ebben a sajátos mosolydiplomáciában fontos a feleknek, az egyébként is elhangzott. Kiderült, hogy megbízható szövetségesek vagyunk, hogy Nagy Richárd halála mennyire sajnálatos esemény, szó esett arról, hogy az amerikaiak nagyra értékelik a magyar szerepvállalást. Szavak, szavak és újra csak szavak.

Medgyessy Péter szemmel láthatóan belpolitikai célzatú körutazáson vesz részt az Egyesült Államokban. A látogatás fő szervezője a sajátos kötődéseiről elhíresült Tom Lantos, aki itthon leginkább arról ismeretes, hogy szabad idejében szívesen pesztrálja egy szívének kedves magyar pártelnök San Franciscóban tanuló gyermekét. Az a tény, hogy a magyar híradásokban kidomborították Lantos részvételét a szilícium-völgyi üzletben, máris felvázolja a hasonló irányú magyarországi beruházások várható üzleti hátterét. Ami Medgyessy Péter más találkozóit illeti, megint csak nem világos, miért kellett a tengerentúlra utaznia. Visszavonult politikusok és íróemberek aligha tudnak és akarnak bármit is érdemben hozzátenni az amerikai–magyar kapcsolatokhoz. Egy PR-látogatás kritériumainak viszont nagyszerűen megfelel ez a körítés, alighanem ez is volt a cél.

Nehezen hihető, hogy Bush semmitmondó és szürke szavai után az amerikai üzletemberek – mintegy hálájuk jeléül – jövedelmező üzletekkel árasztanák el a bajtársul szegődött Magyarországot. Erről már csak azért sem lehet szó, mert még az iraki újjáépítésből sem részesülhetünk. Hálás amerikai magatartásról csak Kovács László beszélt a tegnapi Nap-keltében, mentségére szolgáljon a hatórás időeltolódás, a korai kelés vagy a kései fekvés. A semmitmondó szlogenekkel ellentétben valójában arra szolgál a mostani látogatás, hogy a balul sikerült uniós választás után a vesztes szocialisták megmártózzanak egy kicsit a vélt sikerekben. Csakhogy amíg Medgyessyék számára már a látogatás ténye is hatalmas fegyvertény, az amerikaiak számára ez is csak egy parti a sok közül. És mint tudjuk, a társasági öszszejövetelek természete szerint az ember már másnap elfelejti, kivel töltötte az estét.