Startol a második kör

Újabb határkövéhez érkezik a magyar energiapiac liberalizációja: a nagyfogyasztók után július elsejétől minden nem lakossági fogyasztó attól vásárolhat gázt és áramot, akitől akar – helyesebben, akitől tud. A liberalizáció eddigi története nem mondható kifejezetten sikeresnek. Az árampiacról kapacitásproblémáktól, ellátási nehézségektől tartva többen visszaléptek a közüzembe. A gázpiac szintén bizonytalan; az igények a maximum közelében vannak, a szabad kereskedelem lehetősége így leszűkült.

Teljesen megnyílik az energiapiac – az európai uniós direktíváknak megfelelően – 2007 közepére hazánkban is. A fokozatos liberalizáció az áramszektorban kezdődött meg előbb; a nagyfogyasztók már tavaly januártól szabadon választhattak kereskedőt. Az ipari gázfogyasztók számára ugyanez a lehetőség idén januárban adatott meg, a két nyitási folyamat azonban július elsejével szinkronba kerül: jövő hónaptól a nem lakossági fogyasztók áram- és gázszolgáltatót is szabadon választhatnak.
Az eddigi liberalizációs folyamat sikerének vagy sikertelenségének megítélése felemás. A szabad piac kereteit meghúzó szakminisztérium megszólalói általában a szabályozók bevezetését, az első lépések megtételének fontosságát hangsúlyozzák, a szektor szereplői, a kereskedők és a vásárlók azonban arra panaszkodnak, hogy egyéb feltételek hiányában a verseny ettől még nem vált igazi versennyé, vagyis nem váltotta be a hozzá fűzött gazdaságossági reményeket.
Lévén az árampiacon már másfél éve működik párhuzamosan a liberalizált és a közüzemi szektor, az itt végbement folyamatokról pontosabb képet alkottak a szakértők. A Magyar Energia Hivatal (MEH) tavalyi évet értékelő tanulmánya szerint a kilépők száma 2003 júniusáig növekedést mutat, onnantól viszont stagnálás, sőt visszalépés tapasztalható. Az okok összetettek. A jelentés külön kiemeli a tavaly áprilisban Pakson bekövetkezett üzemzavar negatív hatását: a 2-es blokk leállásával a közüzemi nagykereskedő a kieső kapacitás miatt ellátási kötelezettségét kénytelen volt többletenergia vásárlásával pótolni, aminek hatására egyrészt csökkent az amúgy sem bőséges hazai források nagysága, másrész pedig azokban a termelőegységekben, amelyekben elvben lehetőség lett volna a piaci értékesítésre is, veszített erejéből a verseny kényszere.
Féléves stagnálás után a feljogosított fogyasztók közül több is viszszalépett a közüzembe. Főleg azok a társaságok választották a visszatérést, amelyek szerződésben kötötték ki, hogy szolgáltatót válthatnak akkor, ha vásárlási áraik a közüzemi árak fölé mennek – vagyis a piaci versenytől várt árcsökkentés nem vagy legalábbis nem minden fogyasztó számára realizálódott.
A MEH tanulmánya szerint az árak tekintetében a szabad piacon eddig kifejezetten kedvezőtlenek voltak a folyamatok. A közép-európai viszonylatban irányadónak számító német tőzsdei árak folyamatosan növekedtek. A 2003 év eleji 24 euró/megawattóra szintről idén az év elejére 30 euró/megawattórára emelkedett az áram ára a normál fogyasztási időszakban, és hasonlóképpen emelkedtek az árak a csúcsidőszakban is. Itt 36 euróról 50 euróra kúszott föl az árszint. Rontotta a beszerzés körülményeit a forint euróhoz viszonyított esése és a határkeresztező kapacitások szűkössége is. Mindezek függvényében a szakértők nem várnak túl sokat a nyitás következő körétől. Tombor Antal, a Magyar Villamosipari Rendszerirányító Rt. vezetője korábbi kérdésünkre elmondta: nem számítanak a piac jelentős bővülésére. A lanyha érdeklődést az eddigi problémák mellett azzal is magyarázta, hogy a most feljogosítottá váló fogyasztók, vagyis az önkormányzatok, vállalkozások, egyéb jogi szervezetek nem rendelkeznek elég információval a lehetőségekről.
A villanypiactól némileg eltérő helyzetben van a gázpiac, mert a nyitás sokkal inkább függ a műszaki feltételektől. Befolyásoló tényezőként kell említeni a termékszállítást, a tárolást, a fejlesztések finanszírozását; a liberalizáció sikere nagyrészt ezekkel függ össze. Márpedig ezen a téren komoly hiányosságok mutatkoznak. A MEH tegnap közzétett, az Országgyűlés gazdasági bizottsága energetikai albizottsága részére készült jelentése szerint a földgáz napi fogyasztása 2005–2006 telén már elérheti a 96 millió köbméteres névleges kapacitás határát. A távirati iroda által idézett tanulmány kimondja: elengedhetetlen a szállító- és tárolólétesítmények soron kívüli, gyors ütemű fejlesztése.
A MEH jelentése rámutat, az elmúlt télen olyan kritikus helyzetet ért el a hálózat megterheltsége, hogy bizonyos, erre kijelölt üzemekben ki kellett kapcsolni a gázt. A jelenség szoros összefüggésben van a villanypiaccal. Az elmúlt időszakban ugyanis az áramtermelésben komoly szerepet kaptak a földgázt használó erőművek; az ily módon termelt villamos energia részaránya 1995 és 2003 között 14,8 százalékról 35,1 százalékra nőtt.
A szűkös készletek természetesen a gázszektorban is nehézkessé teszik a valódi piaci verseny kialakulását. A MEH javaslata szerint ehhez újabb tárolókat és minimum még egy becsatlakozó gázvezetéket kellene kiépíteni a közeljövőben.
n
Ötven-hatvan évre elegendő a jelenleg ismert, könnyen hozzáférhető urántartalék az atomerőművek táplálására – jelentette be tegnap a távirati iroda közlése szerint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség. Az első atomerőmű üzembe helyezésének 50. évfordulójára közzétett jelentés megállapítja: a nehézkesen bányászható lelőhelyek ennek a mennyiségnek a kétszeresét rejtik. A múlt év végén 442 atomerőmű termelt energiát szerte a világon, és 27 reaktor építése volt folyamatban. A reaktorok adják a föld áramigényének mintegy hatodát.

---