Szkeptikus Európa

E G Y H É T E U R Ó P Á B A N

Ezen a héten mintegy 140-180 millió európai, a választásra jogosult 350 milliónak mintegy a negyven-ötven százaléka megy el szavazni arról, hogy kiket is küldjön az Európai Parlamentbe. A kibővített unió első parlamenti választása méltán kelt aggodalmat az unió jelenlegi vezetőiben. A felmérések ugyanis az euroszkeptikusok és eurokritikusok nagy áttörésére utalnak, akik talán annyi helyet is szerezhetnek az új parlamentben, hogy akár a mérleg nyelvét is jelenthetik a két nagy parlamenti csoportosulás, a kereszténydemokraták és a szocialisták között.
Az új országok közül a lengyeleknél a legnagyobb a szkepticizmus. Az előzetes felmérések azt mutatják, hogy az euroszkeptikus és nacionalista pártok az 54 képviselői hely felét is megszerezhetik, ezen belül a Önvédelem egyedül 12 helyet kaphat. Populista vezetője, Andrzej Lepper leginkább azzal vonta magára a sajtó figyelmét, hogy az unió keleti terjeszkedését Lengyelország 1939-es náci lerohanásához hasonlította. Az euroszkeptikusok közé sorolható be a cseh elnök, Václav Klaus pártja is, bár valószínűleg a kereszténydemokraták között foglalnak majd helyet.
Az európai választások növekvő érdeklődést keltenek az egyes országokban, a legutolsó közvélemény-kutatások szerint a szavazásra jogosultak mintegy 52 százaléka járul az urnákhoz. A növekvő érdeklődést mutatja, hogy Hollandiában és az Egyesült Királyságban csütörtökön megtartott voksoláson a részvételi arány negyven százalék körüli volt, tíz százalékponttal magasabb, mint a korábbi uniós választáson. Európai szinten a három nagy politikai csoport (szocialisták, kereszténydemokraták, liberálisok) lényegében ugyanazt a politikát folytatják, ezért nehéz köztük különbséget tenni. A nagykoalíciók nem elvi, hanem pragmatikus alapon álltak össze, hogy uralni tudják az európai politikát. Az ugyanabba a frakcióba tartozó angol konzervatívok és német kereszténydemokraták között például kevés közös vonás található, és ez elmondható az angol és a kontinentális szocialistákra, vagy az északi liberálisokra és a liberális főáramra is. Egyre világosabban látszik, hogy a hagyományos jobb- és baloldali megoszlás csupán történelmi örökségnek tekinthető, és nem fejezi ki a jelenlegi viszonyokat, amikor a gazdaságpolitikát Brüsszelből és Frankfurtból (Európai Központi Bank) irányítják. Valószínűleg hosszabb távon a jelenlegi pártcsoportosulásokat fel fogja váltani az európai integrációval kapcsolatos nézetek szerinti megoszlás. Mindenesetre a jelenlegi választások Európa politikai arculatának jelentős megváltozását vetítik előre.