Veszélyben a Balaton vízminősége

Két éve már, hogy a rendőrség megállított egy iszapszállító uszályt, amint arról éppen iszapot engedtek a tó vizébe. Hogyan kerülhetett a Keszthelyi-öbölbe körülbelül Szigligetig ez a sötét színű, szerves anyag bomlásából származó, bűzös iszap?
Azt tudjuk, hogy hínármentesítés miatt már régebben is végeztek kotrásokat a balatoni strandok területén. Csakhogy hová került a kiemelt hínár, a nád rohadványának sötét iszapja? A válasz nyilvánvaló: ide, a Keszthelyi-öbölbe. A Szigligeti-öbölbe eresztették be, vagy a Balatongyörök–Balatonberény közötti középvízbe, de az előbbi a valószínűbb. Mert mire a Berény- és a Zala-torkolat közötti részre ért az uszály, már üresnek kellett lennie, ott ugyanis homokos a tó medre, s egész nyáron ott vesztegelt egy kotróhajó, amely onnan nyomta föl a már üres uszályra a homokot. Ezt a homokot vitték vissza, s borították be a strandokat Balatonakarattyáig. Mivel a kikotort iszapot tartalmazó zagytárolók Balatonederics és Szigliget között, valamint Keszthely környékén vannak, ezért nyilvánvaló az állandó kotrás ténye.
A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években az öböl vize kékesen áttetsző volt. A vízben a halaknak beszórt kukoricát a fenéken is látni lehetett. És ha a keleti szél felkavarta a vizet, ugyanolyan tejszerű, márgás színe volt, mint azt a mai napig láthatjuk Badacsonytól felfelé, ahol még mindig tiszta a víz. Korábban a Zala folyóra fogták, hogy ide szállította a hordalékot, mert a Kis-Balaton hiánya miatt közvetlenül folyik az öbölbe. Igen, a Zala valóban hozott iszapot, méghozzá sárgás-agyagosat, esők által a hegyekből kimosottat. Sőt, hordalékot az akkor még közvetlenül beömlő Zala áramlása is szétvihetett, de nem annyit – s nem szürke színűt –, és nem bűzöset, mint ami most a tóban van.
Sétahajóról nézve a Balaton még mindig csodálatos, a helyszínt azonban gumicsónakkal kellene megtekinteni. Onnan látható, hogy az élővilága a tóparton haldoklik.
Vámos István
a Helikon Horgászegyesület tagja, Zalavár