Doppingverseny a nézettségért

Néhány hónapja az origo.hu csevegőszobájában Rudi Zoltán, az MTV elnöke azt nyilatkozta egy csetelő kérdésére válaszolva, hogy a nézettségi adatok nem hozzáférhetők a mezei néző számára, mivel a cég, amely a felméréseket végzi, azokat piaci termékként forgalmazza. Az írott sajtó néhanap közöl efféle mutatókat, amelyeket azonban különféle érdekek mentén csoportosít, így ezek sem megbízható adatok. Tehát valóban nehéz egy-egy műsor nézettségéről érdemben vitatkozni. Különösen, ha olyan produkcióról van szó, amelyről közeli és távoli ismeretségi körünkben, és a sajtóban sem esik túl sok dicsérő szó. A Névshowrról Rudi azt állítja, ez a közszolgálati televízió egyik legnézettebb műsora, és a kereskedelmi csatornák vezetői folyamatosan arról panaszkodnak, hogy még csak hasonlót sem képesek összerakni. Ha amit állít, könnyedén ellenőrizhető lenne is, mennyiben lehet szempont a közszolgálati csatornán a mindenáron megszerzett nézettség? A Névshowr ugyanis arra a versenyzőre hasonlít, aki valódi képességek híján tiltott szerekkel operál. Megpróbálja elhitetni, hogy a kedves nézőnek és a műsorba meghívott sztároknak igazából a televízió a családja. A családban kikutatják, milyen ajándékot szeretne kapni az ünnepelt születésnapos, névnapos sztár vagy botrányhős, kiket kellene meghívni bekamerázott, bemikrofonozott partijára. A családban kedves, szeretetre méltó dolog, ha valaki esetlen, ügyetlen, tehetségtelen, ha nem tudja pontosan, kicsoda és hányszoros válogatott a meghívott tornászfiú. A család partijára mindig ugyanazokat a bevált arcokat hívjuk meg, plusz még azt, akiről tudjuk, hogy szegény most épült föl betegségből, vagy pedig szegény, rajtunk kívül más nem nyitná rá az ajtót. Az ifjú és kevésbé ifjú tehetségekről, akikre irigyek lehetnénk, azokról szó se essen. Hogy egy ilyen rafináltan vagy ügyetlenül szerkesztett műsor, vagyis hát a parti mennyire terhelhető, akkor derül ki, amikor a neveletlenebb vagy jó szándékú, ámde szertelen meghívottak elkezdik valamilyen irányban feszegetni a kereteket. Kern András a körmét piszkálja, míg Hajdú Péter és Dömsödi kérdezgeti, Farkasházynak viszont kínosan alámegy, sőt kezet is csókol, mint egy keresztapának, új filmjét gusztustalanul reklámozza. A hozzá vendégségbe érkező Verebes István is lök egyet lefelé a színvonalon, amikor postásnak öltözve felolvassa bugyuta köszöntőlevelét, amelyet nyilván egy Nap- kelte- és egy Heti Hetes-felvétel között nagy sietséggel írt, nyilván azért nem méltó nyomelemeiben sem az Éjjeli menedékhely egykori kiváló rendezőjéhez. Vagy talán csak úgy érezte, ebbe a műsorba ez is jó. Vízy András gusztustalan síelő műanyag télapója, Klausmann Viktor arcát és egy női aktot ábrázoló fotómontázsa képileg jeleníti meg a vendégek által megengedhetőnek vélt, a szerkesztők által vissza nem utasított színvonaltalanságot. Zoltán Erika Dieter Bohlen-sztorija is nagyon kínos, akkor is, ha igaz. (Mármint, hogy a mi Erikánk azért nem lett C. C. Catch utódja, mivel a próbaéneklésen nem omlott Dieter karjaiba.)
Én nem tudom, egy sztárnak mit jelent, ha a tévések kutatják ki, hogy mit szeretne a szülinapjára, mit jelent, ha azon kell látványosan izgulnia, ő nyer-e a műsor végén egy Samsung mobilt vagy egy olyan társasutazást, amire úgyse menne el. Sok mindenki másnak kínos lenne.
(Névshowr, MTV – január 23., 19.55.)