A rendszerváltás előtt a Gép- és Felvonószerelő sikeres, jól működő vállalat volt: a gyógyszergyárak, házgyárak, cementgyárak, cukorgyárak gépészeti rendszereit szerelték fel és tartották karban. Telephelyei voltak Ausztriában, az NSZK-ban, az NDK-ban, sőt a vállalat beruházást indított többek között Mongóliában is. Ekkor még csaknem kétezer embernek adott munkát. A rendszerváltozást követően, 1990-ben a felvonószerelő üzemegységet kivásárolta egy osztrák vállalkozás: ez OTIS Felvonó Kft. néven a mai napig eredményesen működik.
A Gép- és Technológiaszerelő Részvénytársaság – az igazi zsíros falat – viszont a privatizáció első pillanataitól gyors sorvadásnak indult.
Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 1992-ben döntött a Gép- és Technológiaszerelő Részvénytársaság privatizációjáról. Ekkor a cég jegyzett tőkéje 350 millió forint volt. A cég 243 millió forintnyi tőketartalékkal és 18 millió forintnyi céltartalékkal rendelkezett. Kötelezettségei 358 688 310 forintra rúgtak, ugyanakkor követelésállománya meghaladta a 484 millió forintot.
A kapcsolati tőke
A társasággá alakulás idején a Gép- és Technológiaszerelő Rt. száz százalékban az állam tulajdonában volt, de egy törvényi rendelkezés értelmében 20,51 százaléknyi tulajdonrészt az önkormányzati vagyonjuttatásra, 10 százaléknyi tulajdonrészt pedig a kárpótlási jegyekre tartalékoltak. A dolgozók részvényhez juttatása is biztosított lett volna a társaságnak a vételárból visszajáró, az úgynevezett privatizációs ellenértékhányad alapján, ám mire befolyt a pénz a kasszába, a tulajdonosi álmokat kergető peches dolgozók már a gyárkapun kívül voltak.
Az ÁVÜ döntése szerint a társaság részvénycsomagját nyílt pályázaton kellett meghirdetni, elsősorban olyan szakmai befektetők számára, akik garantálják a szakmai foglalkoztatást. Az ÁVÜ végül 1993. július 13-án tette közzé a Gépszerelő Rt. 50+1 szavazatos részesedésének értékesítéséről szóló pályázatot – tudtuk meg az ÁPV Rt.-nél. A tenderen egyetlen pályázóként a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Altus Befektető és Vagyonkezelő Rt. vett részt. És nyert is.
Gyurcsány Ferenc ebben az időszakban szerződéses munkakapcsolatban állt az ÁVÜ-vel: a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. munkatársaként képviselte a vagyonügynökséget például a Tervező, Tanácsadó és Információs Rt. privatizációja során. (E cég vagyonából a privatizáció „eredményeként” egy nagy értékű balatonszemesi villa végül egy Gyurcsányék érdekeltségébe tartozó cégbe apportálódott. A villa bekebelezésének történetéről lapunk 2003. október 6-i számában részletesen beszámoltunk.)
A Gép- és Technológiaszerelő Rt. privatizációs folyamatának zavaros körülményeit mutatja, hogy az ÁPV Rt. adatai szerint a cég megvásárlásáról szóló szerződést 1993. december 23-án írták alá az Altusszal, a cégbíróságon fellelhető 1994. február 23-i közgyűlés jegyzőkönyvében az olvasható, hogy Gyurcsány Ferenc bejelenti: 1994. január 31-én „vette át” az Altus a cég többségi tulajdonosától a részvénycsomagot. Ezzel eddig nem is lenne semmi gond, ennyi idő kell a vételár átutalására, illetve az átadás-átvételre. Csakhogy a cégtár adatai szerint – aminek hitelességéért az Igazságügyi Minisztérium felel – az Altus Rt. csak több mint négy évvel később, 1998-ban lett részvényes, akkor is csupán kisebbségi tulajdonos a maga 39,7 százalékos részvénypakettjével. Az ellentmondásra nem találtunk magyarázatot.
A Gép- és Technológiaszerelő Rt. nagy értékű ingatlanvagyonnal rendelkezett: Óbudán, a Huszti utcában az OTIS-sal kötött ingatlanügylet után is több mint háromhektáros telek maradt a cég tulajdonában irodaházzal, amelyen ma számos nagyvállalat telephelye található. A cégnek ingatlanegyüttese volt a zuglói Telepes utcában, egymás mellett fekvő 1911 négyzetméteres és egy 1918 négyzetméteres telekkel, amin a jól felszerelt tanműhely épülete állt. Balatonalmádiban két üdülő – egy 770 négyzetméteres, valamint egy 1220 négyzetméteres telekkel –, Mátraszentimrén pedig egy 1641 négyzetméteres telken fekvő üdülő biztosította hajdanán a munkások, később Gyurcsányék rekreációját. Az Altus képviseletében fellépő Gyurcsány már az első közgyűlésen, 1994 februárjában meglebegtette az ingatlanértékesítést mint a „pénzcsinálás” végső eszközét.
Az Állami Számvevőszék már hivatkozott, a privatizációról szóló tanulmánya szerint az E-hitellel befektetők abban a tekintetben is kedvező helyzetbe kerültek, hogy „a korábbi tevékenységet felhagyva kihasználták az ingatlanboomot, azaz a korábbi termelésnek helyet adó nagy területeket kedvezően értékesítették”.
A milliárdos ingatlanvagyon kiárusítása Gyurcsányék idejéből alig több mint egy évet vett igénybe. A közgyűlési iratok tanúsága szerint a befolyt, csaknem félmilliárd forint bevételből a tulajdonostársak – az ÁVÜ jogutódja, az ÁPV Rt., illetve az önkormányzatok – nem sokat láttak. Sőt, beleszólásuk sem nagyon volt a cég ügyeibe. Gyurcsányék közgyűlési többségi szavazatukkal saját embereiket ültették be a cég igazgatótanácsába, sőt a felügyelőbizottságba is. És a Gép- és Technológiaszerelő Rt. hanyatlásával párhuzamosan az Altus szépen gyarapodott. A részvényesek már a privatizáció évében sem kaptak osztalékot, és később se, a munkások elveszítették a munkájukat, a privatizáció első évének végére már csak 159 dolgozó maradt a cégnél.
Jó üzlet a rossz üzlet
A privatizáció előtt még prosperáló, a német piacon is sikeres cég a tulajdonosváltás pillanatában, ’94-ben – Gyurcsány megítélése szerint legalábbis – már komoly gondokkal küszködött. Pedig 1992-ben – a 1993-ban elfogadott mérleg alapján – a cég még nyereséggel zárta az évet. 1993-ra is nyereséget terveztek. Ám az Altus színrelépése után a kilátások egyszeriben megváltoztak. Az 1994 februárjában tartott rendkívüli közgyűlésen Gyurcsány bejelentette: a társaság „meglehetősen nehéz helyzetben van”, veszteségei meghaladják a 100 millió forintot. (A cég ’93-as mérlegét csak 1995-ben, a többségi tulajdonosi erőfölénynek köszönhetően fogadta el a közgyűlés. Az ÁPV Rt. könyvszakértője írásban rögzítette: a beterjesztett anyag sem formailag, sem tartalmilag nem felel meg a számviteli törvénynek.)
„Teljesen világos, hogy nem elég okos határozatokat hozni. Az Altus, amíg teheti, és van rá tényleg esély, addig a szerelő tevékenység folytatását támogatja, nem akar ingatlanhasznosításból pénzt csinálni, és nem akar tevékenységet váltani” – közölte Gyurcsány még az 1994. februári közgyűlésen. Hozzátette azt is: a helyzetet stabilizálni kell, és e célból nagy lépések (sic!) történtek a „dinamikusabb” piaci pozíció megszerzésére.
Ezen a közgyűlésen kezdődött meg egyébiránt a kisebbségi tulajdonostársak kiszorítása az irányításból. Ekkor választották meg Tatai Ilonát, az MSZMP politikai bizottságának egykori tagját, a Taurus volt vezérigazgatóját az igazgatóság elnökévé. De ugyanekkor lett felügyelőbizottsági tag Kiss Elemér is. (Ő az a Kiss Elemér, akit Medgyessy Péter menesztett a kancellária éléről 2003 elején, amikor fény derült rá, hogy ügyvédi irodája állami megrendelést kapott és vállalt. Egyébként Antall József kormányában két évig államtitkárként szolgált, a Horn-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal vezetője volt, 1995 közepétől a hivatalához tartoztak a privatizációs ügyek is.)
A frissen privatizált Gép- és Technológiaszerelő Rt. igazgatóságának és felügyelőbizottságának egyes régi tagjait mandátumuk lejárta előtt cserélték le. Az ÁVÜ képviselője és az akkor még résztulajdonos fővárosi önkormányzat viszont hiába igyekezett tagot delegálni a felügyelőbizottságba és az igazgatótanácsba, a közgyűlés – amelyben már többsége volt az Altusnak – nem fogadta el a jelölteket.
Lendületben az Altus
Az 1994 májusában és júniusában törvénysértő módon összehívott közgyűléseken már kiderült: a Gyurcsány által februárban beígért „nagy lépések” helyett régen megkezdődött az ingatlanvagyon kiárusítása. „Sajnos nem realizálódott a Telepes utcai telep és az üdülők értékesítése” – közölte Jeges Gyula vezérigazgató. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az óbudai, Huszti utcai irodaház értékesítéséről viszont az igazgatóság az előszerződést már meg is kötötte, annak ellenére, hogy az eladáshoz a közgyűlés nem adta a hozzájárulását. A vevő, a Westel Rádiótelefon Kft. 40 millió forint előleget át is utalt a cégnek.
A közgyűlésen Gyurcsány kifejtette azt is, az Altus „rendbe kívánja tenni” a többségi tulajdonában lévő céget a kisebbségi tulajdonosok okvetetlenkedése ellenére: „Az Altus nap mint nap ezen munkálkodik, a kisebbségi tulajdonosok a háromhavonta megtartott közgyűlésre jönnek el, hogy kifogásaikat elmondják” – panaszolta. A cél az, hogy olyan vállalatot hozzanak létre, amely képes állni a versenyt a konkurenciával – húzta alá. Az Altus „egy fillért sem vett ki a cégből”, csak fizeti az adósságait. Viszont „az Altus tudja, hogy nyereségessé lehet tenni. Az eddigi intézkedések nagy feszültséget keltettek, de le kell dolgozni a hátrányt” – győzködte a tulajdonostársakat.
1994 szeptemberében, a következő, már legálisan összehívott közgyűlésen az ÁVÜ képviselője ismét kifogásolta: a Huszti utcai ingatlan eladásáról a Westellel megkötött előszerződés vajon miért nem tartalmazza, hogy az ügylethez a közgyűlés jóváhagyása szükséges? De rámutat arra is: a kisebbségi tulajdonosok – így az ÁVÜ – feje felett, tudomásán kívül történnek ezek a tranzakciók – tulajdonképpen a vagyon kiárusítása, és az abból befolyó pénzek elhelyezése –, mivel sem a felügyelőbizottságban, sem az igazgatóságban nincsenek jelen. A kifogások azonban hiábavalónak bizonyultak. Végül a közgyűlés, amiben többségben volt az Altus, áldását adta az ingatlan értékesítésére. Az eladás – Gyurcsány szavai szerint – megmentette a céget a működésképtelenségtől. Ugyanakkor a közgyűlés jóváhagyta azt is, hogy a Béta Roll Kft. megvásárlásáról az értékhatár miatt az igazgatóság döntsön.
A 1995-ös májusi közgyűlésen a ’94-es év gazdálkodásáról készült beszámolóból – amit Tatai Ilona, az igazgatóság elnöke ismertetett – az derül ki: „az ingatlanok értékesítését a közgyűlés jóváhagyta, a befolyt összeg 360 millió forint volt.” De folyamatban volt a gépek és berendezések – a hatalmas daruk, vasállványzatok, egyéb felszerelések, gépek – értékesítése is.
Itt kiadás, ott bevétel?
Az 1994-et értékelő mérleg alapján a Gyurcsány szerint nehéz helyzetben lévő cég – meglepő módon – kölcsönt is tudott folyósítani. Ötmillió forintot kapott a 33 millió forintért megvásárolt Béta Roll Kft., és az Aldo Kft.-nek – ami szintén Gyurcsány érdekeltségébe tartozott – 25 millió forint kölcsönt adtak. Az Aldo pedig az évben május 30-án apportként bevitte a Szalay utca 4.-ben lévő, a Miniszterelnöki Hivataltól frissen megvásárolt egykori állami tulajdonú ingatlanát a Gép- és Technológiaszerelő Rt. helyett az Altus Rt.-be.
Gyurcsány jelenlegi kabinetfőnöke, Szilvásy György – mint ismeretes – az Aldóval történt adásvétel idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára volt, az adásvételi szerződést Kiss Elemér készítette.
A Gép- és Technológiaszerelő 1994-ben Samsung- és Lehel-kötvényeket is vásárolt eladásra mintegy 154 millió forint értékben.
1995 szeptemberében a könyvvizsgáló lemondott – ezen a közgyűlésen fogadták el az 1993-as mérleget az ÁVÜ könyvvizsgálójának súlyos törvényességi aggályai ellenére –, ám Nacsáné Márki Róza, aki Gyurcsány évtizedes üzlettársa lesz, a felügyelőbizottságban kapott helyet. Rákosi Ferenc, Gyurcsány régi KISZ-es harcostársa szintén a felügyelőbizottságot erősíti.
A nagyvonalú befektetések, a vagyontárgyak értékesítésének haszna a cégiratok szerint mindenesetre nem nagyon realizálódott a cégnél, illetve annak kisebbségi tulajdonosainál. A cég 1993–94 évi tevékenységéről szóló könyvvizsgálói jelentés ugyanis azt állapítja meg: az rt. a két év alatt 237 962 000 forintos veszteséget produkált, ugyanakkor a tulajdonosváltás évében az rt. a Telepes utcaiak kivételével valamennyi ingatlanát értékesítette. A Zuglóban lévő, összesen csaknem 4000 négyzetméternyi területű ingatlanokat 1995-ben adta el a cég. Ezzel meg is szabadították az összes ingatlanvagyonától.
Pénzszivattyú: a kiürítés technikái
1996 májusában a közgyűlésen az ÁPV Rt. képviselője társtulajdonosként még kérdést tehetett fel a Telepes utcai ingatlan értékesítésének idejéről, mivel a beterjesztett írásos anyagban nem talált erre nézvést utalást. A vezérigazgató tájékoztatása szerint a szerződést már 1995-ben megkötötték, a teljesítés 1996-ban esedékes.
A privatizáció harmadik ütemét 1996. február 18-án hirdette meg az ÁPV Rt. Tájékoztatásuk szerint a 34,07 százalékos, a Gép- és Technológiaszerelő Rt.-ben meglévő, maradék állami tulajdonrészt – amelyet 125 880 000 forintra értékelt a privatizációs szervezet – az Altus Rt. valamivel a 23 millió forintos minimális vételár fölött vásárolta meg 1996. augusztus 16-án.
Suchman Tamás privatizációs miniszter az Egyszerűsített privatizáció című, a gyakorlat eredményeit méltató, és a még megvehető portékát hirdető kiadványban így vonja meg a mérleget az egykori állami, majd 1992-ben rt.-vé alakított, és Gyurcsány többségi tulajdonába adott vállalat privatizálásának „sikereiről”: „Gyártási tevékenységét az 1990-es évek elején teljesen megszüntette, az ehhez kapcsolódó eszközöket eladta, és a létszámot leépítette. A társaság ma már csak korábbi tevékenységének leépítésével összefüggő feladatokat, ill. a társaság befektetéseinek kezelését látja el. Saját tulajdonú ingatlana nincs, bérelt helyiségben működik. (Ez a bérelt helyiség egyébként a Miniszterelnöki Hivataltól privatizált Szalay utcai ingatlanban volt: a cég az Altustól, vagyis a többségi tulajdonostól bérelte – a szerk.) Jelentősebb befektetései: Balassagyarmati Fémipari Kft. (90%), Béta-Roll Hengergumizó Rt. (45%), Gépszer – Borsod Kft. (51, 2%).” Az ÁPV Rt. kiadványából az is kiderül, a privatizáció végére a statisztikai állományi létszám már csak két fő.
Az 1996. májusi közgyűlésen a tulajdonostárs fővárosi önkormányzat képviselője megkérdezte Gyurcsányt: az előző évi, mintegy 150 millió forintos befektetésekből – amit cégek megvásárlására fordítottak – mennyi bevétele realizálódik az rt.-nek? Gyurcsány válasza az volt: a Béta Roll és a Balassagyarmati Fémipari Kft. nyereséges, a tervek szerint el fogják adni őket, de hogy jó áron keljenek el, előbb korszerűsíteni kell.
origo.hu
Kutyával az élet – ezért hagysz ott horribilis összegeket az állatorvosnál
