Az idősebb korosztályok még ismerték a magyar mondavilágot, ahogy az antik kultúra elemeit is, mely tudnivalók – a televíziós vetélkedők tanúsága szerint – az ifjabbak számára (és itt nagyjából a negyven alattiakra gondolok) ma már nem föltétlenül részei a mindennapi műveltségnek. Egy-egy görög vagy latin kifejezés, bibliai történet vagy épp a mi középkori hiedelmeink idézésekor gyakran zavart csönd a válasz. Többek között ezért is dicséretes az a könyvkiadói igyekezet, amely egyik legnépszerűbb írónkkal, Lázár Ervinnel dolgoztatta fel a magyar mondavilág legfontosabb történeteit.
Az Osiris Kiadónál megjelent kötet „társszerzője” a remek grafikus, Gyulai Líviusz. Az ifjabb (és kevésbé ifjú) olvasó a könyvből megismerheti Isten kardjának történetét, amely a szakrális királyság mennyei eredetét magyarázza a sokat vitatott hun–magyar kontinuitás jegyében, mely hiedelem a középkorban még elevenen élt nálunk, ám a hozzánk nyugatról jött keresztény papság nem tudott mit kezdeni eme ázsiai motívummal, ahogy számára minden barbár és ködös volt, ami a Kárpátok karéjától keletre esett. Ugyanők – a maguk szempontjából persze érthetően – a honfoglalás korának mondáit és legendáit sem kultiválták, a vérszerződés, a Sankt Gallen-i kaland, Botond konstantinápolyi hőstette vagy Lehel kürtje históriáját, bár a ritka korabeli tudósítások szerint sokáig párhuzamosan működtek nálunk a pogány regösök és hegedősök meg az egyházi énekmondók, míg az idők múlásával előbbiek koldussorsra jutottak, s lettek kocsmáról kocsmára caplató, lenézett és éhenkórász vándordalnokok. Azok a hajdani énekek, amelyek középkori mondáinkat tartalmazták, ma már csak utalásokból ismertek, például Csáti Demeter énekéből, amely „Pannonia megvételéről” tudósít, s melynek archaikus reminiszcenciáira Arany János figyelt fel.
Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy régi hiedelmeink és mondáink jelentős hányada elveszett, ám ami megmaradt, búvópatakként fel-feltűnt a népmesékben (Berze Nagy János kutatásai bebizonyították, hogy ezek őrizték meg a legteljesebben a régi mítoszokat és regéket) meg a népdalokban, de anonim történetekben és a hajdani idők iránt érdeklődő íróink munkáiban is.
Lázár Ervin (és Gyulai Líviusz) munkája ebbe az elsüllyedt világba kalauzolja el az olvasót.
(Lázár Ervin: Magyar mondák. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 1980 forint)
origo.hu
Magyar Pétert saját oldaláról cáfolták: nincs bizonyíték orosz hekkertámadásra a Tisza-lista ügyében
