Bálnaszerenád

Enciklopédia énezer

Amikor tizenhat éve megcsináltam a tuti frankót, életem cselekedetei közül – apostoli cselekedetek? – a legemlékezetesebbet, vagyis immár tizenöt esztendeje beültem a fővárosi állatkert egyik párducketrecébe – figyelem: nem majomketrec! –, így figyelmeztetve a trópusi esőerdők balvégzetére, sokan mondták: ez az ember őrült. Mi közünk Amazóniához? Indonéziához? Kongóhoz? A trópusi őserdőkhöz? Ez itt Magyarország, ha nem vennénk észre.
Tavaly nyáron, amikor a magyar Greenpeace a bálnákért tüntetett, hasonló hangok hallatszottak. Mit keres egy gumibálna a Dunán? Addig még rendben, hogy kis csolnakom a Dunán lengedez, de mi a fenének lengedez a Dunán egy bálna? Felelősség támad valahonnét? A demagógia mindig akkor a leghangosabb. Ha úszik egy árva gumibálna a Dunán, egyszer csak sokaknak válik fontossá a szegénység, a munkanélküliség, az iskolaügy. A gumibálna ellenében szociálisan érzékenynek tűnni hatékony dolog, tüstént otthon vagyunk. Ezek itt miért foglalkoznak holmi bálnákkal, mintha nem volna ezer egyéb fontos, komoly dolog?! Miheztartás végett akkor következzenek a tények. Tessék figyelni. Elmondom, miképp is működik ez az egész.
A következőről van szó. A bálnák sorsáért ma egy, az ENSZ-hez hasonló nagy hatalmú nemzetközi szervezet felel: a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC). Ez a tanács hivatott meghatározni, hogy mely állam vadászhat, kalózkodhat a világtengereken, s hogy szabad-e egyáltalán vadászni, kalózkodni ott. 1986-ban az IWC moratóriumot mondott ki a kereskedelmi célú bálnavadászatra, ám e megfogalmazás lehetővé tette, hogy a „tudományos célú” bálnavadászat tovább folytatódjék. Bush haramia-, terroristaállamokról beszél, nos, a bálnaharamia-, bálnaterrorista-államok: Japán és Norvégia. Ők „tudományos bálnavadászat” címszó alatt több ezer bálnát mészárolnak le évente, akárcsak az egyébiránt szelíd Izland. A lényeg pedig most következik: az IWC-nek 52 tagja van, többek közt tengerrel egyáltalán nem is rendelkező, részint szegény kis államok. Japán és Norvégia a szárazföldi szegény államok szavazatainak megvásárlásával szeretné elérni, hogy ismét váljék lehetővé a kereskedelmi célú bálnavadászat. Kanada 1987-ben betiltotta a kereskedelmi célú fókavadászatot, ám 2004-ben ismét 350 ezer fóka kereskedelmi célú kivégzéséhez járult hozzá, a bálnaharamia-államok által „forszírozott” cél tehát benne van a levegőben, nagyon is elérhető. Következtetés: a bálnák sorsa jogilag a szárazföldön dől el. Ezt felismerve több „bálnapozitív” gondolkodású állam, mint például Ausztria és Monaco kifejezetten azzal az eltökélt szándékkal csatlakozott az IWC-hez, hogy belülről tudjon ellenállni a „bálnanegatívok” tömeggyilkos kísérleteinek. Az IWC éves tagsági díja hatmillió forint. Magyarország, csatlakozván a „bálnapozitívok” klubjához, szárazföldi állam létére tevékenyen tud hozzájárulni a bálnák védelméhez. Meglehet, épp ezen az egy szavazaton múlik sok ezer bálna élete.
Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! Íme az untig ismert, ezerszer citált környezetvédelmi szállóige, legalább oly gyakran hívják tűzoltani, mint azt, hogy unokáinké a föld, s nem ehető a pénz. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! Magyarra fordítva: söpörj te csak a saját portád előtt! Ez jól hangzik, de nem mindig igaz. A globalizáció nyomán egyre több a multinacionális vállalat és a nemzetek feletti szerv, nemzetek feletti hatóság. Mondhatnók: mindenhatóság. Olykor igen nagy szellemi erő és sok speciális szakismeret kell ahhoz, hogy megértsük, mi minden függ össze mi mindennel. A legtöbb ember nem tudja, hol születnek a döntések, ki miért felelős, és ha valami rossz, ki fia borjához kell fordulni segítségért. Ha elromlik a villany, kátyú keletkezik az úton, vagy megfájdul a fejünk, már ekkor is sokszor bajban vagyunk, nem tudjuk, kihez érdemes fordulni, hát még, ha rossz az egész világ.
A mi minden függ össze mi mindennel és a minden mindennel összefügg jelszó paradox módon épp ellenkező irányú attitűdre serkent: előbbi cselekvésre, utóbbi restségre. Pont ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz az ember, akit mérhetetlenül idegesít a bálnák és hazánk közötti összefüggés, miután kidühöngte magát, elmegy valamely ezoterikus klubba, hogy ott elégedetten hallgathassa a mester szájából: minden mindennel összefügg.