Egy modern piarista

Jelenits István, az ismert és köztiszteletben álló jezsuita rendfőnök életútinterjúját közli a Századvég című folyóirat. A Berettyóújfalun született atyával Balázs Zoltán és Bódy Zsombor beszélget. Jelenits feleleveníti szülőfaluját, családját, iskolai tanulmányait és első olvasmányait – gimnáziumba Kunszentmiklóson, Nagyváradon és Pesten járt –, aztán a háborús évek hányattatásait, majd az államosítások és a „Fényes szelek” baljós emlékezetű esztendeit. Aztán a bölcsészkaron eltöltött éveket, ahol többek között Klaniczay Tibor, Keresztury Dezső, Pais Dezső, Füst Milán és Gyergyai Albert előadásait hallgathatta. Az egyetemmel párhuzamosan tanult a Hittudományi Akadémián is „civil teológushallgatóként”, mert eldöntötte: belép a piarista rendbe. Az 1956-os forradalom a piarista rendházban érte, a rádió tőszomszédságában. „Mellettünk zajlott a rádió ostroma. Innen hátulról vittek be ávósokat lövöldözni, erre később a forradalmárok is rájöttek, aztán a csepeliek hoztak egy géppuskát, és a mi ablakunkból is elkezdtek lőni. Megrázó volt. Több pap közülünk járt is ki a sebesülteket ellátni és szentségekben részesíteni a harcok idején… Sokszor a pincébe is le kellett mennünk. Itt élt különben sok neves piarista is – Sík Sándor például –, akik aztán előadásokat tartottak odalent.” Mindszentyt tisztelték, ám azt érzékelték, hogy beszéde „kissé valóságidegen”, de bíztak a forradalom győzelmében. Később Jelenits a piarista gimnáziumban tanított, ahol meg kellett tartani az állami ünnepeket is, erre az Állami Egyházügyi Hivatal kötelezte az atyákat és diákjaikat. Ami az egyház belső életét illeti, ezzel kapcsolatban elmondja: „Óriási gondot okozott a negyvenéves elzárás a Nyugattól. A lemaradás még ma is érezteti hatását. A megújuló teológiai nyelvhasználat magyarul csak nagyon nehézkesen adható vissza. Néhány éve például elővettem Joseph Ratzinger Bevezetés a kereszténységbe című alapművét, és láttam, hogy a fordítás képtelen visszaadni az árnyalatokat. Németül nagy sodrású munka – magyarul szinte használhatatlan…” (E hivatkozás érdekessége, hogy amikor a beszélgetés készült, még II. János Pál ült Szent Péter trónján.) Jelenits István végezetül az egyház rendszerváltásban és a mai magyar élet újjászervezésében betöltött szerepét elemzi.