Kényszerpályán az ország

Beláthatatlan következményei vannak az országra nézve, ha a kiadások csökkentését nem hajtja végre a kormány: veszélybe kerül az euró magyarországi bevezetése, és elfordulnak hazánktól a magyar államadósságot finanszírozó külföldi befektetők – nyilatkozta lapunknak a múlt héten meghirdetett adóreformmal kapcsolatban Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki szerint jövőre legalább 500 milliárd forintnyi valóságos, nem csak papíron létező kiadáscsökkentésre van szükség.

Hazai és külföldi gazdaságkutatók meglehetős kétkedéssel fogadták a miniszterelnök által múlt hónapban bejelentett ötéves adóreformcsomagot. Ön szerint milyen mértékben szolgálják hazánk versenyképességét a javaslatok?
– Mi minden adócsökkentésnek örülünk, ám az igazat megvallva nem értem, hogy végül miért éppen ez a javaslat született meg. Úgy gondolom, a legkorábban életbe lépő intézkedésnek, a felső áfakulcs húsz százalékra történő csökkentésének csak igen korlátozott hatása lesz versenyképességünk szempontjából. A személyi jövedelemadó mérséklése sem képes érdemben a versenyképességünket növelni, hiszen a munkaadók a nettó munkabéreket veszik figyelembe: az adót a munkáltatók mindig úgy számolják, hogy az a munkavállalók és a kormány közötti „osztozkodás” része, azaz a személyi jövedelemadó a munkaadót nem érinti. Erről mindig éles vitáink voltak az éppen aktuális pénzügyminiszterrel.
Az adórendszer egyszerűsítése, valamint a munkabéreket terhelő adók, így például a társadalombiztosítási járulék csökkentése lényegesen jobban tudta volna növelni Magyarország versenyképességét. A szlovák és a román adórendszert a magyarországival összevetve elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy nálunk a rendkívül magas adók mellett roppant komplikált az adózás rendszere, s túlságosan nagy a bürokrácia. Amerikai befektetők panaszolták nemrég: igénylőlapot kellett kitölteniük ahhoz, hogy ki tudjanak tölteni egy másik igénylőlapot. Összességében elmondható tehát, hogy jobban tudnánk javítani versenyképességünkön, ha az egyszerűsítés irányába történnének intézkedések. Mivel a most meghirdetett program öt évre vonatkozik, egyelőre még azt sem tudni, melyek azok a pontok, amelyek végül megvalósulnak a javaslatokból. Ha az adóreform a következő években is folytatódni fog, akkor valószínűleg olyan lépésekre is sor kerül, amelyek a versenyképességünkön érdemben javítani tudnak.
– Legutóbbi nyilatkozatában az adóreform kapcsán a központi kiadások csökkentésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott, fontos, hogy a kiadáscsökkentések ne csak papíron valósuljanak meg. Valóban fennáll ennek a veszélye?
– Igen. Elég, ha csak az elmúlt évek gyakorlatára gondolunk, amikor a kormány több esetben a költségvetési kiadások csökkentését hirdette meg, ám ez végül mégsem történt meg. Hiába írt elő a büdzsé egy alacsonyabb kiadási szintet, ezt minden évben jelentősen túlléptük. A bevételek túltervezésével és a kiadások alultervezésével papíron könnyen elérhető egy kedvezőbb helyzet, ez a gyakorlat azonban hosszú távon fenntarthatatlan. Mivel az elmúlt években sajnos ezt a gyakorlatot követte a költségvetés, a veszély most már különösen naggyá vált. A hiánycél folyamatos túllépése az egész gazdaságpolitika hitelességét aláássa. Ebben a helyzetben, amikor Magyarország amúgy is komoly hitelességi problémákkal küzd, alapvető fontosságú, hogy a bevételcsökkenést előidéző adócsökkentések a kiadások mérséklésével párosuljanak. Beláthatatlan következményei vannak tehát az országra nézve, ha a kiadások csökkentését nem hajtja végre a kormány: veszélybe kerül az euró magyarországi bevezetése, s elfordulnak hazánktól a magyar államadósságot finanszírozó külföldi befektetők.
– Maradjunk még az euró bevezetésénél. Mennyire tartja megalapozottnak azokat az egyre szaporodó nemzetközi jelentéseket, amelyek a tavaly már két évvel kitolt 2010-es céldátumot is irreálisnak tartják, elsősorban a költségvetési fegyelem hiánya és a túlságosan magas hiány miatt? Vannak olyan külföldi pénzintézetek, amelyek 3-4 éves késést sem tartanak kizártnak…
– Egyszer véletlenül 2010 helyett 2100-at írtam le az euró magyarországi bevezetésének dátumára, remélem, nem ez lesz a valóság. De a viccet félretéve, a 2010-es csatlakozás jelenleg egy nagyon ambiciózus célkitűzésnek tűnik, nehezen lesz tartható, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy az euró bevezetéséhez amúgy is komoly költségvetési reformokat, a deficit radikális csökkentését kell teljesítenünk. Ha ehhez még a most bejelentett adóreform-intézkedéseknek a büdzsére gyakorolt mínusz 200 milliárd forintnyi hatását is hozzávesszük, akkor beláthatjuk: jövőre legalább 500 milliárd forintnyi valóságos kiadáscsökkentésre van szükség, s az ezt követő években is több száz milliárd forinttal kell mérsékelni a központi kiadásokat. A költségvetés jelenlegi helyzetének ismeretében azt kell mondanom, hogy a 2010-es magyarországi euróbevezetés nem lehetetlen, de nagyon-nagyon nehéz.
– Ezeket az aggodalmakat a nagy nemzetközi befektetőházak is megfogalmazták. A kormányzati válasz ezekre a figyelmeztetésekre mindig az az ígéret, amely szerint jövőre nem lesz választási költségvetés…
– Ez is jó lenne, bár önmagában kevés! Nehéz elhinni, hogy mindazon reformokat, amelyeket az elmúlt években elmulasztottunk, most egy csapásra pótolni tudjuk. Nehéz elhinni, de reméljük, hogy mégis így lesz.
– Ráadásul ezen a héten a magyar kormánynak el kell küldenie Brüsszelbe a deficitcsökkentő programját, mivel a magas hiány miatt tavaly óta úgynevezett túlzott deficiteljárást folytat ellenünk az Európai Unió. Mi jelentheti a kiutat?
– Az Európai Unió által szorgalmazott kiadáscsökkentést akkor is végre kellett volna hajtanunk, ha időközben nem születnek meg az adóreform-javaslatok. A helyzet tehát nemcsak azért súlyos, mert az adómérséklések jelentősen, a GDP majdnem egy százalékával lecsökkentik az állam bevételeit, hanem azért is, mert a jövő évre vállalt állami kötelezettségek elérik a GDP két százalékát. E kiadások a már elfogadott törvényekből következnek, amelyek útépítésekre és egyéb állami megrendelésekre vonatkoznak. Ráadásul a magántőke bevonásával megvalósuló úgynevezett PPP- programokat jelenleg az Európai Unió vizsgálja, s az a félelmünk, hogy ezeknek a valójában állami beruházásoknak nagy része vagy teljes egésze előbb-utóbb visszakerül majd a költségvetésbe. Ez pedig azt jelenti, hogy a következő évek költségvetéseinek mozgástere tovább szűkül.
A jövőbeli kötelezettségeket figyelembe véve tehát lehetetlen mérsékelni az államháztartás hiányát úgy, hogy a kiadásokat közben nem csökkentjük. Fenntarthatatlan, hogy miközben egyre növekvő kötelezettségeket vállalunk fel az elkövetkező évekre, addig érdemi kiadáscsökkentés nélkül mérsékeljük az adókat.
– Hol a legégetőbb a helyzet?
– A legnagyobb problémát az állami költségvetésből fizetett közalkalmazottak létszámának túlburjánzása jelenti, amely magában hordozza a rettenetesen nagy bürokráciát is. Az állami szektor létszámának racionalizálása természetesen érvényes a jegybankra is, amelynek mi folyamatosan eleget is teszünk.
– A hét végén fellángolt a vita az államadósságról is. Milyen veszélyeket hordoz magában az államadósságunk igen ütemes növekedése?
– Sajnos valóban nagyon gyorsan nő az államadósságunk, fenntarthatatlanul gyorsan. Az utóbbi években nemcsak az adósság állománya nőtt meg, de az államadósság GDP-arányos mutatója is romlott: 2001 végén még 52 százalékos volt az eladósodottság mértéke, ám ha a 2001-ben alkalmazott számítási módszer szerint számolunk, akkor a GDP-hez mért államadósság meghaladja a hatvan százalékos küszöbértéket. Tavaly az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat ugyan megengedte Magyarországnak, hogy változtasson a hiány kiszámításának módszerén, ám csak ideiglenesen. A számítás megváltoztatása ugyanis csak néhány évig és csökkenő ütemben tud „segíteni”. Épp itt a baj: 2010-ben, amikor az eurót szeretnénk bevezetni, már a régi módszertan szerint kell számolni, márpedig ha így haladunk, messze túl fogjuk lépni a hatvanszázalékos küszöbértéket.
– A múlt héten nemcsak az adóreform és az államadósság szerepelt napirenden, de a gazdasági miniszternek a kirobbanó formában lévő magyar gazdaságról szóló hirdetése is igencsak megosztotta a közvéleményt. Az egész oldalas hirdetés egyik grafikonja éppen azt hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság növekedése felülmúlja az uniós átlagot, tény ugyanakkor, hogy az új közép- és kelet-európai tagállamok tavalyi és idei első negyedéves teljesítményét nézve egyáltalán nem állunk fényesen. Hogyan teljesít ön szerint a magyar gazdaság?
– Az uniós átlaghoz képest valóban viszonylag jól állunk, ám a felzárkózó országok gazdaságai lényegesen gyorsabban bővülnek az uniós átlagnál, s az új közép- és kelet-európai uniós tagállamok közül a magyar gazdaság növekedési üteme az egyik legalacsonyabb. Tavaly a cseh és a magyar gazdaság bővülési üteme volt a leglassúbb, az idei első negyedévben pedig szintén a sereghajtók közé tartoztunk. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a jelenleginél gyorsabb lehetne a növekedés, ha a gazdaságpolitikában jobban kihasználnánk a lehetőségeinket.