Új elmélet: csak 50 ezer éve érkeztek az emberek Ausztráliába
Az emberek nem 65 ezer, hanem csak körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt telepedtek meg Ausztráliában – állítja egy új, vitákat kavaró tanulmány. A kutatók szerint ezt a genetikai adatok támasztják alá, különösen a neandervölgyi DNS jelenléte az ausztrál őslakosok örökségében.
A La Trobe Egyetem régésze, Jim Allen, és a Utah-i Egyetem kutatója, James O’Connell szerint a Homo sapiens csak azt követően érhette el Ausztráliát, hogy keveredett a neandervölgyiekkel. A DNS-vizsgálatok szerint ez a genetikai találkozás 50 500 és 43 500 évvel ezelőtt zajlott Európában.
Mivel minden, Afrikán kívül élő ember – köztük az ausztrál őslakosok is – legalább 2 százalékban neandervölgyi örökséggel rendelkezik, az ősi vándorlás nem történhetett ennél sokkal korábban.
A Sahul benépesítése a pleisztocén végén
A kutatók az úgynevezett Sahul őskontinens – Ausztrália, Új-Guinea és Tasmánia egykori egysége – első benépesítésének időpontját vizsgálták. Ez a periódus egybeesik azzal az időszakkal, amikor a modern ember elkezdett szétszóródni Afrikából. A legtöbb régészeti lelőhely a térségben 43 ezer és 54 ezer évvel ezelőttire datálható, ami megerősíti a genetikai modellek által sugallt időkeretet. Ez alapján az emberek a neandervölgyiekkel való keveredés után, kelet felé haladva érték el Ausztráliát.
Az Északi Területen fekvő Madjedbebe lelőhely azonban kilóg a sorból.
Egy 2017-es kutatás szerint itt akár 65 ezer évvel ezelőtt is élhettek emberek.
A barlangban kőeszközöket és festésre használt okkersárga ásványokat találtak. A datálást azonban befolyásolhatta a laza homokréteg, amely mozgathatta a leleteket, és idősebbnek mutathatta őket a valósnál. Bár a kutatók ezt figyelembe vették, a lelőhely kiugró kora továbbra is viták tárgya. „Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adatok hibásak” – mondta O’Connell. „De ha pontosak is, ezek az emberek nem feltétlenül az ausztrál őslakosok közvetlen elődei.”
Genetikai modellek vs. régészeti leletek
Allen és O’Connell elmélete elsősorban DNS-adatokra épít. Ez több kutató szerint problematikus, mivel a genetikai modellek számos feltételezésen alapulnak. Peter Veth, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem régésze szerint még nem lehet kizárólag a molekuláris órákra támaszkodni az emberi jelenlét idejének meghatározásakor, mivel mind a genetikai, mind a régészeti adatok még kiforratlanok.
Adam Brumm, a Griffith Egyetem kutatója szerint a délkelet-ázsiai lelőhelyek, például a szulavézi barlangrajzok, szintén azt sugallják, hogy már legalább 51 200 éve jelen volt az ember a térségben. Brumm úgy véli, hogy ezek az emberek akár ugyanazon kulturális csoport tagjai is lehettek, amely a Sahult 65 ezer éve gyarmatosította.
Paleolitikus forradalom vagy fokozatos fejlődés?
O’Connell és Allen úgy gondolják, hogy a művészet, a tengerhajózás és az összetett tárgyak megjelenése viselkedésbeli fordulathoz, az úgynevezett paleolitikus forradalomhoz kapcsolódik, amely mintegy 50 ezer évvel ezelőtt következett be. Ezzel szemben Huw Groucutt és Eleanor Scerri szerint Afrikában már jóval korábban megjelentek a komplex viselkedési formák, fokozatosan fejlődve ki.
Szerintük a „forradalom” elmélete leegyszerűsíti az emberi viselkedés fejlődését.
Bár jelenleg nincs meggyőző régészeti bizonyíték a 65 ezer éves jelenlét mellett, Brumm szerint ez csak idő kérdése. „Úgy gondolom, hogy ezek az adatok hamarosan előkerülnek, és alapjaiban alakítják majd át a Sahul őstörténetével kapcsolatos ismereteinket” – írta.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
