Új elmélet: csak 50 ezer éve érkeztek az emberek Ausztráliába
Az emberek nem 65 ezer, hanem csak körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt telepedtek meg Ausztráliában – állítja egy új, vitákat kavaró tanulmány. A kutatók szerint ezt a genetikai adatok támasztják alá, különösen a neandervölgyi DNS jelenléte az ausztrál őslakosok örökségében.

A La Trobe Egyetem régésze, Jim Allen, és a Utah-i Egyetem kutatója, James O’Connell szerint a Homo sapiens csak azt követően érhette el Ausztráliát, hogy keveredett a neandervölgyiekkel. A DNS-vizsgálatok szerint ez a genetikai találkozás 50 500 és 43 500 évvel ezelőtt zajlott Európában.
Mivel minden, Afrikán kívül élő ember – köztük az ausztrál őslakosok is – legalább 2 százalékban neandervölgyi örökséggel rendelkezik, az ősi vándorlás nem történhetett ennél sokkal korábban.
A Sahul benépesítése a pleisztocén végén
A kutatók az úgynevezett Sahul őskontinens – Ausztrália, Új-Guinea és Tasmánia egykori egysége – első benépesítésének időpontját vizsgálták. Ez a periódus egybeesik azzal az időszakkal, amikor a modern ember elkezdett szétszóródni Afrikából. A legtöbb régészeti lelőhely a térségben 43 ezer és 54 ezer évvel ezelőttire datálható, ami megerősíti a genetikai modellek által sugallt időkeretet. Ez alapján az emberek a neandervölgyiekkel való keveredés után, kelet felé haladva érték el Ausztráliát.

Az Északi Területen fekvő Madjedbebe lelőhely azonban kilóg a sorból.
Egy 2017-es kutatás szerint itt akár 65 ezer évvel ezelőtt is élhettek emberek.
A barlangban kőeszközöket és festésre használt okkersárga ásványokat találtak. A datálást azonban befolyásolhatta a laza homokréteg, amely mozgathatta a leleteket, és idősebbnek mutathatta őket a valósnál. Bár a kutatók ezt figyelembe vették, a lelőhely kiugró kora továbbra is viták tárgya. „Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adatok hibásak” – mondta O’Connell. „De ha pontosak is, ezek az emberek nem feltétlenül az ausztrál őslakosok közvetlen elődei.”
Genetikai modellek vs. régészeti leletek
Allen és O’Connell elmélete elsősorban DNS-adatokra épít. Ez több kutató szerint problematikus, mivel a genetikai modellek számos feltételezésen alapulnak. Peter Veth, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem régésze szerint még nem lehet kizárólag a molekuláris órákra támaszkodni az emberi jelenlét idejének meghatározásakor, mivel mind a genetikai, mind a régészeti adatok még kiforratlanok.