A látórendszerre jellemző ivari kétalakúság a rovarok körében különösen elterjedt. Ennek eredményeképp a hímek és nőstények szeme nem csupán külalakban tér el, de funkcióban is. Így előfordulhat, hogy a két nem képviselői egészen másképp érzékelik a vizuális környezetet. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének munkatársai kutatásuk során egy pataklakó kérészfajt vizsgálva feltárták, hogy a hímek látása több szempontból is szinte csak a párosodást szolgálja.
Hazánk 98 kérészfajából talán a tömegesen rajzó tiszavirág és a dunavirág a legismertebb.
A többi faj csendesen megbújik folyóinkban és a kisebb patakokban, de léteznek állóvízi fajok is. A kérészek kifejlett rovarként általában néhány óráig, esetleg pár napig élnek, egyetlen céljuk az utódnemzés.
Kérészek körében kifejezetten elterjedt a látórendszerre kiterjedő ivari kétalakúság. Ez azt jelenti, hogy
a hímek szeme máshogy néz ki, mint a nőstényeké.
Az erezett kérészek családjában (Heptageniidae) a hímek összetett szeme a nőstényekénél jóval nagyobb, illetve egy felső és egy alsó régióra különül el.
A különböző kérészfajok esetén a rajzási viselkedés többféle lehet. Kiváltképp elterjedt a hímeknek az a stratégiája, hogy a nőstényeket röptükben, alulról ragadják meg. Ilyenkor az égbolt világos háttere előtt a nőstények sötét foltokként jelennek meg, amiket a hímek a felfelé tekintő szemrégiójukkal érzékelnek. Minthogy a kérészeknek általában csupán néhány órájuk van a párosodásra, a hímeknek a lehető legnagyobb hatékonyságra kell törekedniük a rajzás során.
A kutatók az Electrogena lateralis erezett kérészek összetett szemeit vizsgálták elektroretinográfiával. Ennek lényege, hogy elektródákkal mérhető a fotoreceptorok elektromos aktivitása, miközben különféle fényingerekkel ingerlik a szemet. A mért jelekből ezután a látórendszer különféle tulajdonságaira lehet következtetni, például arra, hogy a spektrum mely tartományában érzékel a szem, vagy éppen milyen „gyorsan” működik.
„Az E. lateralis erezett kérészeken végzett vizsgálataink végül markáns különbségekre derítettek fényt nemcsak a hímek és nőstények látórendszere között, sőt, a hím szem alsó és felső régiója között is.” – mondja Egri Ádám, a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője.
