Immár 1989 óta folyik a vita a Bolsoj egyre kritikusabb állapotban lévő épületének felújításáról. Közben a ház az utóbbi években már nagyon rossz állapotba került, a mennyezetről hullanak a stukkódíszek, és a művészek is áldatlan körülmények között kényszerülnek dolgozni. Az 1825-ben épült Bolsoj mocsaras területen, cölöpökre épült, alapjait meg kell erősíteni, a színpadi technika pedig elavult. A színpad függönyén még sarló és kalapács látható, akárcsak Sztálin idejében.
Az igazi munka megkezdésének elhúzódását többek között magyarázza, hogy megrendelőként először Moszkva önkormányzata, majd 1995-től az állami Goszsztroj, végül 2003-tól a kormány döntése alapján a kulturális minisztérium lépett fel. Ezek a változások jelzik az elhatározás komolyságát s egyben a bővülő lehetőségeket is. Eközben az elengedhetetlen állagmegőrzésre és a részleges munkálatokra már 350 millió dollárt költöttek, a most kezdődő teljes felújítás tervezett költsége pedig hétszázmillió dollár. Három évvel ezelőtt épp a felújításra tekintettel megnyílt az Új Színpad is, amely ez idő alatt valamelyest azért megkönnyítheti a színház életét, ha korlátozva is, de biztosíthatja működését. Az új rész elkészülte után sokáig élt a szakaszos rekonstrukció elképzelése is, eszerint ugyanis a társulat a szezon egy részében legalábbis felléphetett volna a jól ismert főszínpadon. Sokáig tartott a megegyezés a műemlékvédelmi felügyelőséggel is, amely például ragaszkodott a belső térben lévő, úgynevezett Bove oszlopcsarnok megőrzéséhez. Végül erre is sikerült megoldást találni, újabb problémát okozott azonban, hogy az idő múlásával egyre nőttek a költségek. Az év elején a színházba látogató Vlagyimir Putyin elnökkel még a sokkoló egymilliárd dolláros összeget közölte a tárca vezetése, a föderális szervek nyomatékos kérésére azonban ezt a számot sikerült elsősorban a főépülethez nem közvetlenül kapcsolódó műhelyek felújításának csúsztatásával és a többemeletes föld alatti parkoló létesítésének vállalkozói kézbe adásával hétszázmillióra leszorítani. Ez is csillagászatinak számít azonban például a tavaly leégett Manyézs újjáépítésének ötvenmillió dolláros költségéhez képest.
Jóval meghaladja ez az összeg a világ nagy operáinak felújítását is. „Mindössze” 360 millió dollárba került például az 1732-ben alapított londoni Covent Garden új ruhába öltöztetése és kibővítése 1999-ben, s nagyjából ugyanennyit kóstál majd a szentpétervári Mariinszkij színház tervek szerint 2006-ra befejezendő rekonstrukciója. Jóval kevesebbet, 140 milliót emésztett fel az 1850-ben megnyitott madridi Királyi Színház megújulása, a mintegy tíz évig elhúzódó és 1997-re befejeződő munkálatok ideje alatt azonban az előre kalkulált költségek a négyszeresükre nőttek. Valamivel meghaladta a százmillió dollárt a szintén régi, XVIII. század végi velencei La Fenice színház tavaly befejeződött újjáépítése, amit sajnálatos módon az tett szükségessé, hogy a teátrum 1996-ban szinte teljesen leégett. Szintén 2004 végén adták át háromévi munka és az ezzel járó kényszerszünet után a hasonló korú és gyönyörűen felújított milánói La Scalát, amelynek átalakulását botrányok kísérték. Ezek következtében távozott posztjáról a főigazgató és Ricardo Muti karmester is.
A moszkvai Bolsoj felújításának fentiekhez képest kiugró költségei szakértők szerint két okkal magyarázhatók. Egyrészt azzal a mentalitással, hogy az oroszok ha egyszer építenek, akkor abból a legjobbat, a legnagyobbat szeretnék kihozni, másrészt az épület állaga valóban siralmas (jellemző például, hogy az elektromos csatlakozók „történelem előttiek”, 127 voltosak), s a rekonstrukció a műemlékvédelmi kötelezettségek miatt is különösen sokba kerül. A felújítás mellett kiemelt fontosságú szempont a modernizáció és a bővítés is. Ez utóbbira a hely hiánya miatt csak lefelé van lehetőség, ezért ötvenezer köbméter földet termelnek ki a mélyből. Ide, a főbejárat előtti tér alá nyúló részbe kerülnek például a kiszolgálólétesítmények, a büfék, a ruhatárak. Kicserélik a székeket, felújítják a már-már veszélyessé vált balkonokat, XXI. századi lesz a színpad technikája, Alekszandr Vedernyikov karnagy reményei szerint újra a régi lesz a zenei árok ötvenes években történt átalakítása miatt elromlott akusztika, és természetesen kívülről is teljesen megszépül az épület.
Megújuló Oroszország. Az előző évtizedben főként Oroszország két nagyvárosában volt látványos a megújulás, amely hatalmas, szponzori segítséggel kiegészített állami pénzeket emésztett fel. Ezek élén idáig a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház újjáépítése állt ötszázmillió dollárral, 320 millióba került a Nagy Kreml-palota, míg 280-ba a szentpétervári Konsztantyin-palota rekonstrukciója. Az Ermitázs megújításának projektje, ezen belül a Palota tér keleti szárnyának, a vezérkar egykori épületének újjávarázsolása 120 millió dollárba került, míg például a moszkvai Lokomotiv-stadion teljes modernizálása negyvenmillióba. (S. G.)
