idezojelek

A multikat védik a brüsszeli bürokraták

A magyarok érdekeit rendszeresen a nyugat-európai politikai és pénzügyi elit érdekei alá rendelik.

Sümeghi Lóránt avatarja
Sümeghi Lóránt
Cikk kép: undefined

Amióta mi, magyarok a saját bőrünkön érezzük az elmúlt évek válságainak hatásait, egyre világosabban látszik, hogy a bürokraták nem a mi oldalunkon állnak, dacára annak, hogy Brüsszel hosszú évtizedek óta az európai emberek iránt érzett kollektív szolidaritásról, a felzárkózás érdekében a tagállamok működési elveinek összehangolásáról, illetve az euró­pai életszínvonal közös elérésére tett erőfeszítéseiről papol.

Hogy lássuk, e kijelentés nem csupán egy öncélú felháborodás pillanatnyi kivetülése, 

elég csak számot vetnünk az elmúlt években alkalmazott brüsszeli „válságkezelő” intézkedésekről: a korrupt vakcinabeszerzésekről, az elhibázott oroszellenes szankciós csomagok tömkelegéről, a háborús infláció elszabadításáról vagy az energiaár-robbanás kiváltásáról.

Ezek következményeinek ismeretében aligha juthat akár egyetlen európai ember is más következtetésre, mint hogy Brüsszelben nem kezelik, hanem ellenkezőleg, tovább gerjesztik a kontinensünket sújtó válságokat. Induljunk csak ki a legújabb brüsszeli hadjáratból, amely ismét a magyar embereket vette célba. 

Miközben az elmúlt öt évben Európa-szerte olyan súlyos megélhetési krízis robbant ki, hogy (a statisztikák alapján) az európaiak 80 százaléka szerint a kontinens fejlődése jó esetben stagnál, de inkább hanyatlik, addig a napokban Brüsszel azzal foglalatoskodott, hogy egy újabb kirakatper formájában kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen. 

A megfogalmazott vád tökéletesen jellemzi az európai establishment értékrendjét, ugyanis az Európai Bizottság szerint a magyar kormány szabálytalanul járt el akkor, amikor bevezette a multinacionális vállalatokra kötelező érvényű árréscsökkentést, amely az élelmiszerek és a háztartási cikkek körében is korlátozta a vásárlókon behajtható, sok esetben erkölcsileg nehezen indokolható profitot.

A részletek szerint ezzel Magyarország olyannyira megsértette a külföldi nagyvállalatok érdekeit, hogy Brüsszel mindjárt két eljárást is indított. Az első az egyes élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi értékesítésére bevezetett korlátozások tárgyában indult, míg a második az egyes nem élelmiszer jellegű termékek drogériaüzletekben történő értékesítésére vonatkozó, hasonló korlátozásokat kifogásolja.

Amennyiben akadna valaki, aki az európai establishment részéről mindezt egy hirtelen kilengésként értelmezné, s meg lenne győződve arról, hogy ezt az ügyet csupán a magyar kormány értelmezi félre szándékosan, annak érdemes lenne felidéznie a bizottság ez ügyben tett saját, egyértelmű állásfoglalását. Mint olvasható, az Európai Bizottság szerint „Magyarország bizonyos termékek kapcsán oly mértékben korlátozza a beszerzési és az értékesítési árak közötti árrést, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások esetében az nem fedezi a termékek beszerzési költségein felüli költségeket, és emiatt kénytelenek veszteségesen értékesíteni termékeiket”. Ennélfogva Magyarországnak két hónapja van arra, hogy orvosolja a feltárt hiányosságokat, ellenkező esetben a bizottság újabb szakaszba lépteti az eljárást.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ráadásul értelmetlen lenne azt feltételezni, hogy a jelenleg indított és egyben a profitéhes multik érdekeit védő, a magyar vásárlók érdekeit pedig semmibe vevő kötelezettszegési eljárás csupán egy egyszeri, elszigetelt ügy lenne. Ugyanis, ha példának okáért 

a kezünkbe vesszük az Európai Bizottság Magyarországról szóló, 2025. évi országspecifikus ajánlásainak tervezetét, akkor egészen kézzelfoghatóvá válik az a politikai mintázat, amely a magyarok érdekeit rendszeresen a nyugat-európai politikai és pénzügyi elit érdekei alá rendeli.

E tervezetben – amellyel az uniós pénzügyminiszterek tanácsa a napokban foglalkozott – egytől egyig olyan politikai szándékokba burkolt gazdasági természetű ajánlások vannak, amelyek egyértelműen azt hivatottak elérni, hogy 

a magyar kormány minden olyan jóléti intézkedést töröljön el, amelyeket a nyugati profitszivattyúk, valamint az elhibázott brüsszeli szankciós és energiapolitika ellensúlyozására vezettek be.

A több mint tizenöt oldalas dokumentum szerint az Európa-szerte unikálisnak számító és kifejezetten fogyasztóbarát rezsicsökkentést a bizottság egyből kivezettetné, ugyanis meglátása szerint az efféle modellek növelik az ország fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos függőségét. Mindez pedig egyértelműen hátráltatja az úgynevezett ágazati villamosodást, amely nemcsak a progresszív zöldpolitika egyik sarokpillére, hanem azoknak a politikai köröknek a rögeszméje is, amelyek abban érdekeltek, hogy Ukrajna mihamarabb felfüggeszthesse az uniós tagállamokba irányuló orosz földgázszállítást, sarokba szorítva ezáltal a háborút ellenző tagállamokat. 

De Brüsszel értékrendjéről szintén sokat elárulnak azok az ajánlások is, amelyek 

a zömében külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi szektorokra kivetett különadók és extraprofitadók eltörlését, valamint a bankadó semmissé tételét követelik. A bizottság érveléséből világosan kiderül, hogy a bürokraták ezekben az esetekben is alapvetően a nem magyar kézben lévő óriás­vállalatok nyereségteremtő és érdekérvényesítő képességeit féltik.

Azon talán már mi, magyarok meg sem lepődünk, hogy Brüsszelnek még a hazai lakhatásra vonatkozóan is akad néhány progresszív tanácsa. Ezek szerint azok az otthonteremtési támogatások, amelyeket a kormány a magyar családok érdekében vezetett be, „túlságosan nagyvonalúak, illetve nem eléggé célzottak”, ennélfogva érdemi reformra szorulnak. A testület úgy véli, szerencsésebb lenne, ha csak az alacsony jövedelmű háztartások kaphatnának lakhatással összefüggő támogatásokat, még akkor is, ha az azt jelentené, hogy a jogosult családok száma közel megfeleződne.

Az tehát nem kérdés, hogy a válságról válságra bukdácsoló brüsszeli elit végleg elveszítette a valósággal és az európai emberekkel ápolt kapcsolatát. Az azonban már egy sokkal izgalmasabb felvetés, hogy a jelenlegi európai establishment vajon meddig tud stabilnak tűnni ezen a politikai kényszerpályán. Ugyanis

a magyar példát látván egyre több szuverenista párt már nem arra törekszik, hogy stabilizálni tudja az ellenzéki pozícióját az adott országban, hanem arra, hogy megdöntse az ottani status quót.

 Amennyiben ez megtörténik, csupán egylépésnyire leszünk az európai politika végleges visszafoglalásától.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A klímahiszti a globalizmus eszköze

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Lecke emberi minőségből

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Nem kompország – hídország

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

A silány könnyűzene betegségtünet

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.