Amióta mi, magyarok a saját bőrünkön érezzük az elmúlt évek válságainak hatásait, egyre világosabban látszik, hogy a bürokraták nem a mi oldalunkon állnak, dacára annak, hogy Brüsszel hosszú évtizedek óta az európai emberek iránt érzett kollektív szolidaritásról, a felzárkózás érdekében a tagállamok működési elveinek összehangolásáról, illetve az európai életszínvonal közös elérésére tett erőfeszítéseiről papol.
Hogy lássuk, e kijelentés nem csupán egy öncélú felháborodás pillanatnyi kivetülése,
elég csak számot vetnünk az elmúlt években alkalmazott brüsszeli „válságkezelő” intézkedésekről: a korrupt vakcinabeszerzésekről, az elhibázott oroszellenes szankciós csomagok tömkelegéről, a háborús infláció elszabadításáról vagy az energiaár-robbanás kiváltásáról.
Ezek következményeinek ismeretében aligha juthat akár egyetlen európai ember is más következtetésre, mint hogy Brüsszelben nem kezelik, hanem ellenkezőleg, tovább gerjesztik a kontinensünket sújtó válságokat. Induljunk csak ki a legújabb brüsszeli hadjáratból, amely ismét a magyar embereket vette célba.
Miközben az elmúlt öt évben Európa-szerte olyan súlyos megélhetési krízis robbant ki, hogy (a statisztikák alapján) az európaiak 80 százaléka szerint a kontinens fejlődése jó esetben stagnál, de inkább hanyatlik, addig a napokban Brüsszel azzal foglalatoskodott, hogy egy újabb kirakatper formájában kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen.
A megfogalmazott vád tökéletesen jellemzi az európai establishment értékrendjét, ugyanis az Európai Bizottság szerint a magyar kormány szabálytalanul járt el akkor, amikor bevezette a multinacionális vállalatokra kötelező érvényű árréscsökkentést, amely az élelmiszerek és a háztartási cikkek körében is korlátozta a vásárlókon behajtható, sok esetben erkölcsileg nehezen indokolható profitot.
A részletek szerint ezzel Magyarország olyannyira megsértette a külföldi nagyvállalatok érdekeit, hogy Brüsszel mindjárt két eljárást is indított. Az első az egyes élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi értékesítésére bevezetett korlátozások tárgyában indult, míg a második az egyes nem élelmiszer jellegű termékek drogériaüzletekben történő értékesítésére vonatkozó, hasonló korlátozásokat kifogásolja.
Amennyiben akadna valaki, aki az európai establishment részéről mindezt egy hirtelen kilengésként értelmezné, s meg lenne győződve arról, hogy ezt az ügyet csupán a magyar kormány értelmezi félre szándékosan, annak érdemes lenne felidéznie a bizottság ez ügyben tett saját, egyértelmű állásfoglalását. Mint olvasható, az Európai Bizottság szerint „Magyarország bizonyos termékek kapcsán oly mértékben korlátozza a beszerzési és az értékesítési árak közötti árrést, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások esetében az nem fedezi a termékek beszerzési költségein felüli költségeket, és emiatt kénytelenek veszteségesen értékesíteni termékeiket”. Ennélfogva Magyarországnak két hónapja van arra, hogy orvosolja a feltárt hiányosságokat, ellenkező esetben a bizottság újabb szakaszba lépteti az eljárást.
