Amennyiben akadna valaki, aki az európai establishment részéről mindezt egy hirtelen kilengésként értelmezné, s meg lenne győződve arról, hogy ezt az ügyet csupán a magyar kormány értelmezi félre szándékosan, annak érdemes lenne felidéznie a bizottság ez ügyben tett saját, egyértelmű állásfoglalását. Mint olvasható, az Európai Bizottság szerint „Magyarország bizonyos termékek kapcsán oly mértékben korlátozza a beszerzési és az értékesítési árak közötti árrést, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások esetében az nem fedezi a termékek beszerzési költségein felüli költségeket, és emiatt kénytelenek veszteségesen értékesíteni termékeiket”. Ennélfogva Magyarországnak két hónapja van arra, hogy orvosolja a feltárt hiányosságokat, ellenkező esetben a bizottság újabb szakaszba lépteti az eljárást.

Ráadásul értelmetlen lenne azt feltételezni, hogy a jelenleg indított és egyben a profitéhes multik érdekeit védő, a magyar vásárlók érdekeit pedig semmibe vevő kötelezettszegési eljárás csupán egy egyszeri, elszigetelt ügy lenne. Ugyanis, ha példának okáért 

E tervezetben – amellyel az uniós pénzügyminiszterek tanácsa a napokban foglalkozott – egytől egyig olyan politikai szándékokba burkolt gazdasági természetű ajánlások vannak, amelyek egyértelműen azt hivatottak elérni, hogy 

A több mint tizenöt oldalas dokumentum szerint az Európa-szerte unikálisnak számító és kifejezetten fogyasztóbarát rezsicsökkentést a bizottság egyből kivezettetné, ugyanis meglátása szerint az efféle modellek növelik az ország fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos függőségét. Mindez pedig egyértelműen hátráltatja az úgynevezett ágazati villamosodást, amely nemcsak a progresszív zöldpolitika egyik sarokpillére, hanem azoknak a politikai köröknek a rögeszméje is, amelyek abban érdekeltek, hogy Ukrajna mihamarabb felfüggeszthesse az uniós tagállamokba irányuló orosz földgázszállítást, sarokba szorítva ezáltal a háborút ellenző tagállamokat. 

De Brüsszel értékrendjéről szintén sokat elárulnak azok az ajánlások is, amelyek 

Azon talán már mi, magyarok meg sem lepődünk, hogy Brüsszelnek még a hazai lakhatásra vonatkozóan is akad néhány progresszív tanácsa. Ezek szerint azok az otthonteremtési támogatások, amelyeket a kormány a magyar családok érdekében vezetett be, „túlságosan nagyvonalúak, illetve nem eléggé célzottak”, ennélfogva érdemi reformra szorulnak. A testület úgy véli, szerencsésebb lenne, ha csak az alacsony jövedelmű háztartások kaphatnának lakhatással összefüggő támogatásokat, még akkor is, ha az azt jelentené, hogy a jogosult családok száma közel megfeleződne.

Az tehát nem kérdés, hogy a válságról válságra bukdácsoló brüsszeli elit végleg elveszítette a valósággal és az európai emberekkel ápolt kapcsolatát. Az azonban már egy sokkal izgalmasabb felvetés, hogy a jelenlegi európai establishment vajon meddig tud stabilnak tűnni ezen a politikai kényszerpályán. Ugyanis

 Amennyiben ez megtörténik, csupán egylépésnyire leszünk az európai politika végleges visszafoglalásától.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője