A baloldal és a gyilkos hajlamúak

Amikor tavaly ősszel Magyar Péterről olyan hangfelvételek kerültek nyilvánosságra, amelyekből kiderült, hogy az ellenzéki politikus mindenféle apropó nélkül gátlástalan és minősíthetetlen módon beszél a saját pártjában dolgozó kollégáiról, illetve pártja támogatóiról, számos elemzői műsorban szó esett a magyar közélet színvonaláról és azon belül kifejezetten a baloldali nyilvánosság erkölcsi mélyrepüléséről. Miközben a fősodratú média munkásai mindent megtettek azért, hogy a közéleti sztenderdeket lezüllesztő ellenzéki politikusokat fölmentsék a felelősségük alól, addig a magyar miniszterelnök egy kormányfői interjúban kendőzetlen őszinteséggel osztotta meg a jelenséggel kapcsolatos tapasztalatait.

Mint Orbán Viktor akkor a Tisza Párttal összefüggő verbális durvaságok kapcsán elmondta:

– Megjelent az erőszak a magyar politikában. Régen az ilyenért bocsánatot kértek, és visszavonultak. Most meg árad a közönségesség és durvaság: büdös a szájuk, büdösek az emberek, egyes munkatársak agyhalottak, az újságírókat bele kell lökni a Dunába.

Majd a miniszterelnök úgy folytatta, mindez azért kifejezetten veszélyes, mert a verbális durvaság előbb-utóbb elvezet az agresszióhoz is, ettől jó lenne magunkat megkímélni. Miképpen az gyakran lenni szokott, az elhangzottakat nemcsak a magyar ellenzék prominens képviselői, hanem külföldi szövetségeseik is pillanatokon belül kritizálni kezdték, mondván, négyciklusnyi jobboldali kormányzás után nem az ellenzék, hanem a kormánypárt térfelén kellene az elnyomás, a megosztottság és a durvaság szólamait keresni. Ráadásul a globalista szellemi műhelyekben összetákolt érvek szerint még nemzetközi viszonylatban is a konzervatív erők azok, amelyek a félelemre apellálva politizálnak, szemben a toleranciára hivatkozó progresszívekkel.

Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk az elmúlt másfél év történéseit, a baloldali maszatolástól jelentősen eltérő valóság tárul a szemünk elé.

Egy olyan szomorú összkép, amely mind itthon, mind külföldön is arról tanúskodik, hogy a baloldal eleinte csak a verbális, majd a fizikai erőszak nyelvén tudja legyőzni a hazafias gondolatokat őrző politikai ellenfeleit.

Amikor tavaly májusban, Pozsonytól nem messze, egy tébolyult kritikusa öt lövést adott le Robert Fico szlovák miniszterelnökre, aki számos baloldali ellenségre tett szert, miután a magyar kormányfőn kívül egyedüliként kardoskodott az európai békepolitika mellett, sokan úgy vélték, a merénylet csupán egy elszigetelt esetként vonul majd be a modern politika történetébe.

Csakhogy alig telt el két hónap ezután, amikor világszerte híradók ezrei azzal szakították félbe az éppen futó műsorokat, hogy

a legesélyesebb amerikai elnökjelöltet, Donald Trumpot és még két támogatóját találat érte egy republikánus kampányrendezvényen. A részletek szerint a biztonsági gyűrűn túlról lövéseket leadó támadót a helyszínen megölték a közbeavatkozó hatóságok, de az egyik meglőtt néző életét sajnos nem tudták megmenteni.

Trumpot csodával határos módon mindössze a fülén sebesítette meg egy lövedék, amely így is hetekig látható sérülést okozott az akkor még elnökjelölt politikusnak.

Ám az amerikai merénylet után idén sem csitultak a patrióták elleni baloldali támadások. Szeptemberben a közvélemény-kutatásokat már egy ideje vezető, ellenzékben lévő cseh politikust, Andrej Babis pártelnököt épp a kampánykörútján támadták meg, a fején és a hátán is súlyos sérüléseket szenvedett. Kórházba kellett szállítani, és egy időre a kampánykörútját is fel kellett függeszteni. Az őt ért támadással kapcsolatban Babis akarva-akaratlanul is pontosan jellemezte a baloldali erőszak receptjét: – A támadó nem vitázni jött el a találkozóra, s ahogy a médiából megtudtam, régóta gyűlöl engem, ezért támadott meg gyáva módon, hátulról.

Mindössze egy héttel később a nemzetközi progresszív tábor egyik lelkes támogatója sajnálatos módon ügyesebben kijátszotta a hatóságokat, mint a Trump elleni merénylet elkövetője:

az Egyesült Államokban, Utah államban egyetlen távoli lövéssel hidegvérrel kivégezte a kétgyermekes konzervatív aktivistát, Charlie Kirköt. S bár az elkövetőre az ügyészség a halálbüntetés kiszabását kérte, az Egyesült Államokban továbbra sem került pont a politikai erőszak körüli vita végére.

Jól látható tehát, hogy Orbán Viktor tavaly ősszel elmondott szavai ma is aktuálisak. Fontos azonban leszögezni, a nemzetközi baloldal erőszakba torkolló gyakorlata már itthon is észlelhető. Ugyanis miközben az Egyesült Államokban heves vita bontakozott ki ismét a fegyvertartással kapcsolatban, addig Magyarországon a Tisza Párt vezető személyisége, Ruszin-Szendi Romulusz fegyverrel az oldalán vezetett lakossági fórumot, s esetenként arról lamentált, hogy mennyire viszket a tenyere, és hogy kit hogyan kellene „lerendezni”. Ideje hát, hogy a baloldal itthon és külföldön is kivesse magából az erőszakos, fenyegetőző, gyilkos hajlamú személyeket.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője