Már egy nappal azt követően, hogy az Egyesült Államok hadserege egy nagyszabású katonai művelet keretében behatolt Venezuela területére és narkóterrorizmus vádjával őrizetbe vette Nicolás Maduro törvénytelen elnököt, Brüsszel egy gyorsan megfogalmazott közlemény formájában adott hangot az erkölcsi alapú kifogásainak. A szövegezés szerint
az Európai Unió az eszkaláció elkerülése érdekében minden érintett felet nyugalomra és visszafogottságra szólít fel, remélve, hogy békés megoldást találnak majd a válságra, valamint emlékezteti a feleket, hogy a nemzetközi jogot és az ENSZ alapokmányában szereplő előírásokat mindenkinek tiszteletben kell tartania.
A politikai értelemben teljesen haszontalan brüsszeli közlemény megjelenése után hamar kiderült, hogy a bürokraták moralizáló kifakadását nem támogatta az uniós tagállamok mindegyike. Akadt ugyanis egy ország, amely úgy döntött, távol marad a vágyvezérelt politikai hisztériakeltéstől. Az itthoni, valamint az európai politikát nyomon követők számára talán nem okoz nagy meglepetést, hogy a külföldi szalagcímekre kerülő tagállam neve Magyarország volt, illetve az erkölcsi fejmosást a magyar kormányfőnek, Orbán Viktornak címezték.
Mondani sem kell, hogy a magyarok újbóli, soha véget nem érő politikai elszigetelődésétől kezdve Orbán Viktor páriává válásáig mindenféle politikailag motivált minősítés megjelent ezekben a beszámolókban. Mi több, a témával foglalkozó, kimondottan magyarellenes nézőpontból megírt publicisztikákból még az is kiderült,
azzal, hogy Magyarország nyíltan hátat fordított Brüsszelnek azért, hogy további elköteleződést mutasson Donald Trump amerikai elnök irányába, hazánk az eddigi erkölcsi mélyrepülését immár zuhanófokozatba kapcsolta.
Hogy az Európában mértékadónak nevezett progresszív sajtóorgánumok mennyire távol állnak a reálpolitika és általában a valóság megértésétől, nem kizárólag abból következik, hogy ismét szemet hunytak Brüsszel önsorsrontásáról árulkodó közleményének tartalma felett. Ugyanis, ha a politikai elit felett elviekben őrködő nyugati sajtó egy pillanatig is komolyan venné a saját feladatát, akkor Magyarország mindenkori szapulása helyett egészen más kérdésekkel lenne elfoglalva. Például,
vajon mennyire szerencsés az uniós bürokraták részéről az, hogy az átalakuló világrend teljes félreértéséből fakadóan rendre kidomborítják Európa állandósuló szereptévesztését, a lejtmenetben lévő státusát és versenyképességét.
Egy következő szempont talán még szemléletesebben érzékelteti a nyugati média és politikai elit szellemi tévelygését, illetve cinizmusát. Ugyanis, ha csak hazánk példájából indulunk ki, az elmúlt másfél évtizedben nemcsak a magyar kormány, hanem a magyar emberek is folyton-folyvást afféle rágalmaknak voltak kitéve, hogy a Brüsszellel szembeni magyar érdekérvényesítés és népakarat képviselete nem más, mint a putyini szolgalelkűség legőszintébb kivetülése.
Ám most, hogy Magyarország a stratégiai autonómiája mentén előrébb helyezte az ország és a magyar emberek érdekét a Brüsszelnek való megfelelési kényszernél, a független és objektív médiatérfélről hallatott putyinozás száznyolcvan fokos fordulatot mutatva átcsapott fröcsögő amerikázássá.
A nemzetközi baloldal számára teljesen mindegy, milyen reálpolitikai és népképviseleti elvek mentén alakítja ki Orbán Viktor álláspontját. Amennyiben az nem illeszkedik a bürokraták elvárásaihoz, azonnal megkérdőjelezik Magyarország döntési autonómiáját és függetlenségét. Még akkor is, ha ezzel azt a maradék politikai hitelességüket játsszák el, amit a migrációs, a Covid-, valamint a háborús krízis félrekezelése után még épphogy meg tudtak tartani. Mi ez, ha nem a nyugati kettős mérce iskolapéldája?
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!