Másodsorban elveszíthetjük a három és fél évtizede visszanyert szabadságunkat – a demokráciát, a jogállamot és a szuverenitásunkat. Honnan gondolhatjuk mindezt?
Szerencsére e tekintetben sem hagynak kétséget Magyar Péternek és neobolsevista különítményeseinek sem a szavai, sem pedig a tettei, viselkedése afelől, hogy miként gondolkodnak az alkotmányos intézményekről és szabályokról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről és a sajtó szabadságáról, a velük egyet nem értők jogairól és emberi méltóságáról, a nemzeti érdekről és a pénzen vásárolt idegen befolyás megengedhetőségéről. Elveszíthetjük életmódunkat, kultúránkat, önmagunk meghatározásának és gyermekeink nevelésének szabadságát.
A hazánkat veszíthetjük el, mert Brüsszel egyre nyíltabban és gátlástalanabbul próbálja alárendelt tartományokká degradálni az Európai Unió elvben egyenrangú és független tagállamait.
Az illegális migráció támogatása, az úgynevezett zöldítés, a gazdaosztály likvidálását célzó törekvések, az elmebajszerű energiapolitika vagy a Covid-járvány és következményeinek kezelése, a közös hitelfelvétel erőltetése éppúgy ennek eszköze, mint a háború. Igen, a háború! Itt pedig az európai politika elérkezett ahhoz a ponthoz, amelyhez sosem lett volna szabad. Mi pedig elérkeztünk a legfontosabbhoz, amit elveszíthetünk.
Az én nagyszüleim megélték az I., a II. világháborút, a nácizmust és a kommunizmust, 1956. október 23-át és november 4-ét. A szüleim gyermekként átélték a II. világégést, fiatalként az 50-es évek rettenetét és nyomorát – édesapám katonaként Budapesten élte át a forradalmat. Az én nemzedékem, a Fideszt alapítók ’56 után született korosztálya volt a „boldog békeidők” generációja óta az első, amely tagjainak megadatott, hogy úgy élhessen le több mint hatvan évet, hogy ne kelljen rettegnie az életéért és biztonságáért.
A kérdés – és a tét – az, hogy a gyermekeinknek és unokáinknak is osztályrészül juthat-e ugyanez?
„Az utolsó előtti, előtti békeév viszonylag nyugodtan telt. Arról, hogy mi lesz majd három év múlva, senki, de senki nem énekelt” – szólt a Fonográf 70-es évekbeli slágere. „Darabokban zajló világháború, amit látunk” – mondja ma XIV. Leó pápa, azaz a világháború nem fenyeget, hanem már zajlik. Jó, ha komolyan vesszük ezeket a szavakat!
Ukrajnában már fegyverekkel, Magyarország és az európai emberek ellen még csak politikai és gazdasági eszközökkel, de ugyanaz a háború zajlik, aminek egy a célja: a nemzetek érdekeit képviselni hivatott és törekvő állami közhatalom megtörése és alárendelése azoknak az immár globális hatókörű gazdasági és pénzügyi erőcsoportoknak és hálózataiknak, amelyek semmiféle demokratikus legitimációval nem rendelkeznek, sőt a nemzetállamok demokratikus döntéshozatali mechanizmusait csupán a profitjuk maximalizálása előtti szükségtelen akadálynak tekintik, aminek eltávolítása érdekében készek akár a világot is lángba borítani.
Az európai elit jelentős része ennek a pénzmagánhatalomnak a csicskája, kitartottja, le- vagy elkötelezettje; az EU brüsszeli intézményrendszere ennek az árnyékhatalomnak jelenleg legfontosabb politikai központja; Magyar Péter és pártja pedig nem más, mint ennek a brüsszeli korrupt, háborús maffiának magyarországi kreatúrája és ügynöklerakata.
Fidesz-kongresszus
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!