Először is rögzíteni szükséges, hogy a dokumentum átfogó filozófiája és kiterjedt célkitűzéseinek tanulságai szerint a modern Magyarország történelme során soha nem kapott ilyen szilárd megerősítést a tengerentúlról arra vonatkozóan, hogy jó társadalmi és kulturális irányban halad-e.

Ugyanis ami a dokumentumból feketén-fehéren kiolvasható a szigorú migrációspolitika fenntartásával, a születésszámok növelésének kívánatosságával, a nemzeti identitás megtartásával, valamint a szólásszabadság megóvásával kapcsolatban, az egyetlen megállapítás helyességét támasztja alá. Mégpedig azt, hogy az Orbán Viktor vezette Magyarország az elmúlt tizenöt évben nemcsak megközelítőleg, hanem pontosan úgy gondolkodott minden vízválasztó társadalmi kérdésről, ahogyan az egy politikailag szuverén és patrióta országtól elvárható, amely ráadásul a regionális keretekből kilépve is ambicionálja a nemzetközi tényezővé válást.

Hogy e szerepkör fontossága mennyire nem alábecsülendő, a dokumentum rendkívül pontosan fogalmaz: „Amerika arra bátorítja európai politikai szövetségeseit, hogy támogassák a szellemi megújulást, és a hazafias európai pártok növekvő befolyása valóban komoly okot ad az optimizmusra”. Mondani sem kell, a hazafias európai pártok növekvő befolyásának egyik, ha nem a legerősebb platformját épp a magyar miniszterelnök szolgáltatta azáltal, hogy tavaly nyáron a szövetségeseivel együtt megalapította a Patrióták Európáért képviselőcsoportot, amely az Európai Parlament harmadik legerősebb frakciójává vált.

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a dokumentumban említett, Magyarországra is vetíthető lehetőségek a jelenlegi konfliktusokkal terhelt nemzetközi politikai színtéren óhatatlanul feszültségeket is eredményezhetnek.

Egyrészt azáltal, hogy mára végleg bizonyosságot nyert annak a kettős mítosznak a hamissága, miszerint Orbán Viktor politikája egyenlő a nemzetközi elszigetelődéssel, illetve, hogy Magyarország közelebb áll a keleti blokkhoz, mint a nyugatihoz; 

Másrészt, ami a Brüsszellel ápolt kapcsolatunkat illeti, mint az a kutatásokból, az amerikai dokumentumból és persze a valóságból is kiderül, az európai bürokratikus rendszer jelenleg a túlélésért küzd, mivel a működését garantáló gyakorlati szempontok elé olyan ideológiai kérdések képviseletét helyezte, mint a háború és a migráció, ami hanyatláshoz vezetett. Ebből fakadóan biztosra vehető, hogy Brüsszelnek nem érdeke a nemzetközi térben is erőtől duzzadó, kulturális és politikai értelemben is szuverén Magyarországgal való együttműködés, így a jövőben nem kevesebb, hanem éppen ellenkezőleg, több olyan konfliktusra kell számítanunk, amely az önrendelkezésünk és a biztonságunk garantálásáról szól majd.

Ennek tudatában már érthetőbbé válik a fősodratú média részéről a dokumentummal kapcsolatos elemi felháborodás kirobbanása.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője