Ezek a bizonyos, amerikai részről tapasztalt ütemezési problémák azóta nem oldódtak meg, ugyanis brüsszeli források szerint ebbe az ominózus februári, Brüsszelnek kifejezetten kínos incidensbe Kaja Kallasnak a napokban ismét sikerült belefutnia. Ugyanis amíg az amerikai külügyminiszter és a teljes washingtoni adminisztráció szakmai stábja kiterjesztett egyeztetéseket, diplomáciai találkozókat és háttértárgyalásokat folytat nemcsak Moszkvával és Kijevvel, hanem a konfliktusra jól rálátó országvezetőkkel és stratégiai elemzőkkel egyaránt, addig az EU külügyi főképviselete újfent lepattant Washingtonról, kifejezetten azon érvelés mentén, miszerint az Egyesült Államok nem kíván Brüsszellel kétoldalú egyeztetéseket folytatni az orosz–ukrán háború rendezéséről.

Ahhoz, hogy érthetővé váljon az Európai Unió jelenlegi válságának szimbolikája, érdemes megvizsgálni hazánk helyzetét is, különösen a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter józan észre alapozott megnyilvánulásait, amelyeket az Egyesült Államokkal és az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban láthattunk.

Elsőként fontos leszögezni, hogy Orbán Viktor politikai éleslátása messzemenően túltesz Brüsszel valamennyi bürokratájának a teljesítményén, amit Washington kellőképpen meg is becsül. Nem véletlenül nyilatkozta a nyár végén Donald Trump egy sajtótájékoztatón azt: „Kérdést tettem fel egy nagyon-nagyon okos embernek, Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének, […] megkérdeztem, szerinte Ukrajna képes-e legyőzni Oroszországot. Úgy nézett rám, mintha valami butaságot kérdeztem volna. Azt mondta, Oroszország egy erős ország, amely háborúkban szerezte a területeit és mindenét. […] Ez egy nagyon érdekes meglátás volt.”

 Miközben az EU külügyi főképviselője sorozatban másodszorra képtelen akár egy rövid tárgyalási lehetőséget kikönyörögni az amerikai külügyminiszternél, addig Szijjártó Péter idén már másodszorra járt Washingtonban, ahol mindkét alkalommal hosszan tartó és sikeres tárgyalásokat folytatott kollégájával.

De ami még alaposabban szemlélteti Brüsszel lobbierejének a markáns csökkenését, az Orbán Viktor november eleji amerikai sikertalálkozója, amelyen többek között arról született megállapodás az amerikai elnökkel, hogy a brüsszeli vízfejet megkerülve Magyarország közvetlenül Washingtonon keresztül kap mentességet az orosz energiahordozókra irányuló szankciók alól. Magyarán: ha komoly dolgokról van szó, Magyarországot hamarabb hívják meg a tárgyalóasztalhoz, mint Brüsszelt. A kérdés csupán az, hogy a korábbi, hazánkat gúnyoló szalagcímek után ez ügyben vajon mikor látunk majd a nemzetközi sajtóban nagy terjedelemben beszámolókat. Nagyobb tétben mernék rá fogadni, hogy soha.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője