Vegyes a kép a települések önazonossága, pontosabban az önazonosságvédelmi törvény kapcsán – mondta el lapunk megkeresésére Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője annak kapcsán, hogy egy budapesti külső kerület után Törökbálint vezetése is él az eszközökkel. Kezdetben kifejezetten a kistelepülések, határ menti települések vezettek be valamilyen rendelkezést.
Balogh László felhívta a figyelmet a mintázat változására: először a beköltözők személye került fókuszba, ilyen kitétel a büntetlen előélet, az érettségi vagy a nyelvismeret megléte, köztartozásmentesség, míg az utóbbi időben maga az ingatlan került fókuszba, lásd az egyszeri betelepülési díjak mértékét.
A XVI. kerület más szempontot vett figyelembe, mégpedig azt, hogy az osztatlan közös tulajdonú ingatlanokban a garázsokból, tárolókból nem egy esetben lakófunkciójú ingatlant alakítottak ki, az ilyen telkekre többen költöztek be, ám ezek ettől még nem váltak önálló, saját tulajdonokká – viszont így egy telken nem négy-öt, hanem 10-12 ember él, ami az infrastruktúrát is jobban igénybe veszi.
Az önkormányzat az osztatlan közös tulajdonok esetében nem ismeretlen elővásárlási joggal élhet januártól vagy megtilthatja a lakcímlétesítést az ilyen formán túlzsúfolttá váló ingatlanokon, az átalakított melléképületek piaci értéke pedig jócskán csökkenhet.
Ugyanis ha nem lehet lakcímet létesíteni, azzal a közszolgáltatások igénybevétele (beleértve az oktatást, egészségügyi ellátást) igencsak megnehezül – magyarázta a szakértő. Szerinte ugyanakkor valóban lenne tennivaló a külvárosokban, ahol nagyobb számban épültek nagyméretű, nehezen kifűthető és eladható házak, ám ezeket sem albetétesíteni nem egyszerű, sem pedig az osztatlan közös tulajdoni formát megszüntetni.
Törökbálint tervei esetében szintén az ingatlan és a betelepülési hozzájárulás a hangsúlyos. Utóbbi ötmillió forint, viszont ez csak egy bizonyos városrészre, az egykori téglagyárra vonatkozik.
Nem mellesleg ez egyben a település jelentős tárgyalópozíciója az ottani ingatlanfejlesztőkkel szemben, akikkel a területi vita nem új keletű, ráadásul a város azzal védekezik, hogy a jelenlegi bővülést az infrastruktúrája nem bírja el.
A jelen helyzet megértéséhez érdemes némileg visszatekinteni, hiszen a külkerületi viszonyokat ismerve számítani lehetett arra, hogy fővárosi kerület is szabályozza valahogyan a letelepedést. Az Otthon Centrum szakértői szintén lapunk megkeresésére az előbbieket összegezve elmondták, az önazonosságvédelmi törvény három leggyakoribb eszköze
- az elővásárlási jog biztosítása (az önkormányzatnak) lakóingatlan eladása esetén,
- lakcím létesítés korlátozása vagy feltételhez kötése,
- betelepülési adó előírása.
Az írták, a helyi ingatlanpiacra igazán az lenne hatással, ha a vásárlást ott élő vagy valaha ott élt családi kapcsolatokhoz kötnék, ez sokakat teljesen kizárna a településen a lakásvásárlásból. Ilyen típusú korlátozásról azonban nincs információjuk, míg a betelepülési hozzájárulás kapcsán két települést emeltek ki: Balatonföldvár esete kicsit Győrújbarátéhoz hasonló, hiszen két kifejezetten jó anyagi helyzetben lévő településről van szó, ahova sokan szívesen költöznek, miközben a település relatíve magas betelepülési hozzájárulást kér.
Ez versenyhátrányt jelent a szomszédos településekhez képest, ahol nem kell ilyen adót megfizetni. Vélhetően a település vezetését is az motiválta, hogy kevesebbeknek legyen vonzó az odaköltözés.
A Duna House megkeresésünkre szintén a lehetséges piaci hatásokat emelte ki. Szegő Péter vezető elemző azt mondta, a befektetők és vásárlók már az előkészítés hírére is reagálhatnak, például kivárással vagy alternatív lokációk keresésével. A piaci logika szerint ha egy extra „adó” jelenik meg az adott ingatlan tranzakciójában, akkor azt a vevők beárazzák, és ennyivel kevesebbet lesznek hajlandók fizetni az eladóknak.
