Adókkal, kvótákkal, tilalmakkal a túlturizmus ellen: így fékezik a tömegeket Európában

Európa egyre több városa fordul a „még több turista” helyett a „kevesebb, de minőségi utazó” elv irányába. A túlturizmus miatt adókat emelnek, belépődíjakat vezetnek be, vendégéjszaka-plafonokat húznak, és próbálják visszaszorítani a buliturizmust.

Tömegturizmus és a magas lakásárak ellen tiltakoznak Spanyolországban / Fotó: Jorge Guerrero / AFP

A túlturizmus ma már nemcsak turisztikai, hanem lakhatási, környezetvédelmi és politikai kérdés is világszerte: a városok célja az, hogy csökkentsék a zsúfoltságot, védjék a helyiek életminőségét, és a turizmusból származó bevételeket visszaforgassák a túlhasznált infrastruktúrába.

Többfélképpen próbálják megfékezni a túlturizmust  Fotó:  Pixabay

Túlturizmus Európában: adók, belépők, pénzügyi korlátok

Az egyik legismertebb példa Velence, az egynapos látogatók napidíja már 2024-ben elindult tesztként, és 2026-ra bővítették a fizetős napok számát: az egynapos látogatók a csúcsnapokon 5 eurós, vagyis mintegy 2000 forintos belépődíjat fizetnek, késői foglalás esetén pedig duplaennyit. A rendszer 2026-ban már mintegy 60 kijelölt napon működik, és elsősorban a szállásfoglalás nélküli látogatók számát célozza. A városvezetés szerint a tesztidőszakban az intézkedés mérsékelte a legzsúfoltabb napok forgalmát, de nem szüntette meg a problémát.

Rómában azoknak a turistáknak kell 2 eurót, azaz mintegy 800 forintot fizetni az idei évtől, akik a legterheltebb idősávokban közvetlenül a Trevi-kút medencéjéhez és a lépcsőkhöz szeretnének lejönni és közelről megnézni. Barcelonában a turistaadó emelését eredetileg 2025-re tervezték, de 2026 áprilisáig elhalasztották. A katalánok Európa egyik legmagasabb idegenforgalmi adóját alkalmazzák majd: a városi és regionális illeték együtt akár 7,50 euró, vagyis mintegy 3000 forint lehet fejenként és éjszakánként, miközben az új szállodák építését csak kivételes esetben engedélyezik. Párizsban már 2025 óta érvényben van a turistaadó, amely 1200–6000 forintnak megfelelő euró között mozog éjszakánként, szállástípustól függően.

Kvóták, tilalmak, fizikai határok

Nem mindenhol a pénz az első eszköz. Amszterdam évi 20 millió vendégéjszakában maximálná a turistaforgalmat, miközben a turistaadó 12,5 százalék, ami az egyik legmagasabb Európában. A határ túllépése miatt civil szervezetek pert indítottak a város ellen.

Dubrovnik naponta legfeljebb két óceánjáró hajót enged be, egyszerre maximum 8000 utassal. Athénban az Akropoliszra napi 20 ezer látogatót engednek be előre kiosztott idősávokban. Palma de Mallorcán gyakorlatilag leállították az új turisztikai lakások engedélyezését, miközben a Baleár-szigeteken az idegenforgalmi adó 1–4 euró éjszakánként.

Edinburgh 2026-tól az Egyesült Királyság első városaként állandó turistaadót vezet be: a szállásdíj 5 százalékát kell befizetni az első öt éjszakára. Lisszabonban a városi turistaadó 2 euró, tehát 800 forint éjszakánként, miközben a rövid távú lakáskiadást kerületenként korlátozzák. Prágában szintén emelték az idegenforgalmi adót, és vizsgálják a belvárosi buliturizmus további szigorítását.

Világkitekintés: globális válaszok a túlturizmusra

A túlturizmus világszerte hasonló reakciókat vált ki. Balin minden külföldi látogató 150 000 rúpiát, azaz mintegy 4000 forintot fizet környezetvédelmi hozzájárulásként. Bhutánban a fenntarthatósági díj napi 100 dollár, vagyis megközelítőleg 33 ezer forint, ami tudatosan kiszűri az alacsony költésű tömegturizmust. Japánban, Kiotóban a szállásadó a luxushotelekben akár 10 000 jen, mintegy 25 ezer forint is lehet éjszakánként. Thaiföld 2026-tól 300 bahtos, vagyis több mint 3000 forintos belépődíjat tervez a külföldi látogatóknak. Az Egyesült Államokban több nemzeti park – például Yosemite vagy Arches – előzetes regisztrációhoz és napi kvótához köti a belépést.

Hogy mit várnak mindettől az országok? A döntéshozók szerint az adók és korlátozások csökkentik a csúcsidős zsúfoltságot, kisimítják a szezonalitást, és pénzt teremtenek a túlhasználat okozta károk kezelésére. 

Tapasztalatok alapján a túlturizmus ritkán szűnik meg teljesen, inkább átalakul, de sok város számára ez már elegendő ahhoz, hogy elkerülje a kezelhetetlen túlterhelést.