Három és fél évvel a World Trade Center elleni terrortámadások után kiürítették a Fehér Házat, a Capitoliumot; más kormányzati épületekben dolgozó hivatalnokokat, köztük a pénzügyminisztérium és a legfelsőbb bíróság munkatársait is biztonságosabb helyre vezényelték. A riadalmat egy Cessna típusú kisgép okozta, amely 2005. május 11-én berepült a washingtoni légi biztonsági övezetbe.
Amikor a gép megsértette az amerikai főváros fölötti tiltott zónát, és a Capitolium három kilométeres körzetén belülre repült, az Egyesült Államok légiereje két F–16-os harci gépet küldött a levegőbe, hogy a Cessna után eredjenek. Az egyik „vadász” megközelítette a kisgépet, és fényjelzéssel közölte vele, hogy tilosban jár, majd helikopterek támogatásával elkísérte egészen a Maryland állambeli Frederickig, hogy a légi biztonsági övezetek határán leszállásra kényszerítse a pilótát, akit őrizetbe vett a rendőrség.
Az ügyet ugyan misztikussá teszi, hogy az amerikai belbiztonság illetékese a történteket követően nem tudott nyilatkozni a gép másik utasáról és kiindulási helyéről, de a terrorelhárító szigor mindenesetre látványos sikert produkálhatott a médiában.
A 2001. szeptember 11-i merényletek óta nem ez volt az első eset, hogy az Egyesült Államok fővárosában biztonsági okokból hasonló intézkedésekre kényszerültek. A Capitoliumból például 2004. június 9-én is kivezényeltek mindenkit, szintén egy repülőgép miatt, amely megsértette a tilalmi zónát. Mint később kiderült, a gép Kentucky állam kormányzóját szállította Ronald Reagan egykori elnök temetésére, de ez a szigorított légvédelem éberségét nem altatta el.
Az elrabolt repülőgép ugyanis 2001. szeptember 11. óta olyan fegyvernek számít, amely ellen szinte lehetetlen a védekezés. Ezt mutatják az USA kétségbeesett kísérletei is saját légterének védelmére. A WTC lerombolását követően az első rendelkezések egyike volt Washingtonban, hogy a város fölött olyan biztonsági zónát létesítenek, amelybe a pilóták csak külön engedéllyel léphetnek be, hogy elkerüljék az újabb tragédiát. Azt a gépet, amely ebbe a légtérbe berepül, és nem engedelmeskedik a figyelmeztetéseknek, az amerikai légierő lelőheti.
A Washington Post magas rangú amerikai illetékesekre hivatkozva meg is írta, hogy Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter a Cessna légtérsértése idején tűzparancsot adott a légierőnek, és 15-20 másodpercen múlt, hogy nem semmisítették meg a járművet. A Pentagon cáfolta az értesülést, de a cikkből nem csinált komolyabb ügyet, mivel nem sokkal az írás megjelenése előtt ismét egy Cessnát kellett leszállásra kényszerítenie a légierőnek, és emiatt a szenátus rövid időre újból felfüggesztette a munkáját.
Ilyen előzmények után el lehet képzelni, hogy milyen lelkiállapotba kerülhetett a magyar hadvezetés, amikor 2005. június 25-én riasztást kapott a NATO Egyesített Légi Hadműveleti Központjától, hogy egy Cessna–142-es kisgép a magyar légtérbe tévedt, és eltérítést jelzett a rádióján. A kecskeméti repülőtérről azonnal elindítottak két MiG–29-es vadászgépet a feltételezett terrorista elfogására. Amikor a vadászgépek a Cessna közelébe értek, a hivatalos közlések szerint a pilóta a nemzetközi légi közlekedésben szokásos módon jelezte, hogy eltévedt, vagyis folyamatosan egy háromszög alakú útvonalat repült Répcelak térsége felett. A gondot az okozta, hogy az Ausztriából érkező gép útközben rossz jelet adott le a rádióján az őt figyelőknek. A magyar légierő felvette a kapcsolatot az osztrák kollégákkal, akik végül hazavezették az elkódorgott hobbirepülőt.
Egy hónap sem telt bele, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy soproni könnyűzenei fesztiválon mondandójának egyik epizódjaként bejelentette, hogy február elején egy kisrepülőgép próbautat tett a kormány megbízásából, és a déli határvidékről egészen Dunaújvárosig jutott, mire észrevették.
A kormányfő sokatmondóan megjegyezte azt is: Dunaújváros már Paks után van, hozzátéve, hogy a tesztrepülés tanulságai szerint az ország déli irányból rendkívüli módon nyitott, ezért elengedhetetlen az eredetileg a Zengőre tervezett NATO-lokátor megépítése.
Mint később kiderült, az ominózus tesztrepülést Vári Gyula kormánypárti képviselő, egykori vadászpilóta végezte el egy Zlin–142-es típusú kisrepülővel (a Népszabadság korábban Cessnáról tudósított), amellyel Budaörsről kiindulva Mohácsig repült a lehető legalacsonyabb magasságban, hogy onnan visszatérjen.
Bajkó Erikának, a Polgári Légiközlekedési Hatóság szóvivőjének a tájékoztatása szerint a repülés időpontjában nem jelentették a légtér megsértését. A jelenleg érvényes hazai rendelkezések szerint ez természetes is, ha Vári elkerülte Paksot. A magyar légtérben ugyanis évek óta 300 méteres magasság alatt bárki szabadon repülhet egy kisgéppel bejelentés nélkül, ha nem érinti az ellenőrzött zónákat. (Tiltott légterek nálunk is léteznek, például Paksot egy öt kilométeres sugarú körben nem lehet megközelíteni, de szigorúan kontrollálják a határokon átlépő gépeket és egyes katonai vagy kiemelt létesítmények környékét is. Molnár Csabától, a Hungaro Controll kisgépes légiirányításának vezetőjétől megtudtuk: a légi határátlépéshez még olyan jeladó használata is kötelező, amelynek a segítségével pontosan azonosíthatják a légterünkbe lépő járműveket.)
Ha azonban ez igaz, akkor vajon milyen célokat szolgálhatott Vári tesztrepülése? Elképzelhető, hogy a volt műrepülő gépét Mohácstól Dunaújvárosig egyetlen radar sem észlelte, de vajon milyen következtetések vonhatók le ebből a honi légvédelem számára?
Vári Gyula korábban lapunknak azt nyilatkozta: ha lenne a Zengőn korszerű radar, észrevették volna a repülését.
Gyurcsány soproni elszólása után a kormányszóvivő bejelentette, hogy intézkedéseket hoztak az ország légterének szigorúbb védelmére. Egyes szakértők szerint azonban ehhez nem kellett próbarepülés, a kormány által elvégeztetett akció kampányfogás volt csupán a Zengőre tervezett radar megépítése érdekében, amely üzleti szempontból lehet fontos az építtetőknek. Más szakemberek viszont úgy tartják, a radar telepítése valóban elengedhetetlen az ország biztonsága szempontjából, de ezt szakmai érvek igazolják, nem pedig Vári repülése.
Kővári László repülőgép-szakértő szerint mindenképpen szükséges a zengői lokátor légterünk szuverenitásának megteremtéséhez és a nagyobb biztonsághoz. Az Aranysas repülési szaklap főszerkesztő-helyettese emlékeztetett arra, hogy a kilencvenes évek első felében, a délszláv válság idején több mint 140 alkalommal sértették meg a légterünket idegen országok légi járművei, amelyek többsége délről érkező harci gép volt.
Az ugyan igaz, hogy 1999 óta Magyarország tagja a NATO-nak, így ha háborús készülődést észlelnek a szövetség műholdas felderítői a határ mentén, akkor a „fejünk fölé” küldhetnek egy AWACS felderítő gépet, amely szinte mindent lát akár több száz kilométeres távolságból is, de a szakértő szerint ehhez az összes tagállam egységes döntésére van szükség, ami nem születik meg egyik napról a másikra. A Magyarországra szánt, korszerű olasz gyártmányú Alenia Marconi radarok a szakértő szerint segíthetnének ezen a problémán, de ezek csak az eredetileg tervezett helyekről képesek lefedni az ország területét. Ha a Zengőre szánt berendezést máshol építik fel, akkor egy továbbira is szükség lesz, ráadásul ezeket már nem finanszírozná a NATO – véli a szakértő. A teljes lefedettséget még ezzel a lokátorral sem lehetne biztosítani, de Kővári szerint a Békéscsabán és Bánkúton felépült másik két radar, illetve az ezekhez kapcsolódó réskitöltő radarok már több esélyt adnának akár az alacsonyan szálló kisgépek felderítésére is.
A miniszterelnök sokat sejtetően hozta szóba Paksot, ám Kővári szerint a jelenlegi kormány lemondott Paks állandó, önálló légtérvédelméről, amikor belekezdett a haderő átalakításába. Kővári úgy tudja, hogy a védelmi felülvizsgálat alapján elkezdett összevonások miatt az összes légvédelmi eszközt egy helyre, Győrbe telepítették, beleértve a korszerű francia gyártású Mistral rakétákat is.
Kiss Dezső, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezető-helyettese cáfolta a szakértő értesüléseit. Államtitokra hivatkozva a szaktárca illetékese csak annyit nyilatkozott lapunknak: „a légvédelmi rakéta eszközök alaphelyzetben a szárazföldi és a légierő parancsnokság alárendeltségében lévő több laktanyába – többek közt Győrbe is – települnek. A légtérellenőrző alegységek és eszközeik a légtérellenőrzés megvalósítása érdekében szintén az ország különböző pontjain helyezkednek el.”
Mernyó Ferenc haditechnikai szakértő szintén elképzelhetetlennek tartja, hogy Paks légterébe vagy akár a közelébe földi halandó berepülhet anélkül, hogy észrevennék, hiszen akkor szerinte biztonsági rés keletkezne Magyarország legveszélyesebb és egyben legvédettebb objektumánál.
A magyar légtérben tekergő osztrák kisgépről szólva a szakember úgy véli, hogy esetében a légierő a feladata magaslatán állt, hiszen a pilóta még fel sem fogta, hogy hol jár, amikor a légvonalban több mint 350 kilométerre lévő Kecskemétről odaküldött két vadászgép kitessékelte az országból. Mernyó Ferenc viszont nem érti, hogy ennek ismeretében miként lehet hirtelen ennyire védtelen a déli határ Kecskeméttől alig 80–120 kilométerre. A szakértő Vári repülésére utalva úgy véli, a kormány – kihasználva a lakosságnak a London elleni terrortámadás okozta veszélyérzetét – elővette a Zengőre tervezett NATO-radar ügyét, és egy szimulált légtérsértéssel próbált nagyobb nyomatékot adni a lokátor ügyének. Mernyó Ferenc fenntartásokkal kezeli a zengői radar szükségességéről elhangzott azon érveket is, amelyeket Vári tesztrepülésével kívántak igazolni. Szerinte ha a Zengőn áll egy korszerű radar, és egyébként a környéken teljesen sík a terület, akkor a Föld görbülete miatt 102 kilométer távolságban vennék észre azt a célt, amelyik a határ felől 50 méter magasan közeledik. Ezt az eredményt azonban véleménye szerint akkor is el lehetne érni, ha a határtól 10 kilométerre egy 100 méter magas dombra helyezünk el egy hagyományos radart.
A szakember állítja: ha Magyarország összes magas hegyére feltennének egy lokátort, akkor sem lehetne az egész országot lefedni. Mernyó Ferencnek meggyőződése, hogy a zengői lokátorépítés nem megoldás egy katonai és egy terrortámadás kivédésére sem. Ha ugyanis katonai támadással számolunk, akkor jelenleg az egyetlen potenciális ellenfél Szerbia lehetne, déli szomszédunkat azonban NATO-országok veszik körül, és ha bármelyik tagországgal ujjat húzna, egyből lecsapna rá a szövetség. Ha Szerbia komoly háborús készülődésbe fogna, repülőket telepítene, üzemanyag-felhalmozásba kezdene, azt a NATO képes lenne felderíteni űrfelvételekkel, gazdasági mutatók vizsgálatával és egyéb eszközökkel, így már sokkal hamarabb tudnánk, hogy katonai akció várható, mint ahogy a lokátorok ezt bármilyen felderítéssel alátámasztanák.
A korszerű radarok nem sokat jelentenek a terrorizmus elleni harcban sem – állítja Mernyó Ferenc. A washingtoni, londoni és a madridi merényletek ugyanis bebizonyították, hogy a terroristák nem képesek, és nem is akarnak hagyományos fegyverekkel harcolni.
Ha ne adj isten egy terrorista Zágrábban vagy Belgrádban felszáll egy olyan repülőgépre, amelyik a paksi atomerőműhöz legközelebbi légi folyosón tart Budapest felé, és az üzem közelében eltéríti a gépet, akkor a NATO-radar és a kecskeméti vadászgépek sem védik meg a nukleáris erőművet – mutatott rá a szakértő.
A Mernyó Ferenc által bemutatott esetre egyelőre valóban nincs orvosság Magyarországon, ahogyan sehol a világon. Egy amerikai koncepcióhoz kapcsolódva mindenesetre tavaly óta Magyarországon is kiadható tűzparancs polgári repülőgépekre, ha terroristák térítik el a járművet. Az Egyesült Államok által 2001. szeptember 11. után megfogalmazott úgynevezett Renegade-koncepció szerint egy olyan információs rendszert kell kiépíteni a NATO-ban, amely lehetővé teszi, hogy a tagországok tájékoztassák egymást a fegyverként felhasznált repülő útvonaláról. A gép elleni fellépést a NATO nemzeti hatáskörbe helyezi, de ehhez elvárja egy honi döntéshozó személy kijelölését, aki kiadhatja a tűzparancsot. Nagy-Britanniában például a miniszterelnök rendelheti el a gép lelövését, ha úgy ítéli meg, hogy túszokat kell feláldozni, mert a terrorcselekmény tömegek életét veszélyezteti.
Kovács Péter nemzetközi jogász úgy véli, hogy nálunk valószínűleg a miniszterelnök vagy az illetékesnek mondható Honvédelmi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium vezetőjének kezébe adhatták a döntést.
A köztársasági elnök ugyanis csak minősített esetben (például rendkívüli állapot kihirdetésekor vagy háború idején) kapja meg a magyar hadsereg főparancsnoki irányítását és a honvédelmi tanács vezetését. A Magyar Köztársaság már kijelölte a döntéshozót, de hogy kire bízták a hálátlan feladatot, az államtitoknak számít. Az tehát, hogy hazánkban ki viseli a felelősséget egy gép lelövése után a vétlen áldozatok hozzátartozóival szemben, ismeretlen a magyar társadalom előtt.
origo.hu
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!
