Adatbűnözés

Mióta van adatvédelmi biztos, az eddigieknél jobban tudatosulhatott bennünk: a személyes adataink nemcsak nekünk, de másoknak is kincsnek számítanak. Kereskednek is velük rendesen. Ha profitéhes cégek teszik ezt, az sem igazán lélekvidító – de ha maga a kormányzat is beszáll az infobizniszbe, joggal áll fel a szőr a hátunkon.
A Medgyessy–Gyurcsány-csapat kezdettől roppant érdeklődést mutatott olyan adataink iránt, amelyekhez az alkotmány szerint semmi köze. Kezdődött azzal, hogy az első balliberális nyáron László Csaba akkori pénzügyminiszter lemásoltatta összes adó- és pénzügyi adatainkat. Ilyesmibe egy régebbi gyeppel rendelkező jogállamban azonnal belebukik a kormány – ám nálunk meg kellett elégedni azzal, hogy az adatbázist állítólag megsemmisítették. Mindezt egy olyan országban, ahol egy ciklussal előbb lapszámokat írtak tele a hosszú bájtok nem létező éjszakájáról; s ahol bármilyen adatbázist digitálisan lemásolni tetszőleges példányban percek kérdése. Hadd éljek a gyanúperrel: fontos helyeken – adatvédelem ide vagy oda – igenis összesítették minden begyűjthető adatunkat. Nemcsak adózási és kereseti viszonyaink nyitott könyv előttük, de naprakészek vásárlási szokásainkból, sőt egészségügyi életrajzunkból is.
Ehhez a baloldali média kínos asszisztálásával elkent botrányhoz képest voltaképpen bagatell, hogy a Fidesz szerint nem kezeli jogszerűen a kormány porhintésként alkalmazott sms-kampányában beérkező adatokat az a cég, amelyik az akciót lebonyolítja. Ennél volt már nagyobb skandalum is: Medgyessyék törvénytelenül címeket vásároltak, majd az adatvédelmi biztos felszólítására a kiterjedt címlistát megsemmisítették – amit Ron Werber úri becsületszavára kellett elhinnünk. Ez a mostani pitiáner affér csupán azért érdemel figyelmet, mert azt mutatja: a kabinet közpénzherdáló (amúgy pedig a kampány idején a tengerparton ejtőző) hölgyei és urai immár arra sem fordítanak elég energiát, hogy a bizonyítványukat magyarázzák. László Boglár kormányszóvivő érvei ugyanis a legjobb indulattal sem tekinthetők nehéztüzérségnek. „Azok a felvetések, amelyek azzal vádolják a kormányt, hogy jogosulatlanul, nem megfelelő módon kezeli a kormány azon állampolgároknak az adatait, akik válaszolnak a vokskérdésekre, nem helytálló. Sem a kormány, sem szerződött partnere semmilyen módon nem kezel adatokat. Adatvédelmi számmal ellátott az egész program, bírja az adatvédelmi biztos felügyeletét.”
Ebben akár meg is nyugodhatnánk; csakhogy Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos cáfol. Ő úgy tudja, nem feladata felügyelni a kormány sms-kampányának adatkezelését. „Olyan nincs, hogy felügyelet: ezt az adatvédelmi törvény nem ismeri. Vizsgálom. Beadványok alapján adtuk a regisztrációs számot; de ez nem jelenti, hogy le is ellenőriztem volna, és mindent jogszerűnek találtam. Nem ellenőriztem le; de az, hogy jogszerű-e, vagy hogy a beadvány szerint történik-e, az majd a vizsgálat során derül ki.”
Most aztán meg vagyunk fogva adatvédelmi felügyelet dolgában. Két lehetőség van: a szóvivőnő vagy blöffölt (kockáztatva füllentett), vagy nem ért ahhoz, amiről nyilatkozik. (Egyik eset sem példa nélkül való a Gyurcsány-kabinet gyakorlatában.) „Amennyiben azt sugalltam volna a felügyelet szóval, hogy folyamatos felügyelet van, akkor az nyilvánvaló módon nincsen” – magyarázkodott László Boglár. Úgyhogy aki akar, az megnyugodhat; de akit még izgat a magyar mondat igazságtartalma, az jobban teszi, ha a jövőben a kormányszóvivői állításokat elosztja kettővel vagy hárommal. Az adatbűnözés meg burjánzik tovább, akár a parlagfű a temérdek tévéreklám ellenére…