Az irodalmár, a mester és tanítványa

Elnökváltás zajlott le a Sándor-palotában. Mádl Ferenc távozott, Sólyom László jött. Az átadási ceremóniában nem volt pompa és pazarlás, de volt méltóság és tiszta szó. Lehet, hogy még éveket kell várnunk ahhoz, hogy reálisan értékelni tudjuk, mi volt a második köztársasági elnök szerepe a fiatal magyar demokrácia történetében. Mégis mint a folyamatokat megélő és értelmezni akaró kortárs értelmiségi, villantsunk fel néhány momentumot Mádl elnök ötéves szolgálati idejéből. Miben adott elnökségének más tartalmat, mint elődje, és miben mást, mint várhatóan utódja fog adni?
Göncz Árpád irodalmár volt. Elnöksége idején népszerűségének egyik legfontosabb forrása személyes karakterében, paternalista kisugárzásában rejlett. Hamar megtalálta a közös hangot a kisemberekkel. Népszerűségének másik forrását az adta, hogy mindvégig nagyon közeli, szoros kapcsolatban állt azokkal a pártokkal, amelyek őt köztársasági elnökké választották. Azok a pártok pedig magabiztos többségi támogatást élveztek az első időszakban a médiában, majd pedig a társadalomban és a kétharmados parlamentben is. Göncz járatlan úton indult el, és több tévedés után találta meg a köztársasági elnök valódi helyét a magyar politikai palettán.
Mádl Ferenc tanár és jogász volt. Elődje már kitaposott utat hagyott rá, mégsem teljesen azt követte. Népszerűségét nem személyiségének kisugárzó hatására építette, hanem a törvények következetes tiszteletére. Támogatottságát nem az őt megválasztó pártokra vagy azok széles társadalmi támogatottságára alapozta, hanem jogászi tudására és jogkövető magatartására. A köztársasági elnöki szerepet kiemelte a pártharcok közül, s annak mércéjévé a törvényeket és az írott jogszabályokat tette meg. Szakmai ismereteit bizonyítja, hogy amire ő egyszer azt mondta, hogy jogilag aggályos, alkotmánysértő, azt később maga az Alkotmánybíróság is úgy ítélte meg. Nehéz időszakban dolgozott, hiszen akkor kellett összefognia az országot, megjelenítenie annak egységét, amikor az politikailag kettészakadt. Mádl Ferenc alkatában nem volt politikus, őt a körülmények tették azzá.
Sólyom László tanárától és mesterétől vette át a stafétabotot, hiszen Mádl tanítványa volt. Alkotmánybíróként szigorú következetességgel tartotta be nemcsak az alkotmány betűjét, de annak szellemét is. Az is kétségtelen, hogy szükség lenne a nemzet megbomlott lelkiismeretének helyreállítására határon innen és túl. Korábban, ha a pártok megegyeztek valamiben, akkor a korábbi köztársasági elnökök nem ellenkeztek, elégedetten megálltak. Nem biztos, hogy Sólyom elnök úr is ugyanezt teszi majd. Ő az, aki jeles tudója nemcsak az alkotmány írott szövegének, de szellemének is. Országunk „láthatatlan alkotmányát” valószínűleg egy nagyon is jól látható köztársasági elnök fogja védeni. Minden igazi tanítvány feladata, hogy azt tegye, amit a mesterétől tanult, sőt ha lehet, még nála is jobban. Ne felejtsük el, hogy ő egyszer már muskátlit ültetett a Zengő-hegyen!

A szerző politológus, tanszékvezető egyetemi docens