Az összehasonlított tizenkét nemzeti egészségügyi ellátórendszer közül három emelkedik ki, Hollandiáé, Svájcé és Németországé – állapította meg egy európai uniós munkacsoport, a Health Consumer Powerhouse által végzett vizsgálat. A rangsort egy sok-sok szempontot figyelembe vevő fogyasztói index alapján alakították ki a kutatók.
Vizsgálták például, hogy a betegek közvetlenül hozzájuthatnak-e szakorvosi ellátáshoz, vagy beutalót kell kérniük; megkaphatják-e saját egészségügyi dokumentációjukat; hozzáférhetnek-e a korszerű orvosságokhoz; vannak-e várólisták; mekkora a gyógyszerekhez nyújtott ártámogatás, illetve hogy milyen eredménnyel gyógyítanak az intézményekben bizonyos betegségeket. Megjegyzendő, az első három helyen végzettek a megszerezhető hatvan pontból 46-48 pontot értek el.
Nincs olyan ország, amely valamennyi mutató tekintetében kitűnne – szögezték le a szerzők. Svédország például „bajnok” az orvosi minőség szempontjából, ugyanakkor az ellátásokhoz való rossz hozzájutás miatt leszorult a képzeletbeli dobogóról. Vegyes teljesítményt mutat Anglia is, amely győztes lenne az egészségügyi tájékoztatás tekintetében, de az átfogó pontszámot lerontja a várólisták létezése és a minőség egyenetlensége. A három kelet-európai tagállam – Lengyelország, Magyarország és Észtország – viszonylag jó teljesítményt nyújt, ha azt vesszük figyelembe, hogy GDP-jükből sokkal kisebb százalékarányt fordítanak az egészségügyi ellátásra.
Észtország a meglepő negyedik helyet nyerte el – ezzel megelőzte például Angliát és Franciaországot –, míg Magyarországot a tizedik, Lengyelországot pedig a tizenkettedik helyre rangsorolták. Itt a tervgazdaságról a fogyasztásvezérelt gazdaságra való átálláshoz még sok időre van szükségük – hívták fel a figyelmet a szerzők.
Magyarország a „jó”, a „megjárja” és a „nem túl jó” minősítés közül a legjobbat kapta arra, hogy létezik betegjogi törvény, hogy hozzáférhetünk saját egészségügyi dokumentációinkhoz. „Megjárja” minősítést kaptunk például a gyógyszerár-támogatásra és az új gyógyszerekhez való hozzáférésre, valamint a betegségek (például a rák) gyógyítási eredményeire.
Rossz a megítélése viszont annak, hogy nincs közvetlen hozzájutás a szakorvosi ellátáshoz, azaz a legtöbb helyre beutalót kell kérni a háziorvostól. A „nem túl jó” osztályzatot kaptuk amiatt is, hogy jelentős a várakozási idő a térd- és csípőízületi beavatkozásoknál, illetve hogy nem létezik jegyzék az egészségügyi ellátókról, és nincs róluk semmilyen minőség szerinti besorolás sem.
A mutatószámok néha azonban bizonytalan eredményt hoznak, ezért a szerzők további finomításokat terveznek az indexen – ezt Johan Hjertqvist, a Health Consumer Powerhouse elnöke ismerte el. Nehéz mérni például a különböző kezelésekre való várakozási időt. A szerzők is gyanítják, hogy a nemzeti kormányok az eredményeiket politikai megfontolások céljából eltorzítják. A betegségek gyógyítási eredményeinek mérése is számos kérdést vet fel. Hazánkban néhány hónappal ezelőtt bontakozott ki parázs vita arról, hogy létezhet-e objektív öszszehasonlítás.
Bakondi György: Az afrikai bevándorlók is megjelentek a balkáni útvonalon
