Energiapiac: egy új korszak kihívásai

Az utóbbi három évet a kőolaj- és termékárak folyamatos emelkedése jellemezte. A világpiaci szereplők, elemzők, de a termelők is kora tavasszal még arról beszéltek, hogy az áremelkedés döntően spekulatív tényezők hatására történt, és mint ilyen, időleges, az árak előbb-utóbb visszatérnek a „normális”, 20-30 dolláros hordónkénti árszintre. Ám a hatvan dollár feletti rekordolajár tartósnak ígérkezik.

Mára világosan látszik, hogy e vélemények nem megalapozottak. A jelenlegi árszint nem azért alakult ki és vált tartóssá, mert néhány befektetési alap a relatíve kisméretű határidős energiapiacokon megjelent néhány milliárd dollárral, felhajtva az árakat. Persze idekívánkozik, hogy a spekulációt segítette elő az alacsony dollár- és eurókamatszint (olcsón lehetett nyersanyag-pozíciókat fenntartani). Szintén nem lehet az iraki helyzetet egyedüli okként emlegetni, bár a termeléskiesés és az újrainduló kitermelést akadályozó folyamatos szabotázsakciók nem javítanak a kínálati pozíciókon.
A változásnak több oka van. Az évi 9 százalékos kínai gazdasági növekedés „éhsége” nagyságrenddel növelte meg a keresletet. Ráadásul Kína mint a világ legnépesebb, ám egyelőre alacsony motorizáltsági szintű országa a fejlődési ciklus elején tart. Kína mellett számottevő India növekvő felhasználása is. Közismert, hogy az internet elterjedésével fokozatosan visszaszorult a világszerte népszerű indiai matematikusok, számítógépes szakemberek, informatikusok „elszívása”. Az indiai programozók immár nem költöznek át a megrendelő országokba, hanem a munkát az interneten keresztül, otthonról végzik el. Vagyis jövedelmük is otthon keletkezik, amit helyben költenek el (autóvásárlás, háztartási gépek stb.) Mindez addicionális energiaigényt támaszt.
Igen fontos tényező az Amerikai Egyesült Államok is. Az USA a világ legnagyobb energiafelhasználójaként pazarolja az energiát (nagy fogyasztású gépkocsik, légkondicionáló berendezések, háztartási fogyasztás). Emellett az Egyesült Államok gazdaságának meglódult növekedése is pótlólagos energiaigényt támaszt. Idetartozik az is, hogy az Egyesült Államokban immár tartós az atomenergia iránti bizalmatlanság. Az USA-ban a hetvenes évek óta nem épült atomerőmű. Ezzel szemben Franciaország az elmúlt 25-30 évben 58 ilyen létesítményt épített, amelynek következtében a francia energiaellátás több mint 70 százalékát az atomenergia biztosítja.
Világszerte tendencia az is, hogy a finomítói/kitermelői kapacitások csúcsra járatása következtében elmaradó karbantartások miatt szaporodnak az üzemi balesetek, a termeléskiesések és az ezzel járó „hiánypánik”, amely növeli a készletfelhalmozást. Gondot okoz az alternatív, megújuló energiaforrások elterjedésének lassúsága; az ilyen beruházások beindulásának hosszú, többéves átfutási ideje van, illetve a még mindig relatíve drágán termelt ilyen típusú energia is hátráltatja ezen energiaforrások boomját. A felsorolt okok olyannyira „fundamentálisak”, hogy a jelenlegi, egyébként rekordárszint hosszabb távon is marad. Ezt egyébként ma már elismeri az OPEC, sőt, az Egyesült Államok elnöke is (lásd: George Bush nyilatkozatai 2005 áprilisában; az új amerikai energiatörvény).
Megállapítható, hogy az olcsó olaj korának vége. Míg tavaly az OPEC elnöke a 40 dolláros hordónkénti árat „spekulatívnak”, irreálisnak”, „nemkívánatosnak” titulálta, a kora nyári, 50 dollárt meghaladó árral kapcsolatban ilyen típusú „aggodalmai” megszűntek. Az idei nyár elején a piacokon bekövetkező rövid korrekciós periódus után – amikor is az árak a 45-50 dollár/hordó közötti sávban mozogtak – az olaj ára tovább emelkedett. A termékek (benzin, gázolaj) iránti kereslet nőtt, miután a Kínából az USA-ba irányuló exportárucikkek Amerikán belüli közúti fuvarozása a nyári hónapokban a bázishoz képes több mint hat százalékkal növelte a gázolaj felhasználását. Ehhez járult a hagyományos nyári „autózási szezon”, amely a benzinkeresletet tartotta magas szinten.
A fokozott kereslet miatt az amerikai finomítók szokásos nyári karbantartása kitolódott, illetve csak részben történt meg. Az amúgy sem „fiatal” berendezések (az Egyesült Államokban 1976 óta nem épült új finomító) sorozatban meghibásodnak, gyakoriak a kapacitáskiesést, leállásokat okozó üzemszünetek, haváriák és balesetek. Ráadásul a beköszöntő „hurrikánszezon” újabb gondokat okozott; a BP tengeri fúrótornyának sérülése a Mexikói-öbölben). Ugyanakkor a kínálatot bővítő sorozatos OPEC-kvótaemelések semmilyen hatást nem jelentettek az árakra nézve. Az OPEC gyakorlatilag teljes kapacitással termel, de a szűk finomítói keresztmetszet nem teszi lehetővé, hogy a piacot termékekkel (benzin, gázolaj) árasszák el. A közelmúltban két újabb, elsősorban geopolitikai szempontból jelentős esemény történt. A 82 éves szaúdi uralkodó halála, valamint az újonnan megválasztott iráni elnök személye új félelmeket ébresztett. A szaúdi uralkodó utódja (81 éves) igen gyorsan trónra lépett, ami néhány kommentátorból azt a kissé elsietett nyilatkozatot váltotta ki, miszerint a piacon helyreáll a nyugalom. Ehhez képest augusztus második hetében a kőolaj hordónkénti ára Amerikában és Európában is történelmi csúcsot döntött. Az Egyesült Államokban immár a fűtési szezonban esetleg bekövetkező fűtőolajhiány miatt aggódnak.
Az említetteket összefoglalva arra a következtetésre juthatunk, hogy a piaci kereslet-kínálat egyensúlya a folyamatos áremelkedés ellenére sem teremtődött meg; a 60 dollár/hordós ár felett is van – láthatólag egyre több – vevő, míg az eladható mennyiségről, azaz a kiaknázható készletekről újabban borúlátást tükröző nyilatkozatok, elemzések jelennek meg (Chevron-reklámkampány, Shell-készlet-leértékelés). Geopolitikai szempontból a közel- és közép-keleti helyzet (Irak, Irán, Afganisztán) az amerikai/NATO katonai beavatkozás és folyamatos jelenlét ellenére instabil, sőt romlik. A készletek feletti ellenőrzésért folytatott harc miatti veszteségek rontják az amerikai elnök hazai (és nemzetközi) megítélését. Az USA gazdaságára az áremelkedés érdemi negatív hatást – eddig – nem gyakorolt, illetve ilyen hatás a deviza- és részvényárfolyamokból, valamint más gazdasági indexekből nem mutatható ki. Az USA az áremelkedés ellen nem tett érdemi intézkedést. Az olajtermelő államok számára az áremelkedés többletbevételt jelent, míg az újonnan megjelent nagy felhasználók nem tudják korlátozni a fogyasztást, miután saját gazdasági növekedésük a tét. A kitermelhető készletek mennyisége a fogyasztási szintek mellett korlátozott időtartamra biztosítja a kereslet kielégítését, s lassú az alternatív, megújuló energiaforrások elterjedése. Mindezek alapján az olaj- és termékárak további növekedésének esélye lényegesen magasabb, mint egy jelentős korrekcióé, avagy bármilyen „elfogadható” szinten történő stabilizálódásé.