Ki dob itt mentőövet?

Az egészségügyi intézmények alulfinanszírozottsága miatt egyre elviselhetetlenebb anyagi körülmények között működik néhány Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház, a kazincbarcikai és a szikszói például már 150-150 millió forint adósságot halmozott fel. A két intézmény igazgatója szerint az önkormányzati biztosok kinevezésével semmit sem oldanak meg, átfogó egészségügyi reformra volna szükség. A menedzser típusú szakemberek csakis a gazdasági szempontokat veszik figyelembe biztosi tevékenységük során, holott a kórháznak a betegek érdekeit kell képviselniük.

Az elmúlt évek során nem kompenzálta a kormány az amortizáció, a béremelés és az infláció okozta kiadási veszteségeket, ezért a kórházak többségének eladósodása megállíthatatlan folyamattá vált. Trencsényi Erzsébet, a Kazincbarcikai Városi Kórház igazgató főorvosa szerint a törvény által előírt kötelezettségek száma ugyan növekedett, a finanszírozási feltételeket azonban nem teremtették meg. Főleg a nagyarányú béremelés okozott jelentős többletkiadást, ugyanis a kormány hozott egy súlyos döntést, amelynek anyagi vonzatát az egészségügyi intézmények mind a mai napig nyögik, holott a döntéshozók jól tudták, nincs meg az ehhez rendelhető anyagi fedezet. A főorvos asszony úgy véli, először a béremelés intézményre gyakorolt gazdasági következményeit kellett volna megvizsgálni, aztán pedig határozatot hozni. De akkor sem a kórházak költségvetésének terhére, hanem egy elkülönített pénzügyi alapból. Mint mondta, önkormányzati biztos segíti a munkáját, hiszen a jogszabály előírja, ha a harminc napon túli adósság meghaladja az éves költségvetés tíz százalékát vagy a százmillió forintot, akkor önkormányzati biztost kell kinevezni. Ez megtörtént, az adósság azonban nem csökkent, sőt folyamatosan emelkedik.
Az adóssággondok megoldása céljából Trencsényi Erzsébet ellen a közelmúltban bizalmatlansági indítványt terjesztett elő Kazincbarcika önkormányzatának egyik ellenzéki képviselője, s ha csak egy szavazattal is, de a kórház igazgatója a helyén maradhatott. A megtámadott vezető nem kívánta kommentálni az eseményeket.
Az igazgatónő tagja a Kórházszövetség vezetőségének, s elmondta, a kialakult helyzet miatt véleményt alkotott a grémium, s állásfoglalásuk írásos változatát elküldték a szaktárca illetékeseinek. A Kórházszövetség állásfoglalásának ismeretében a főorvos asszony felhívta a figyelmet: várhatóan szeptembertől az egészségügyben tovább mélyül majd a feszültség. Főleg ha az úgynevezett hbcs-t (homogén betegségcsoportot, amely betegségcsoportra vonatkoztatva 132 ezer forint normatív támogatást jelent) nem korrigálja a kormány. Márpedig úgy tűnik, nem várható előrelépés ebben az ügyben, ráadásul Rácz Jenő egészségügyi miniszter azt mondta: a kórházak egy része túltuningolta saját teljesítményét. Magyarán szólva: túlköltekezett, elvitte a kasszából a pénzt.
Miután Trencsényi Erzsébet nem szereti, ha valaki általánosságokban fogalmaz, ezért felhívta Golub Ivánt, a Kórházszövetség elnökét, s rákérdezett: hogyan, mi módon s kik tuningolták túl teljesítményüket? Választ egyelőre nem kapott – fogalmazott Trencsényi Erzsébet –, de mindenképpen tisztázni kell a helyzetet. Amennyiben nem történik változás az egészségügy támogatását illetően, akkor bizonyára újabb adósságállomány-növekedésre lehet számítani, s a kórházak válsága tovább mélyül. A kazincbarcikai intézményvezető kilátásba helyezte, hogy a finanszírozási gondok miatt, illetve egyéb lehetőség híján az igazgatók bizonyára anyagi fedezet nélkül vállalnak majd kötelezettségeket, s akarva-akaratlanul törvényt sértenek. Az infláció, a bérjellegű kiadások, a gázár növekedése nyilván rendkívüli módon sújtja a kórházakat, tehát megoldás helyett ismét a problémák elmélyülésére lehet számítani. A létszámleépítés sem célravezető, különösen azért nem, mert az egészségügyi intézmények orvoshiánnyal küzdenek.
A Kazincbarcikai Városi Kórház a 2,7 milliárd forintos rekonstrukciójának idejét éli, s amint arról Trencsényi Erzsébet beszámolt, örömteli a fejlesztés, ám eközben a betegforgalmat csökkenteni kényszerülnek, noha az intézményre óriási az igény a vonzáskörzet betegei részéről. Mintegy 110 ezer ember kórháza a kazincbarcikai, de egyes szakmákban ez a szám elérheti a 220 ezret is. A helyi önkormányzatról szólva az igazgatónő elmondta, rendkívül korrekt a kapcsolat a városvezetéssel, s az intézményi veszteséget éppen az önkormányzat csökkentette ötvenmillió forinttal. Ennek ellenére az adósság továbbra sem alacsonyabb 150 milliónál, de a kórház gondjainak csak egy részét képes átvállalni Kazincbarcika helyhatósága. Nem vállalhat többet, mert hivatalosan OEP-finanszírozással működik a város legnagyobb egészségügyi intézménye a minisztérium által jóváhagyott keretek között. A kormányzati szándékkal ellentétben az 549 alkalmazott munkahelyét meg kellene tartani, ezt a létszámot ugyanis a 318 ágy, valamint a betegellátási szakterületek széles skálája mindenképpen indokolja.
Szakemberhiányt emlegetett az igazgatónő, s véleményét érvekkel támasztja alá, szerinte érdemes megvizsgálni az orvos és beteg kapcsolatát. Mindenki által megállapítható, a kommunikáció körül nincs minden rendben. Ennek oka, hogy a szakrendelőbe, valamint a kórházba tevődik át az alapellátás néhány feladatköre, ami az intézményen belül túlzottan nagy betegforgalmat eredményez. Az egészségügyi tárcának ezt a szituációt sem volna szabad figyelmen kívül hagynia. Továbbá azt sem, hogy a homogén betegségcsoport 132 ezer forintos normatív támogatásának mértéke rendkívül alacsony az ellátási igényekhez képest. A főorvos asszony hangsúlyozta: ha az intézmény vezetője a krónikus ellátást helyezi előtérbe, máris növeli az adósságot az ehhez kapcsolódó kiadások egyenes következményeként. Pedig a beteg szempontjából éppen a krónikus ellátás volna szakmailag a legkorrektebb megoldás, de a hbcs szerinti napi 4050 forint ehhez a feladatellátáshoz kevés.
A szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórház helyzete sem túl rózsás – fogalmazott Tiba Sándor igazgató –, hiszen az adósságcsapda miatt az abaújiak legnagyobb egészségügyi intézményének is 150 millió forintos tartozást kellene rendeznie. Igyekeztek minden forintot megfogni, ám szándékaik ellenére nem sikerült a költségeket csökkenteni. Trencsényi Erzsébet szavaival egybecseng Tiba Sándor mondanivalója, ugyanis a megyei fenntartású kórház önkormányzati biztos közreműködésével folytatja napokon belül a hatvanezer lelkes vonzáskörzet gyógyító tevékenységét. A kronológiai sorrendben vizsgálható gazdasági eredmények sok mindent elárulnak, s úgy tűnik, három évvel ezelőtt kezdődött a szikszói kórház vesszőfutása. Az igazgató elmondta, a 2002. októberi állapot alapján pályáztak az Egészségügyi Minisztériumnál a konszolidációs programban való részvételre. Az akkori adósságállomány 116 millió forintra rúgott, amely a 30 napon túl lejárt tartozásokra vonatkozott. Nem sokkal később, 2003 elején 81,4 millió forint támogatást kaptak a szakminisztériumtól, amelyhez a megyei önkormányzat önrészként húszmillió forinttal járult hozzá. A maradék adósságot átütemezték. 2003 decemberében szerződést módosítottak a szaktárcával, a szerződésben vállalt kötelezettségeknek viszont csak részben tudtak eleget tenni. 2004. március 31-én újabb végső megállapodás történt az adósságrendezés ügyében, s miután a szikszói kórház teljesítette szerződéses kötelezettségeit, a 81,4 millió forintos támogatást vissza nem térítendővé minősítették. Ekkor nem volt tartozás, ám 2005-re ismét 150 milliós adósság halmozódott fel. Ki kellene kifizetniük, fedezet nélkül azonban nem megy.