Kultúrák találkozási helye

Legújabb számát a tihanyi apátságnak szentelte az Új Horizont. „Tihany a táj szépségével, gazdag múltjával és jelenével, az itt élő emberek teremtő erejével és talán legfőképpen a messzire látszó apátsággal kitüntetett, szent helye hazánknak…” – fogalmaz köszöntőjében Mádl Ferenc. Korzenszky Richárd bencés főapát így ír: „Tihany találkozási helye ősidők óta különböző kultúráknak. A barátlakásokban, az oroszkői monostorban az Istent dicsérő szláv szerzetesek és a félsziget egyik magaslatán latinul zsolozsmázó bencések bár különböző kulturális gyökerekkel, de mégis ugyanazzal az örök emberi vággyal tekintettek bele a felkelő Napba. Tihany és a Balaton összetartozik. A Balaton és a szép és gyönyörű Magyarország elválaszthatatlan. Magyarország viharos történelme és a tihanyi apátság sorsa ugyancsak összefonódik.” Kodolányi Gyula Tihany és a képzőművészet kapcsolatát vizsgálja, megnevezve Bartha Lászlót, Borsos Miklóst, Gáborjáni Szabó Kálmánt, Klie Zoltánt, Konok Tamást és Vass Elemért, akiket megragadott a hely varázslatos szépsége. Vasvári Zoltán a „balatoni filmekről” értekezik, megemlítve Makk Károly Ház a sziklák alatt című munkáját és Fejős Pál 1932-es Ítél a Balatonját.