MI A MAGYAR?

A tátrai turistaéletre vonatkozó adatok visszanyúlnak a XVI. századba; a legrégibb nyomot a késmárki Genersich K. 1807-ben megjelent egyik műve (Denkwürdigkeiten der Stadt Kesmark) szolgáltatja, megemlékezvén Laszky Jeromos késmárki várkapitány feleségének 1565-ben a hegyek közé tett társas kirándulásáról. Az eperjesi Bocatius professzor 1596-ban azzal a kéréssel fordult a késmárki rektorhoz, Kunisch Ádámhoz, hogy tanítványaival a Tátrába teendő kirándulása alkalmával őket kalauzolja – a tátrai kirándulások tehát akkoriban már nem lehettek rendkívüli események.
A késmárki Frölich Dávid (1600–1646) szerint „a hegységet csupán a természetért rajongók látogatják, azok is ritkán”; 1615-i, általa leírt kirándulása célpontjául ma már általánosságban nem a Lomnici-, hanem a Késmárki-csúcsot tartják, de semmiképpen sem volt annak első megmászója, mert leírása az utat már ismertnek tételezi fel. Egyik tanítványának („Simplicissimus hungaricus seu dacianus”) a XVII. század közepéről való leírása szerint Rókusz tátraalji község tanítója akkoriban már rendszeres vezetést vállalt; előírja a felszerelést, s azt szükség esetén kölcsönadja; a hegynek több útvonalát ismeri, az éjjelt a „szokásos helyen” töltik, neveiket a csúcson (a Késmárki-csúcson?) kőgúla alá, dobozba rejtett pergamenre írják, lemenetelkor „könyvecske után” igazodnak. Mindez már éppúgy kialakult turistaéletre mutat, mint a késmárki líceum 1703-ból való iskolai szabályzata, mely a hegyekbe való kirándulást csupán tanári felügyelet mellett engedi meg. […]
1797-ben Csáky J. gr. a Szalóki-csúcs lába alatti erdőségben, a „nagyszalóki savanyúvízforrás” körül 3 házat s kis kápolnát épít, megvetvén ezzel „Schmeks”, a későbbi (1846) Tátrafüred alapját s új lendületet adván a turistaságnak. Nem egy kirándulás leírását ismerjük már ez időkből: Bredetzky művében (1802) Berzeviczy G. a Tar-pataki-völgyet, Asbóth J. a Zöld-tó völgyét, a Tudományos Gyűjtemény 1820. és 1821. évfolyamaiban F. S. 1818–20 között tett kirándulásait írja le, melyek során megtekintik a Tar-pataki vízeséseket, a Nagy-Tar-pataki-, Felkai-völgyeket, Kőpataki- és Zöld-tavat, s megmásszák a Szalóki-csúcsot (kőgúlája alatt már akkor doboz őrzi a látogatók feljegyzéseit). És míg Berzeviczy szerint a Tar-pataki völgyben „csupán zergevadászok és gyógyfűkeresők fordulnak meg, különben minden puszta és elhagyatott” addig, F. S. Tátrafüredről a Tar-pataki- és Felkai-völgyekbe már elég jó utakat, a Tar-patakon hidat, a Felkai-völgyben pedig gyalogösvényt talál. Mindez kétségtelenül már „Schmeks” hatása. […]
1865-ben Rainer, Tátrafüred bérlője a Tar-pataki-völgyben (a mai Zerge szálló közelében) megépíti a déli oldal legelső menedékházát: a Rainer-kunyhót. Tátrafüred bérletében Rainert két bécsi szepesi: Schwarz és Rebel váltják fel (1868), s munkájuk nyomán a fürdőtelep gyors fejlődésnek indul, melynek az 1871-ben kiépült kassa–oderbergi vasút ad döntő lökést. 1873-ban, az MKE alapításakor a fürdőtelep már 12 épületből állott. Poprádon Husz Dávid 1868-ban kis vendéglőjéhez 24 szobás turistaházat és éttermet építtet, s megveti alapját a Husz-parknak, a tátrai turistaélet évtizedeken át volt barátságos központjának. 1871-ben – valószínűleg ugyancsak Tátrafüred jóvoltából – a Felkai-tó északkeleti partján is menedékkunyhó épül (1874-ig áll fenn). Szakmáry Donát 24 szobás épület emelésével megteremti Lucsivna-fürdő magját (1873); Szentiványi József a Csorba-tó partján villát épít a maga számára, északon pedig dr. T. Chalubinski megalapítja Zakopáne fürdőt. Mindez legnagyobbrészt már a vasút hatása, mely gyökeresen megváltoztatta a Tátra aljának gazdasági helyzetét és élete folyását. De amint az új idők szele lerombolni készül megmerevedett gazdasági formákat, s sietteti például a szepesi bányaipar és kisipar hanyatlását, úgy másrészt módot nyújtott a szepesi föld szépségeiben rejlő értékek kifejlesztésére és hasznosítására is. Százados tradíciók s az új helyzet átértése így együttesen érlelték meg 1873-ban az MKE, majd ennek példájára fél év múlva a Galíciai (Lengyel) Tátra Egyesület alapítását, amellyel a Tátra életében új fejezet kezdődik. Így lett a Kárpátok gyöngye, turisták ősi földje, a Magas-Tátra egyben a szervezett magyar turistaélet bölcsője, természetes gócpontja, a turistagondolat első nagy hódításának, sikereinek színhelye s ki nem apadó, örök erőforrása.
Szemelvények Schermann Szilárd Szögescipők nyomai a Kárpátok bércein című könyvéből (1937)