(mi a valóság…)

Én nem tudom, a kereskedelmi tv2 szerkesztői komolyan gondolják-e, hogy nézőik sms-szavazatai alapján mérlegelhető a valóság. Úgy vélem, ők maguk is tudják, hogy amit valóságként állítanak nézőik elé, az általában nem csupán nem igaz, de még csak nem is valódi. (Itt József Attila Thomas Mann üdvözlése című versére utaltam: Az igazat mondd, ne csak a valódit.)
Mint ismeretes, holmi kínai piacokon, ahol potom áron lehet világmárkát vásárolni, a valódiságnak nyoma sincs, rossz vagy jó utánzat kapható a megfelelő jelzéssel, az eredeti termék helyett, tehát az áru más tollával ékeskedik. Mintha a kereskedelmi tévék ezt a gyakorlatot fejlesztenék tökélyre az úgynevezett valóságshow-kal, amelyeknek az élet igazságaihoz és tanulságaihoz az égvilágon semmi közük nincs; hamisítványok, utánzatok, s mint ilyenek, rontják az élet minőségét. Ez a megállapítás valószínűleg gyakorlati értelemben is igaz, hiszen a mindennapokat olyannyira uralja a virtuális világ, hogy hamissága a létezés bármely szegmensére kihat. Utánzásra csábít, szokásokat honosít meg, befolyásolja a nyelvet, a gondolkodást, az érzelmek stílusát.
Persze a valóságshow-k úgy tesznek, mintha a politikához s a politika hátterében mindig jelen lévő világnézethez, ideológiákhoz nem volna semmi közük. A különböző magyar kereskedelmi adók (néhány kivételével) csak elenyésző mértékben foglalkoznak „gyakorlati” politikával, hírműsoraik is a semlegesség jelmezében kerülnek a nézők elé. Természetesen a szemléletmódjuk, a stílusuk, az általuk sugallt életérzés közvetve hatást gyakorol a politikára, s mivel a trendi manapság kétségkívül liberális, a konzervatív értékek ebben a különös valóság-álvilágban aligha nyerhetnek teret. Amikor konkrétan politikáról van szó, a lenge liberális lepel alól azonnal előbukkan a lóláb, egyértelművé válik, hogy az elfogulatlanság bajnokai mily szilárdan állnak az egyik oldalon, s milyen érdekek szolgálatára készek. Ennek tipikus példája a tv2 hírműsorának tartozéka, a Mérlegen a valóság. A kérdések kilencven százaléka tendenciózus, ami még nem volna baj, hiszen az adó nézőinek többsége épp erre vágyik. Hanem annál nagyobb baj, hogy a műsor szerkesztői, bár ebbéli szándékukat nyilván tagadják, az sms-szavazást mintegy közvélemény-kutatásként tüntetik fel. Maga a cím is erre utal: a mérleg objektív, a valóságmérés eredménye tény.
Egy régebbi példát említve: a tv2 sms-ező nézőinek markáns többsége vélekedett úgy, hogy a Gyurcsány–Orbán-vitában Gyurcsány volt a jobb. Ez a vélekedés a valóságshow-k rajongóinak szellemiségét ismerve valószínűleg hiteles is lehet, ám van egy bökkenő: ez esetben egy embernek nem egy szavazata van, hanem akárhány lehet, azon múlik minden, mennyi pénzt szán rá. Esetleg jól szervezett sms-ező brigádok is alakulhatnak, amelyek nem maguk viselik a költségeket. Egy Gyurcsány kaliberű visszavonult üzletember félhavi jövedelme elegendő lehet egy totális győzelemhez.
A négyévenkénti országgyűlési választásokon mindenkinek egy szavazata van, a debilnek is, a zseninek is. Ez így méltányos jelenleg fennálló értékítéletünk szerint. Ám az ilyen sms-es szavazásoknál az az érzésem, a legelkötelezettebb és leghülyébb nézők nem egyetlen szavazattal élnek. Minél elfogultabb valaki, annál inkább hajlamos arra, hogy vélt igaza győzelméért akár anyagi áldozatot is hozzon.
Hogy büszke legyek-e arra, miszerint soha eszembe sem jutott részt venni ilyen szavazáson, én nem tudom…