Mindennapi kenyerünk az Európai Unióban

Ausztria arra készül, hogy a munkavállalók új tagországokból történő szabad bevándorlását korlátozó intézkedéseit további három évre kiterjessze, fenntartva annak lehetőségét, hogy ez a tiltás egészen 2011-ig érvényes. Mint ismeretes, a csatlakozási egyezmény szerint a csatlakozás utáni első két évben a régebbi tagországok mindegyike maga döntheti el, hogy mennyiben korlátozza a munkaerő új tagországokból való bevándorlását, a következő három évben már jelezni kell e szándékukat a bizottságnak, és az ezt követő két évben csak indokolt esetekben, a bizottság hozzájárulásával tarthatják fenn a korlátozásokat, míg 2011-től ilyen jellegű korlátozások nem lehetségesek.
Martin Bartenstein osztrák gazdasági miniszter szerint azt, hogy Ausztria az utolsó két évben is fenntartja-e a korlátozásokat, az akkori munkaerőhelyzet fogja eldönteni. Ez viszonylag rugalmas álláspont a németekéhez képest, akik nemrég jelentették be, hogy az egész hétéves átmeneti időszakot ki akarják használni.
A régi tagországok közül mindössze három ország: az Egyesült Királyság, Írország és Svédország nem kívánt élni az átmeneti korlátozások eszközével, ezek közül az Egyesült Királyság tett közzé statisztikai adatokat a munkaerő új tagországokból történő bevándorlásáról. Mint a brit bevándorlási miniszter, Tony McNulty újságíróknak elmondta, a csatlakozást követő egy évben 176 ezer munkavállaló érkezett az új tagországokból, amely alatt csak nyolc országot kell érteni, mert Máltára és Ciprusra nem vonatkoznak a korlátozások. Ez a szám hússzorosa volt annak, mint amit vártak, ennek ellenére a miniszter szerint nincs bizonyíték arra, hogy a bevándorlás jelentősebb hatást gyakorolt volna a munkaerőhelyzetre vagy a bérekre, és a szociális juttatásokat is csak minimálisan vették igénybe.
A Nagy-Britanniában munkát keresők zöme (82 százalék) 18 és 34 év közötti fiatal, és többségük (52 százalék) Lengyelországból érkezett. A második legnépesebb csapat a litvánoké (15 százalék), majd a szlovákok, a csehek és a lettek következnek (11, 7 és 7 százalék). A magyarok, úgy tűnik, már nem olyan kalandozó természetűek, mint őseik, mindössze három százalékát teszik ki a múlt évben Nagy-Britanniában munkát kereső közép-európaiaknak, ami mélyen a népességen belül elfoglalt arányuk alatt van.
Nem mindenütt olyan idilli azonban a kép, mint Nagy-Britanniában. Lengyel vállalatok például bepanaszolták Hollandiát a bizottságnál, hogy akadályozza, illetve engedélyhez köti munkavállalóik Hollandiában történő alkalmazását. A hétéves átmeneti időszak ugyanis csak az amszterdami egyezmény (alkotmány híján ez van érvényben) 39. paragrafusára, a munkaerő szabad áramlására vonatkozik. A szolgáltatást nyújtó cégek azonban a 49. paragrafus alá tartoznak (szolgáltatások szabad áramlása), ahol viszont semmiféle átmeneti periódus nincs.
Ha egy lengyel vagy bármely más nemzethez tartozó vállalat megbízást kap Hollandiában, akkor a megbízás teljesítéséhez kiutaztathatja a saját munkavállalóit. A bizottság – helyt adva a lengyel panasznak – most úgynevezett indoklással ellátott véleményt küldött Hollandiának, felszólítva, hogy hagyjon fel a korlátozással, mert az sérti az amszterdami egyezményt. Az indoklással ellátott vélemény az úgynevezett törvénysértési eljárás második lépcsőfoka, amelyre, ha a holland kormány két hónapon belül nem ad elfogadható választ, akkor a bizottság Hollandiát az Európai Bíróság elé citálhatja, mely intézmény ilyen esetekben szinte minden alkalommal a bizottságnak ad igazat, és ezt már a büntetés követi.
Sem az Európai Bíróság, sem pedig az Európai Bizottság nem vállal azonban felelősséget az általa hozott döntések esetleges negatív következményeiért, jelen esetben azokért a problémákért, amelyet a munkaerő esetleges nagyobb volumenű bevándorlása a fejlettebb tagországok munkaerőpiacán okozhat. Hasonlóképpen nem vállal felelősséget azokért a fizetésimérleg-problémákért sem, amelyeket a piacok kötelező megnyitása a gyengébben fejlett tagországokban okozott. Ezeknek a problémáknak a megoldása egytől egyig a nemzeti kormányokra hárul, ráadásul egyre kevesebb eszköz áll rendelkezésükre a beavatkozáshoz. Ezért is mondják sokan a szakértők közül is, hogy az Európai Unió működése alapvetően eltér a polgári demokrácia alapelveitől.