Az Egyesült Államok és Franciaország nemzeti vállalataik védelmére irányuló legutóbbi kormányzati intézkedései után az úgynevezett „hazafias gazdaságpolitika” kérdése a magyar közgazdászok körében is napirendre került. Az amerikaiak és a franciák által meghirdetett patrióta gazdaságpolitika lényege, hogy az adott helyen élő emberek szempontjának előtérbe helyezésével fejleszti és működteti a gazdaságot, amelynek hatására az előállított GDP is nagyobb hányadban gyarapítja a helybeliek jövedelmét. A nemzetvédő és az internacionalista gazdaságpolitikát összehasonlítva a patrióta típusú gondolkodás az elosztásban nagyobb arányú munkajövedelemhez vezet a tőkejövedelemmel szemben, mivel a dolgozók helyben élnek, nagyobb az érdekérvényesítő erejük, így több szerep jut a helybelieknek az adózásban. A nemzeti vállalatok védelmén alapuló gazdaságpolitika eredményeként a tőkejövedelem is helyben marad, az adózásból az önkormányzatok többet tudnak fordítani a helyi infrastruktúra beruházásaira és az életminőséget meghatározó közös feladatokra, miközben a tőke visszaforgatása is helybeli érdekeltségű felhalmozássá válik, azaz a patrióta tőke nagyobb arányban vesz részt a helyi közösség életének gyarapításában. Nem elhanyagolhatók emellett azok a szubjektív tényezők sem, amelyek a tőke felett rendelkezők motiváltságából származnak: a helyi tőketulajdonok szintén jobb környezetben, fejlettebb szolgáltatásokkal kívánnak élni, sőt, az adózáson túl a jóléti intézményekben való érdekeltséggel, nonprofit tevékenységgel is részt vesznek a közösségi lét feltételeinek javításában.
Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének (MAOSZ) alelnöke az amerikai és francia intézkedési csomagokat a hazai gyakorlattal összehasonlítva lapunknak kifejtette: Magyarországon annak ellenére nem történik semmilyen intézkedés a magyar vállalkozások érzékelhető hátrányának csökkentése érdekében, hogy a többi európai országhoz képest a gazdaságban kiugróan magas a külföldi tőke aránya. Mint fogalmazott, nemcsak az a probléma, hogy magas a külföldi részvétel, hanem az is, hogy a külföldi tőke nagy hányadban csak statisztikai forgalmat bonyolít le hazánkban, azaz az országhatárokon belüli jövedelemhez igen szerény mértékben járul hozzá. Varga szerint további gondot jelent, hogy Magyarországon rendkívül nagy mértékű a spekulatív külföldi tőke, amelynek napi átlagos forgalma a származékos pénzpiacon már eléri a 900 milliárd forintot, s egyetlen célja a folyamatos „jövedelemkiemelés” az országból. A patrióta gazdaságpolitika egy ország, egy régió elemi érdeke a globális elszegényedés megakadályozására, a tőkekoncentráció ugyanis egyre kevesebb munkával, egyre kevesebb munkáskéz igénybevételével fejlődik – hangsúlyozta Varga, hozzátéve: az az ország, amely nem harcolja ki a saját érdekeinek érvényesítését, s amely a külföldi erőforrásoktól várja boldogulását, olyan gazdaságpolitikát folytat, ahol a jövedelemelosztásban alárendeli magát a távoli érdeknek, tehát egyre kevesebbel elégszik meg, perifériára kerül, majd kiszorul a fejlődésből. A MAOSZ alelnöke szerint ez a folyamat ment végbe Magyarországon is az elmúlt 15 évben: az állami vagyont döntően külföldieknek adtuk el, ám végül a közvagyon kiárusítása után kapott pénz sem lett az államé. Negatív példaként említette még Dél-Amerika és Afrika államait, amelyek a távolról jött tulajdonosok ígéreteivel akartak fejlődni, az ígéretekből azonban csak az igen magas mértékű eladósodás maradt. Követendő útként Varga a délkelet-ázsiai országok gazdaságpolitikáját hozta fel: ezek az államok nem az idegen, hanem a saját bankrendszerük által segített tőke gyarapodásával működő gazdaságra rendezkedtek be, így gyors technikai és szociális fejlődést, valamint lényegében teljes foglalkoztatást és eladósodás helyett a pénzügyi tartalékok felhalmozódását érték el.
Hasonló véleményt fogalmazott meg a nemzeti vállalatok védelméről Lóránt Károly közgazdász, az Európai Parlament munkatársa is, aki közölte: a magyar gazdaságpolitika semmilyen értelemben nem mondható nemzetvédőnek, amit az a tény is érzékeltet, hogy évi 11 milliárd dollár értékű piacot veszít el. Szavai szerint az egyre növekvő külföldi részvételt jól példázza, hogy a magyarországi gépipar 75 százaléka, míg a bankrendszer több mint nyolcvan-kilencven százaléka külföldi tulajdonban van. Hangsúlyozta: az 1990-es rendszerváltás óta Magyarország állami vagyonát döntően nem rezidens, hanem külföldi, távoli gazdasági érdekű tulajdonosoknak adta el, amely tulajdonosi kör nem patrióta magatartással működteti azt a vagyont, amelyet egyáltalán megtartott.
Francia és amerikai védelem. A francia nemzeti vállalatok védelmét célzó intézkedéscsomagot jelentett be július végén Dominique de Villepin francia miniszterelnök, aki a lépések ismertetésekor azt közölte: „minden energiáját egy valódi gazdasági hazafiság köré” kívánja csoportosítani, amelynek célja a francia stratégiai vállalatok védelme. Az új gazdaságpolitika értelmében a védelem területén a külföldiek beruházásának fokozott ellenőrzéséről hoznak rendeletet, miközben az ellenséges kivásárlásoknál alkalmazni kívánják a viszonosság, vagyis „a szemet szemért, fogat fogért” elvet. Villepin ezenkívül mozgósítani kívánja a gall intézményes befektetőket annak érdekében, hogy stabilizálják a nagy francia konzorciumok tőkéjét. A francia miniszterelnök többek között megvédte a francia Danone vállalatot, hogy az amerikai PepsiCo ne vásárolhassa fel. Hasonló célú gazdaságpolitikai intézkedéseket hozott a közelmúltban az Egyesült Államok is: az amerikai kormány politikai okokra hivatkozva megakadályozta, hogy a kínai nemzeti part menti fúrásokat végző olajvállalat megvásárolja az amerikai Unocal olajvállalatot. A Bush-kabinet nemzetbiztonsági okokra hivatkozva tette lehetetlenné az Unocal kivásárlását, jóllehet a társaság mindöszsze 0,8 százalékát adja az amerikai kőolajtermelésnek.
