Nem védjük meg nemzeti vállalatainkat

Az amerikai vagy a francia gazdasággal szemben Magyarország egyáltalán nem védte és jelenleg sem védi meg nemzeti vállalatait – reagáltak lapunknak szakértők azokra az elmúlt napokban közzétett lépésekre, amelyeket az Egyesült Államok és Franciaország kormányai hoztak meg saját vállalataik védelmére, s az országaikban zajló külföldi befektetések fokozottabb ellenőrzésére.

2005. 08. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Egyesült Államok és Franciaország nemzeti vállalataik védelmére irányuló legutóbbi kormányzati intézkedései után az úgynevezett „hazafias gazdaságpolitika” kérdése a magyar közgazdászok körében is napirendre került. Az amerikaiak és a franciák által meghirdetett patrióta gazdaságpolitika lényege, hogy az adott helyen élő emberek szempontjának előtérbe helyezésével fejleszti és működteti a gazdaságot, amelynek hatására az előállított GDP is nagyobb hányadban gyarapítja a helybeliek jövedelmét. A nemzetvédő és az internacionalista gazdaságpolitikát összehasonlítva a patrióta típusú gondolkodás az elosztásban nagyobb arányú munkajövedelemhez vezet a tőkejövedelemmel szemben, mivel a dolgozók helyben élnek, nagyobb az érdekérvényesítő erejük, így több szerep jut a helybelieknek az adózásban. A nemzeti vállalatok védelmén alapuló gazdaságpolitika eredményeként a tőkejövedelem is helyben marad, az adózásból az önkormányzatok többet tudnak fordítani a helyi infrastruktúra beruházásaira és az életminőséget meghatározó közös feladatokra, miközben a tőke visszaforgatása is helybeli érdekeltségű felhalmozássá válik, azaz a patrióta tőke nagyobb arányban vesz részt a helyi közösség életének gyarapításában. Nem elhanyagolhatók emellett azok a szubjektív tényezők sem, amelyek a tőke felett rendelkezők motiváltságából származnak: a helyi tőketulajdonok szintén jobb környezetben, fejlettebb szolgáltatásokkal kívánnak élni, sőt, az adózáson túl a jóléti intézményekben való érdekeltséggel, nonprofit tevékenységgel is részt vesznek a közösségi lét feltételeinek javításában.
Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének (MAOSZ) alelnöke az amerikai és francia intézkedési csomagokat a hazai gyakorlattal összehasonlítva lapunknak kifejtette: Magyarországon annak ellenére nem történik semmilyen intézkedés a magyar vállalkozások érzékelhető hátrányának csökkentése érdekében, hogy a többi európai országhoz képest a gazdaságban kiugróan magas a külföldi tőke aránya. Mint fogalmazott, nemcsak az a probléma, hogy magas a külföldi részvétel, hanem az is, hogy a külföldi tőke nagy hányadban csak statisztikai forgalmat bonyolít le hazánkban, azaz az országhatárokon belüli jövedelemhez igen szerény mértékben járul hozzá. Varga szerint további gondot jelent, hogy Magyarországon rendkívül nagy mértékű a spekulatív külföldi tőke, amelynek napi átlagos forgalma a származékos pénzpiacon már eléri a 900 milliárd forintot, s egyetlen célja a folyamatos „jövedelemkiemelés” az országból. A patrióta gazdaságpolitika egy ország, egy régió elemi érdeke a globális elszegényedés megakadályozására, a tőkekoncentráció ugyanis egyre kevesebb munkával, egyre kevesebb munkáskéz igénybevételével fejlődik – hangsúlyozta Varga, hozzátéve: az az ország, amely nem harcolja ki a saját érdekeinek érvényesítését, s amely a külföldi erőforrásoktól várja boldogulását, olyan gazdaságpolitikát folytat, ahol a jövedelemelosztásban alárendeli magát a távoli érdeknek, tehát egyre kevesebbel elégszik meg, perifériára kerül, majd kiszorul a fejlődésből. A MAOSZ alelnöke szerint ez a folyamat ment végbe Magyarországon is az elmúlt 15 évben: az állami vagyont döntően külföldieknek adtuk el, ám végül a közvagyon kiárusítása után kapott pénz sem lett az államé. Negatív példaként említette még Dél-Amerika és Afrika államait, amelyek a távolról jött tulajdonosok ígéreteivel akartak fejlődni, az ígéretekből azonban csak az igen magas mértékű eladósodás maradt. Követendő útként Varga a délkelet-ázsiai országok gazdaságpolitikáját hozta fel: ezek az államok nem az idegen, hanem a saját bankrendszerük által segített tőke gyarapodásával működő gazdaságra rendezkedtek be, így gyors technikai és szociális fejlődést, valamint lényegében teljes foglalkoztatást és eladósodás helyett a pénzügyi tartalékok felhalmozódását érték el.
Hasonló véleményt fogalmazott meg a nemzeti vállalatok védelméről Lóránt Károly közgazdász, az Európai Parlament munkatársa is, aki közölte: a magyar gazdaságpolitika semmilyen értelemben nem mondható nemzetvédőnek, amit az a tény is érzékeltet, hogy évi 11 milliárd dollár értékű piacot veszít el. Szavai szerint az egyre növekvő külföldi részvételt jól példázza, hogy a magyarországi gépipar 75 százaléka, míg a bankrendszer több mint nyolcvan-kilencven százaléka külföldi tulajdonban van. Hangsúlyozta: az 1990-es rendszerváltás óta Magyarország állami vagyonát döntően nem rezidens, hanem külföldi, távoli gazdasági érdekű tulajdonosoknak adta el, amely tulajdonosi kör nem patrióta magatartással működteti azt a vagyont, amelyet egyáltalán megtartott.



Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.