Szüretünnep

A bor, a gasztronómia, a kultúra ünnepe lesz a tizennegyedik budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál szeptember 4–14. között a Várban és Szentendrén a skanzenben. A fesztivál, amely Magyarország legrangosabb borszakmai rendezvénye és a magyar borok legnagyobb hazai seregszemléje, az elmúlt évtizedben népszerű turisztikai, idegenforgalmi eseménnyé vált, egyben színvonalas, a borhoz, a borkultúrához kötődő kulturális és gasztronómiai programokat kínál. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. eseménysorozatának központi és leglátogatottabb rendezvényén, a Várban négy napon át tartó borkiállításon és -vásáron a korábbinál nagyobb területen több mint 170 magyar és külföldi – közöttük több világhírű olasz – borászat vonul fel kiváló boraival. Különlegesség, hogy a grillételek, sajtok széles választéka mellett a gasztronómia fekete gyémántja, a szarvasgomba kapja a főszerepet. Lesz fotókiállítás, boregyetem, Vin Agora borverseny a látogatóknak, szüreti felvonulás, pezsgő- és szarvasgomba-lovagrendi avatás, solymászbemutató, szüreti sokadalom a skanzenben, jótékonysági borárverés és romantikus gálakoncert.

Az antik Rómában augusztus 19-én ülték meg a vinalia rusticát, azaz a falusi szüretünnepet. A keresztény egyház ezt a pogány szokást sem tiltotta, inkább igyekezett a saját képére formálni. A bab és a bor augusztus 5-i (Szent Sixtus pápa napja) megszentelését, a Legszentebb Megváltó augusztus 6-i és Donát római vértanú augusztus 7-i ünneplését próbálta elfogadtatni.
„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.” (Mt. 17., 1–5.) A galileai Tábor hegyen, a csoda történésének helyszínén építették fel a három templomot, amelyek felszentelési időpontja, augusztus 6-a vált Urunk színeváltozásának (latinul: transfiguratio), a Megváltó megdicsőülésének napjává. A keleti egyházban karácsony, húsvét, pünkösd után már a VI. századtól ez a legfontosabb ünnep. A nyugati egyházban viszont csak az első világvége és Krisztus 1000-re várt visszatértébe vetett hit kapcsán kezdték emlegetni. Egyetemes ünneppé III. Callixtus pápa emelte az 1456. július 22-i nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetére, amelynek híre éppen augusztus 6-án jutott el a Vatikánba.
Idővel Urunk színeváltozásának napjához kapcsolódott a bor megáldása. És egyre ritkábban emlegették a pogány szokást. Helyette Máté evangéliumára utaltak: „Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyámnak országában.” (Mt. 26., 29.) Az ünnepen megszentelt bor erre a kijelentésre kell hogy emlékeztesse a híveket.
A szentelmény régebben országszerte általános lehetett, ám mára csak nyomokban él az emberek emlékezetében. Az isteni szőlőtő Tábor hegyi színváltozása összhangban van hazánkban a szőlő vegetációs időszakával is, hiszen valóban ilyentájt kezdődik a zsendülés.
A Balaton környéki szőlőkben (Balatonboglár, Bazsi, Csácsbozsok, Förhénc, Gálosfa, Kemendollár) templomokat, illetve kápolnákat építettek a XVIII. századtól kezdődően Urunk színeváltozása tiszteletére, amelyekkel a Megváltó oltalmába helyezték a hegyeket. Ezek legtöbbjén két, áldással egybekötött búcsút tartanak. Az elsőt áldozócsütörtökön (Jézus mennybemenetele szintén Salvator-ünnep), a másodikat az augusztus 6-a közeli vasárnapokon.
Borkultúrával összefüggő transfiguratio titulusok találhatók a Kis-Kárpátokban is. A Tolna megyei Sióagárdon egy korai érésű fajtát úr-színeváltozási szőlőnek neveznek. A tokaj-hegyaljai görög katolikusok pedig ilyenkor körmenetet tartottak, így áldatták meg birtokaikat.
A kivételes gondoskodást igénylő szőlő védelmére a fagyosszentek napjai mellett különösen a Mária Magdolnától (július 22.) Bertalan-napig (augusztus 24.) tartó kánikula időszakában volt szükség. Ekkorra már mutatkozik a termés – csak most van igazán féltenivaló.
Ezt a védelmet a XVII. század közepétől egyre többfelé az augusztus 7-én ünnepelt Donát római vértanúhoz fohászkodva remélték. Nem véletlenül, hiszen ő a Legio Fulminatrix (mennydörgős, villámos légió) tagja volt. Nyugalomra Rómában Szent Ágnes katakombájában talált. Ereklyéit 1652-ben a németországi Rajna-vidékre, Münstereifel városába vitték. A kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja sem történt, amit Donát közbenjárásának tulajdonítottak. Ettől kezdve a rajnai borvidéken virágzó kultusza alakult ki, ami hamarosan Magyarországra is átterjedt. Ünnepén a rendszabály megtiltja a híveknek a szőlőhegyi tartózkodást, nehogy az állandó áldomásivások okozta részegség miatt elveszítsék Donát pártfogását.
Az 1730-as években Budán, az európai hírű vörösbor vidékén szobrot állítottak neki, és őt választották a város védőszentjének is. Ugyanakkor a szőlők oltalmazását Arezzo IV. században mártíromságot szenvedett Donát nevű püspökére bízták. A IV. században azonban élt Ciprus szigetén is egy Donát püspök. Egyszer szárazság idején imája nyomán megnyíltak az ég csatornái, ám ő a szabadban állván sem lett nedves. Ma még nem tudjuk, melyikükről jegyezte fel Szent Gergely azt a csodát, hogy misézés közben üvegkehelyben áldotta meg a bort, amelyet a pogányok eltörtek, de könyörgésére a serleg ép egésszé lett újra. Mindenesetre Szent Donátot katonaként vagy kelyhet tartó püspökként szokták ábrázolni. Tiszteletére szobrokat, kápolnákat emeltek és harangokat szenteltek, de faragott képei ott díszelegnek hordóinkon is.
A német eredetű hiedelemkör kialakulásában bizonyára közrejátszott az említett ereklyeszállítás mellett Donát nevének Donar, Donner, azaz Thor germán viharisten nevéhez való hasonlósága is. A német napjainkban is Donner előtagú szavakkal jellemzi az égiháborút (Donnerstimme – égzengés, Donnerstrahl – villámlás, Donnerwolke – viharfelhő). A mennykőhajigáló Donner–Thor Jupiter északi megfelelője volt, aminek következtében a csütörtököt, Jupiter napját az angolok Thursdaynek, a németek Donnerstagnak nevezik.
Ezzel újra visszatértünk a vinalia rusticához, hiszen a sok bizonytalanság ellenére tudjuk, hogy Donát római szent volt. A szokásrendszer, ha közben borszenteléssé, Salvator-ünneppé, szőlőoltalmazássá alakult is, szintén az antikvitásból indult.

Információ: Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht.
1124 Budapest, Somorjai u. 21.
E-mail: [email protected]
www.borkulturakht.hu
Tel: [phone]