Véletlennek köszönhető a ma már legtöbbünk mindennapi életéhez elválaszthatatlanul hozzátartozó paperback megjelenése – legalábbis a legenda szerint. Az 1934-es év egyik unalmas délutánján a fiatal kiadó, Allen Lane Londonba igyekezett hazafelé az egyik távoli grófságból, ahol néhány napot a híres írónőnél, Agatha Christie-nél töltött vendégségben. A vonat késett, és Lane – mivel nem vitt könyvet magával – olvasnivaló után nézett az állomáson. A sajtót és szórakoztató irodalmat árusító kis üzletekben azonban nem talált az ízlésének megfelelő útravalót. A polcokon csupán képes folyóiratok és XIX. századi regények kemény borítójú újrakiadásai sorakoztak. Az átlagembert ez a kudarc feltehetően egyszerűen feldühítette volna, hogy az út végére elfelejtse az egészet. Allen Lane azonban olyan vállalkozó kedvű fiatalember volt, aki ráadásul munkája révén nagyon is jól ismerte a könyvpiacot. Azonnal elhatározta tehát, hogy olyan kiadót alapít, amely a minőségi, ám a tömegek számára érdekes modern irodalom megjelentetésére specializálódik. Az ilyen könyvek terjesztését nem csupán a nagy szakboltokban képzelte el, hanem a pályaudvarok újságosbódéiban, a trafikokban és az olcsó árukat kínáló hálózat, a Woolworth üzleteiben is. Mint kalkulált, az ár nem lehet egy doboz cigarettáénál több.
Az elgondolást gyorsan tettek követték, hiszen Allen Lane kevesebb mint egy év múlva megjelent új olcsó és színvonalas könyveivel a piacon. Miközben több kiadó is egyre nagyobb nehézségekkel küszködött, Lane csillaga emelkedni kezdett. Még 1935-ben megjelent az első tíz könyvből álló sorozat Agatha Christie, Ernest Hemingway és mások műveivel. „Abból a tételből indultunk ki, ha egy ember kevésbé tehetős, az nem jelenti egyben azt is, hogy képtelen lenne igényes könyveket olvasni. Így aztán meglehetősen magasra emeltük a mércét!” – emlékezett Allen Lane évtizedekkel később. Úgy tervezte, háromhavonta kiad egy hasonló tízes sorozatot. Hamarosan találtak az új üzlet számára egy méltó, ám vidám logót is, mégpedig a pingvint.
Nem Lane volt az első, aki puha kötésű könyveket adott ki, 1935 előtt azonban ez a sekélyes bulvárirodalomra és a klasszikusok szerzői jogok megkerülésével megjelentetett újranyomására volt jellemző. Az igazi könyvek kizárólag kemény kötésűek voltak és tízszer drágábbak. Nagyjából ez: a bonyolult munkafolyamat, a kis példányszám és a költséges borító miatti drágaság jellemezte a Gutenberg forradalmát követő néhány évszázadot. A XIX. századtól néhány kiadó megpróbálta csökkenteni a költségeket, így olcsóbbá tenni a könyveket. A népszerű Pickering’s Diamond Classics sorozat 1822-ben például már nem bőr-, hanem kevésbé költséges vászonkötésben jelent meg, így az ár hatoda volt a korábbinak. Néhány évvel később, 1837-ben Lipcsében Christian Bernard Tauhnitz papírborítással próbálkozott, s ezt a módszert több-kevesebb sikerrel néhány amerikai kiadó is igyekezett átvenni. Ezeket az olcsó, rossz minőségű papírra nyomott könyveket – főképp női irodalmat, viccgyűjteményeket, egynapos detektíveket – akkor „vasúti regényeknek” nevezték.
Ezen kísérletek ellenére Allen Lane-ig a könyv általában kevesek számára hozzáférhető gyöngyszem volt. Az ő forradalmi újításának köszönhetően azonban egyszerre következett be a piacon egy minőségi ugrás és a példányszám ugrásszerű növekedése. Az első paperback megjelenése után hat hónappal Allen Lane már egymillió példányt adott el sorozatából, egy év múlva pedig a szépirodalom mellett már non-fictiont is kiadott. Az 1937-es évben piacra dobta a Pelican sorozatot, amely elsősorban művészeti és tudományos témákra koncentrált, nem sokkal később a Penguin Specials pedig a politikára és a történelemre. Lane újra kiadta a klasszikusokat is, s a Penguin kiadása 1938 végére elérte a tízmillió példányt.
S hogy mi nyűgözte le annyira a tömeget, hogy milliószám vásároljon a paperbackból? Alapvetően néhány új minőség együttes megjelenése. Az erősödő középosztály saját életét ábrázoló kortárs irodalmat szeretett volna olvasni, kevésbé a „poros” klasszikusokat. Lane emellett szigorúan és jó ízléssel válogatta meg sorozatainak szerzőit, másodrendű műveknek nem adva helyt. Megtették a maguk hatását a kényelmi szempontok is. A XIX. századi kiadások, még a tömegirodalom sem volt ilyen szempontból megfelelő. Kicsik, nehezen olvashatók voltak a betűk, a könyvek nem fértek el a zsebben, a borítók pedig unalmasak, egysíkúak voltak. Lane ezzel szemben nagyon is odafigyelt a Penguin-könyvek dizájnjára. Eleve felismerhetővé tették a borítókat a logó mellett a sajátos és míves címbetűk és a színek is. A szépirodalmi sorozatok fedőlapja például narancssárga, az önéletrajzoké kék volt. Az olvasót vizuálisan közelítették meg. E vizuális nyelvezet kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett két művészeti tervező-nyomdász, Jan Cichold és Germano Facchetti. A siker azonban elsősorban az olcsóságban rejlett. A hatpennys ár ebben az időben igazi szimbólummá nőtte ki magát Angliában. Ehhez azonban kímélni kellett az előállítási költségeket. Ez sikerült is az olcsó papír révén, s sokat segített a magas példányszám is. Egy könyv 16 ezer példány után már nyereséges volt, a kiterjedt terjesztői hálózat révén pedig elérhető. Sokat spórolt Lane a honoráriumokon és a jogdíjakon is. Készpénzzel és előre fizetett.
A Penguin paperbackje hamar elterjedt az egész világban. Megjelentek a vetélytárs kiadók, Pocket Bookjával még 1939-ben az amerikai Simon and Schuster, majd a háború után a Faber, a Methuen, a Reutledge és Pan, azonban egyikük sem tudta legyűrni a paperback úttörőjét. A Pan például 1955-ben 150 kiadványából nyolcmillió, míg a Penguin ezerből tízmillió példányt adott el. Eközben 1960-ban Allen Lane azzal öregbítette kiadója hírnevét, hogy bíróságon védte meg egyik könyvét, a Lawrence jegyezte Lady Chatterley szeretőjét, ezzel jelentős mértékben meghatározva a kor erkölcsi normáit. A 70-es évek elejétől még nagyobb konkurenciával kell szembenéznie Lane-nak az általa alapított piacon, s ma már szinte minden kiadó jelentet meg paperbacket, a Penguin márkajele azonban továbbra is elismert mind a kiadók, mind pedig az olvasók körében.
Rockmaraton
Váratlanul lemondta fellépését a mai főzenekar a Rockmaratonon
