Berlusconi áldozatvállalása

Újrajelölésemmel hatalmas áldozatot vállaltam – nyilatkozta Silvio Berlusconi olasz kormányfő annak kapcsán, hogy a közeledő parlamenti választásokon ismét miniszterelnök-jelöltként indítják jobboldali koalíciós szövetségesei, akik közül viszont nem mindenki örül felhőtlenül a „Lovag áldozatvállalásának”, és új vezető választását fontolgatják.

Bárcsak lenne rajtam kívül más kormányfőjelölt – kesergett Silvio Berlusconi, miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök fekete-tengeri dácsájában töltötte vakációjának utolsó napjait. A Szocsiban feleségével vendégeskedő olasz miniszterelnök újságíróknak kifejtette, hogy „személyes és magánéleti szempontból egyaránt minden porcikája egy másik jelölt után vágyakozik.” A végzete azonban nem kerülheti el a médiamágnást, aki már több ízben kifejtette, hogy sajnos nincs nála alkalmasabb vezető, aki a jobbközép Szabadságok Házát választási győzelemre segíthetné.
Berlusconi most pontosan körül is írta, milyen hasznos tulajdonságokra lenne szüksége egy esetleges újabb jelöltnek: először is összetartó erőre a szélrózsa minden irányába húzó jobboldali pártok integrálásához, illetve megbecsülésre a konzervatív és mérsékelt szavazórétegek körében. Berlusconi szerint az elmúlt öt esztendő alatt egyértelműen bebizonyította rátermettségét, ezért jelöltségével ha „valaki a legnagyobb áldozatot hozza, akkor az nem más, mint ő maga”. A kormányfő „pótolhatatlanságáról” azonban távolról sincs mindenki meggyőződve a jobboldalon.
„Senki sem kérte tőle ezt az áldozatot” – háborognak a nyár elején átmeneti kilépésükkel kormányválságot előidéző kereszténydemokraták, akik szerint akadna a Lovagnál alkalmasabb jelölt is a Szabadságok Háza táján. Marco Follini pártvezér megfelelő vezetőt látna például Pier Ferdinando Casini parlamenti házelnök személyében, de felmerült Giuseppe Pisanu belügyminiszter és Gianfranco Fini kormányfőhelyettes neve is.
Az elégedetlenkedő kereszténydemokraták különutas elképzelései mögött nem más, mint egy egységes mérsékelt középpárt felé kacsingatás húzódik, innen kasszírozhatnák be ugyanis a legtöbb bizonytalan voksot.
Már meg is történtek az első lépések a jelenleg ellenzékben lévő egykori kereszténydemokrata utódpártok felé, akik szintén a két fő politikai pólusban csalódottak szavazataira építenének.
Ezt a számítást szeretné keresztül húzni Berlusconi, aki megint ügyesen taktikázva még jóval a választások előtt színvallásra kényszeríti a kicsi kereszténydemokrata pártot: vagy vele tartanak, vagy megreszkírozzák a parlamenten kívül kerülést.
Érdekes módon a Romano Prodi vezette baloldali Uniónak is ugyanúgy érdeke egy centrum gyűjtőpárt létrejöttének megakadályozása, mivel nagy valószínűséggel elszívná a Berlusconival elégedetlen szavazók protestvoksait. A legfrissebb közvélemény-kutatások ellenzéki előnyt mutatnak, így nem véletlen, hogy egy esetleges kormányváltással kapcsolatban Berlusconi így üzent haza Oroszországból: „Már annak a gondolatától is őszintén rosszul vagyok, hogy egy G8-as csúcstalálkozón egy asztalnál Putyinnal, Blairrel és Bushsal az én helyemen üljön valaki az unióból.”