Különös hangulat fogadott a fóti Béke utcában: vidám cigánymuzsikával keveredő jajveszékelés hallatszott már a sarokig. Itt élt ugyanis a magyarországi cigányok királyává koronázott Oláh József, aki egy hete halt meg tüdőembólia miatt. Százak gyűltek öszsze tegnap a temetésére, a koporsóját szállító kisbuszt családja egy darabon gyalogosan kísérte, bárminemű királyi pompa nélkül. Később autókba ült a rokonság, és kihajtott a temető ravatalozójába.
Hogy Oláh József miként szerezte meg királyi címét, arra először közeli szomszédja válaszolt: „okos, tapasztalt ember volt, a fóti cigányok ezért hozzá jártak tanácsot kérni adóügyekben”. Ők ugyanis – későbbi királyukkal együtt – színesfémhulladék-kereskedésből vagyonosodtak meg. A halottaskocsi már rég a városközpontban lehetett, amikor a zenekar még a „Falu végén sátoroznak az oláh cigányok” kezdetű vidám nótát húzta, ezért inkább utánasiettek, hogy hasonló hangulatot teremtsenek a temetőben felállított ravatalnál is.
Közben még a királlyá válás mikéntjéről faggattam néhány egybegyűltet. Beszélgetőtársam először sorolni kezdte a néhai uralkodó erényeit: „A valamikori asztalos hat nyelven beszélt, és nem volt nyugati ország, ahol ne ismerték volna” – mondta, majd közbeszólt az Amarodrom egyik újságírója is, aki jó barátjaként gyászolja Oláh Józsefet. Hidvégi B. Attila szerint tavaly a vajdák tanácsa megállapodott, hogy „Jozsót” megkoronázzák, mert Magyarországon is kell valaki, aki reprezentálná a cigányságot magas szinteken. A nagy ceremónia végül elmaradt, de a múlt évben Veresegyházán a vajdák szűk körében mégis megkoronázták Oláh Józsefet, akit így megilletett a négy és fél kilós színarany korona, az ezüst vajdabot és -lánc.
A leggazdagabb hazai cigányok egyike volt. Több száz millió forintos vagyonát színesfém-kereskedésből alapozta meg, majd épületbontásokkal is foglalkozott. Barátja hozzáfűzte: ilyen kimagasló személyisége a közeljövőben nem lesz a magyarországi cigányságnak. A temetőben a vidám nóták kesergőkkel váltották egymást, és a majdnem húsztagú zenekart alig bírta leinteni a ravatalhoz pontos időben érkező plébános, aki katolikus szertartással búcsúztatta Oláh Józsefet. A zenekar éppen egy hatvanas évekbeli slágernél tartott, amikor a plébános csendet intett. A rövid ceremónia után a temetkezési vállalat alkalmazottai Máté Péter Elmegyek… című dalára elindultak a Mercedes emblémával díszített koporsóval. Oláh József utolsó útjára pedig kisgyermekek szórtak szegfűszálakat.
A cigány hagyomány szerint a megboldogult a sírjába is magával viszi a kedvenc tárgyait, ezért a király sírkamrájában helyet kapott a halott összes öltönye, a kalapja, a mobiltelefonja az éjjeli szekrényen, egy akár trónusnak is beillő karosszék, egy falitükör, rengeteg műanyag liliom és rózsa, valamint egy műanyag futball-labdába bújtatott televíziókészülék. Fölötte a halott portréja, illetve egy kisasztal aranyozott poharakkal, néhány üveg borral, egy-egy palack vilmoskörte-pálinkával és ásványvízzel. A bordó csempeborítású falat a halott fejénél aranykoronájúra mintázták, fölé keresztet helyeztek.
Amikor a pap végül megszentelte a halottat, és elbúcsúztatta hozzátartozóitól, azok már a ruhájukat tépték, de végül lassacskán beletörődtek, hogy eljött a pillanat, amikor a koporsót, majd a sírboltot is le kell zárni. – Aztán, hogy lesz ezután nélküle? – kérdeztem a néhai uralkodó sógornőjét, mire az asszony derűsen válaszolt: az élet megy tovább. Mi pedig vetettünk még egy utolsó pillantást a koszorúkkal beborított síremlékre. A sarkán a friss cementbe ezt írták: „Szeretünk téged, apu. Családod”.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
