Favoritok és esélylesők

Ha egy futamban sok jó ló van, az azt jelenti, hogy egy igazán jó ló sincs. E bölcsesség az angol derbire bizonyára érvényes, a magyar női kézilabda-bajnokság tegnap rajtolt 2005–2006-os idényére viszont nem feltétlenül az. Már csak azért sem, mert a Győr és a Dunaferr mindenképpen kimeríti az igazán jó kategóriát, de mivel a kézilabda még a lóversenynél is bizonytalanabb iparág, semmi garancia nincs rá, hogy a célban is ez lesz a kettes befutó. Sőt, a Ferencváros, a Cornexi és talán a Debrecen sokat tehet azért, hogy ne ez legyen.

A Győri ETO a sportág női vonalán Magyarország legjobb utánpótlás-nevelő műhelye, ehhez képest a zilahi Ana Maria Lazer szerződtetésével háromra nőtt a román légiósok száma. Nagy Krisztinát, a 2000-ben Európa-bajnok jobbátlövőt ellenben valóban hazahozták Dániából, hiszen ETO-nevelés, és a két új szerzemény annak tükrében nem is sok, hogy idén is hárman léptek rá a már nagyon kitaposott Győr–Dunaújváros útra. A tavasszal az NB I-ben és az MK-ban duplázó együttesnek így is reális célja a kettős címvédés, a Bajnokok Ligájában viszont elsősorban nem is az ellenfelek miatt nehezebb a helyzet, hanem azért, mert a társaság néha nem tűnik kupaérettnek. A tavaly elbukott BL-selejtező és a negyedszer is elvesztett EHF-kupa-döntő legalábbis ezt sejteti.
Ami Győrben veszteség, az Dunaújvárosban nyereség: a kapus Irina Sirina, a jobbátlövő Mehlmann Ibolya és a beállós Borbás Rita. A Dunaferr picit mégis inkább gyengült, mintsem erősödött. Kulcsár Anita januári tragikus autóbalesete és halála mindmáig feldolgozhatatlan, és mert a világ legjobb beállósa volt, játékosként is csak helyettesíthető, de pótolhatatlan. Különösen úgy, hogy a poszt másik újvárosi klasszisa, Bohus Bea visszavonult. Pálinger Katalin üresen hagyott kapujába ketten is érkeztek, de Sirina valószínűleg már, Hoffmann Kitti pedig még nem lesz képes az ő szintjén védeni. Mehlmann hatékonysága természetesen úgy mérendő, hogy Radulovics mellé, illetve mögé szerződtették. Befejezte pályafutását Pálffy Zsuzsa, átmenetileg a családanya szerepére cserélte Pigniczki Krisztina, hosszú sérülés után állt újra munkába két válogatott szélső, Nagy Ivett és Lovász Zsuzsanna. Ez így nem kevés, bár a Dunaferr épp az elmúlt nyolc hónapban bizonyította, hogy határtalan a tűrőképessége.
Utóbbira a Ferencvárosnál is szükség volt, mert az anyagi gondok miatt tavasszal sztrájkkészültségbe helyezkedett a csapat, de ha a hosszú távú rendezés egyelőre illúzió is, a tűzoltás sikerült, a fő értékek megmaradtak. Sőt, Németh Helga személyében újra van balkezes lövője is a Fradinak – nem is akármilyen –, és a szlovák kapus, Harisova mellett négy fiatal leigazolása mutatja, hogy a szakmai igények és az anyagi lehetőségek „szinkronizálása” döntő szempont.
A Cornexi általános elképedésre a Győr elleni parádéval megnyerte az EHF-kupát, ehhez képest a bajnokságban mutatott produkció és a negyedik helyezés feledhető. A nyári átigazolási időszakban inkább a minőségen, mintsem a mennyiségen volt a hangsúly, hiányposztra szerződtettek két átlövőt, a Ferencvárosból Pádár Margitot, a világjárásból betoppant Brigovácz Nikolettet és egyetlen új légiósukat, a Hypo beállósát, Sonata Vijunaitét.
Adódna, hogy a fenti négy együttest várjuk a rájátszás négyes felsőházába, de kimondva-kimondatlanul bravúrra vágyik a szezonnak új edzővel és új reményekkel nekivágó Debrecen (a kispadon Bíró Imre), Vác (Hajdu János) és Vasas (Mocsai Lajos) is. Nem véletlenül állítja Vanyus Attila, a Győr klubelnöke: minden idők legszínvonalasabb, legkiegyensúlyozottabb női bajnoksága következik. Amelynek tegnapi rajtján: Spartacus–Cornexi 29-39, DVSC–Békéscsaba 26-22, Dunaferr–Vác 33-28.