Jóvátételi követelésektől tart Varsó

Lengyelországban járt a német államfő. Horst Köhler részt vett a Szolidaritás emlékünnepélyén, majd azon a rendezvényen, amely a hitleri Harmadik Birodalom támadására és a II. világháború kirobbanására emlékeztetett. Látogatása nem volt zavartalan. Az államelnök szemben találta magát a lengyelek tiltakozásával a szülőhazájukból elűzött németek szövetségének azon terve ellen, hogy Berlinben a száműzetés emlékét idéző központ létesüljön. Varsó erről hallani sem akar.
A német főváros kormánynegyedének meghatározó jelensége a nemzetiszocializmus zsidó áldozatainak tiszteletére létrehozott emlékhely. Az amerikai Peter Eisenmann alkotása kiábrándítóan hosszú huzavona után jött csak létre. Az 1988-ban alakult bizottságnak – „a meggyilkolt zsidóknak szánt emlékmű építésére” – hét évig kellett várnia arra, hogy tervét megvalósítsa. A kezdeményezők, a város és a szövetségi állam újabb és újabb ötletekkel álltak elő, amíg sikerült megegyezni az ötvennégy- millió márka költséggel építendő emlékműről, amit ez év tavaszán avattak fel. Hasonló akadályfutásra számíthat a hajdani német területekről elűzöttek szövetségének (BdV) a kezdeményezése, a szintén Berlinben létesítendő „központ a száműzetésről” projekt. E létesítmény ellen politikai és erkölcsi okokból indultak meg a támadások. Varsó tiltakozása arra a félelemre támaszkodik, hogy a centrum elsősorban a németeket ért atrocitásokat állítja előtérbe, ezzel a történelem revízióját szolgálja, s az elvesztett vagyonok fejében jóvátételi követelésekhez vezethet. Lech Kaczynski, Varsó polgármestere, a nemzeti konzervatív párt elnökjelöltje, hasonló projekt építését helyezte kilátásba azzal a céllal, hogy a németek bűntetteit helyezze előtérbe. Még azon az áron is, hogy ezzel kárt szenvedne a két EU-állam közötti kapcsolat.
A lengyelek aggódását és ellenállását befolyásolja a német parlamenti választás várható kimenetele és annak következményei. A közelmúltban szintén Varsóba látogató Angela Merkel, a kereszténydemokraták kancellárjelöltje arról biztosította ugyan Aleksander Kwasniewski elnököt, hogy Lengyelország a kormányváltás után is a német keleti politika egyik legfontosabb partnere marad, de egyben nem titkolta el, hogy a CDU határozottan támogatja a száműzetésre emlékeztető központ létrehozását.
Az erkölcsi nézeteltérés a száműzöttek érdekképviselete és a katolikus egyház között bontakozott ki. A BdV a berlini Szent Mihály-templomban szándékozik berendezni a központot. Az e célra létrehozott alapítvány – a püspökség tudtával – már 2003-ban megkezdte a tárgyalásokat az illetékes lelkészi hivatallal. A megbeszélések időközben félbeszakadtak. Georg Sterzinsky bíboros ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy egyelőre nem látja biztosítottnak a kibékülés jelét, a társadalmi konszenzust. A klérus szerint dokumentálni kell az ellentétes véleményeket az elűzetés fogalmáról, a központ ugyanis nem válhat a revansizmus helyszínévé. Az alapítvány honlapján közzétett célkitűzés ennek pontosan az ellenkezőjéről ad számot: a németek sorsa mellett átfogó képet akarnak adni az európai népeket ért atrocitásokról és genocídiumról is. A nézeteltérések áthidalása – a holokauszt-emlékmű példáját nézve – ismét hosszúnak ígérkezik.