MI A MAGYAR?

Aug. 29-én elindultunk B.-Szombathelyről, és Lázinak vettük utunkat. A helység előtt a nép örege-ifja el volt foglalva a kavicsgödrökben, mert innen viszik messze vidékre az út anyagát. A kavicsrétegek a 2 ölet meghaladják, és az a hiedelem, miszerint körös-körül sehol oly alkalmas út-tölteléket nem lehet találni. Mivel valami figyelemre méltóra nem akadtam, a malom pedig – hol, mint hallám kecskekörmök, congeriák találhatók – utunktól messze esett, tartózkodás nélkül tovább folytattuk utunkat Gyírót felé. Itt a templomban Sz. Katalin és Borbála faszobrai láthatók, melyek véleményem szerént régi faragványok lehetnek; egyéb nevezetességre itt sem akadván, siettünk Sz.-Lászlóra, melyet a régi okmányok – villa pastorum porcorumnak neveznek; mert dacára annak, hogy a nap reggel igen kedvezőnek mutatkozott, esni kezdett oly mértékben, hogy egész september hóban alig volt egy derült napom, s így utazásom sok élvétől a rossz időjárás miatt egészen megfosztottam. Sz.-Lászlóra érvén letevém podgyászomat a lelkész úr lakában, ki épen a lovászpatonai vásáron volt. A gróf urral átmentünk az urasági – gróf Eszterházy Sándor – ujjonnan épült nyaralójába – megnéztük a csinos kápolnát, szép istállókat és a helybeli fürdőt, mely ámbár hazánk első rangú fürdőivel nem mérközhetik nagyszerűségére nézve – a szép sétákon kívül tiszta és nagyon jutányos levén –, csodálom mégis, miszerint a közel lévő győriek és pápaiak oly gyéren látogatják. Elvégezvén a rövid szemlét, leültünk a forrás csarnokába, de alig tölthettünk egy kis óranegyedet a kellemesen folydáló forrás közelében, midőn mintha az ég boltozata ketté szakadt volna, egyszerre oly sűrű zápor esett, hogy az alig húsz lépésnyire álló vendéglőig futni nem mertünk. Gondoltuk magunkban, miszerént a mily rögtön kezdődött, ily hirtelen vége is lesz ezen felhőszakadásnak, de most az egyszer csalatkoztunk. A dühöngő szél becsapá az öreg cseppeket egészen lábainkhoz, és a padokra menekülni kénytelenítettünk.
A csarnok előtti téren nőttön nőtt a víz, és egy pillanat alatt egy tekintélyes tó termett szemünk előtt. A zuhatag lehordta az ágakat a hegy tetejéről, a hidak elmosattak, és a hol még néhány perc előtt száraz lábon jártunk, ott most az özön mindent elnyele, ott most a merészebbek bőrig átázva gázolák a térden felől érő sáros pocsétát, hogy a zárt zsilipet, mely a hegyről ide úsztatott gyimgyommal még inkább betömetett, és ezen árnak főoka volt, felhuzzák. Meguntuk végre a sok ázást, mert a lecsapodott cseppek padjainkig elfröcscsentek és a kölcsön kért ernyő alatt egyik a másik után jól megkeresztelve futánk a vendéglőbe; itt mind a terem, mind a vendégszobák víz alatt álltak, egész falak benyomattak a hatalmas elem ereje által, az utcák kövezete ki volt emelve és a házak eleibe hordva. Megszűnt végre a zápor, és a hegypatak medre tele volt iszappal és kövekkel, úgy hogy a lassan csillapodó ár partjaival egészen egy színvonalon folydogált.
Részlet Rómer Flóris A Bakony című, 1860-as művéből