Pákh Tibor neve térségünkben és nyugaton évtizedeken keresztül a kommunista elnyomás elleni nyílt küzdelem jelképe volt. A lengyelországi Podkova Lesnában 1994-ben díszpolgárrá választották, az idén, a Szolidaritás alapításának 25. évfordulóján több más magyarral együtt kitüntették lengyel sorstársaink.
Kevesen olvashatták írásait az elmúlt húsz évben, hiszen titkosított vizsgálati dossziéja négy évtizeden át őrizte elkobzott írásait, amelyek az ’56 utáni magyar szellemi ellenállás máig feltáratlan dokumentumai. Hadifogsági emléktöredékek címmel 1985-ben jelent meg első kötete szamizdatban Nagy Jenő ABC Független Kiadójánál. A könyv az orosz hadifogság megpróbáltatásairól szól. Két évvel később adta ki az Égtájak között szamizdatban az 1956 utáni börtön megpróbáltatásairól és a kényszerpszichiátriai kezelések pokoljárásairól (Moszkva befolyása a hazai igazságszolgáltatásra) írt munkáját. Sokak számára hihetetlennek tűnő gyötrelmeket kellett átélnie a hazájából 1945-ben, huszonegy évesen testvérével együtt orosz hadifogságba hurcolt fiatalembernek. Huszonegy lágert járt meg, 1948-ban hazakerült, és még befejezhette egyetemi tanulmányait. A Rákosi-korszak fojtogató légkörében jogászként nem tudott elhelyezkedni mint osztályidegen, kulák és volt hadifogoly. Szakfordítóként dolgozott (orosz, angol, francia nyelvről fordított).
Évtizedeken át tartó megfigyeléséről, az ellene folyó titkosrendőrségi akciókról, valamint a tevékenységéről írt jelentések több ezer oldalra rúgnak, és tekintélyes helyet foglalnak el ma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának polcain. Ez az iratanyag bizonyítja azt a hol titkos, hol nyílt üldöztetést, amelyben évtizedeken keresztül része volt az ateista-kommunista rendszer hajlíthatatlan ellenfelének. Sem a baráti körében beszervezett besúgók mesterkedései, sem tartótisztjeik lejáratási akciói, sem a jog palástjába bújt, idegen érdekeket szolgáló bíróság, amely 1961-ben titkos perben 15 év börtönbüntetést szabott ki rá, sem a börtön nélkülözései, a fenyítések és elkülönítések, a durva (a fizikai és lelki ellenállást megtörni akaró) pszichiátriai beavatkozások nem tudták megingatni a tortúrákat kiálló hívő embert. 1971-ben történt szabadulása után tovább folytatta küzdelmét a jog és igazságosság hazai érvényesüléséért.
Pákh Tibor mindig ott jelent meg és emelte fel szavát, ahol a diktatúra elnyomottainak, a félrevezetetteknek és az új generációknak leginkább volt szükségük a tiszta szavakra. Így tűnt fel 1956-ban a Bem-szobornál, a rádiónál és a Kossuth téren, ahol az október 25-i vérengzés gyilkos pergőtüzében megsebesült a lábán, és november közepéig kórházban feküdt. A szovjet invázió és a szabadságharc eltiprása után mindenhol hirdette a magyar szabadság és függetlenség eszméit, soha meg nem alkudva az orosz szuronyok árnyékában kormányzó Kádár János rendszerével. Példamutatása nyomán 1957 őszén a Csepel Autógyárban közvetlen kollégái közül senki sem írta alá az ENSZ ötös bizottságának működése ellen tiltakozó nyilatkozatot. Nézeteinek nyílt vállalása és hirdetése miatt eltávolították Csepelről. 1956 után két művet írt Tiborcz álnéven: egy irodalmi emlékezést a Rákosi-korszak és az ötvenhatos forradalom és szabadságharc idejéről, valamint egy jogi-közgazdasági értekezést angolul: Russian Economic Colonization in Europe – A Comparison Between the COMECON and the Common Market (Orosz gazdasági gyarmatosítás Európában – A KGST és a Közös Piac összehasonlítása) címmel. A két mű nyugatra juttatását a kádári titkosrendőrség ügynöke, a szerző régi ismerőse vállalta magára, így azok először nem nyugatra, hanem a belső elhárítás kezébe kerültek. A rendőrség szakértőkkel vizsgáltatta az írásokat, hogy „jogalapot” keressenek egy politikai perhez. A kádári szólásszabadság hatvanas évek eleji szűk korlátait mutatja, hogy ezekért az írásokért 15 év börtönt mért szerzőjükre hűtlenség címén a kommunista osztálybíráskodás. A katonai bíróság zárt tárgyaláson hozta meg ítéletét.
Pákh Tibor minden cselekedetét áthatotta a hívő keresztény ember hazaszeretete, amely mindenkor elutasította a hazánkat megszállva tartó szovjet hadsereg és az orosz nagyhatalmi politika kiszolgálását. Elkobzott levelében ENSZ-diplomaták számára gyűjtött adatokat próbált eljuttatni a hazánkat megszállva tartó Vörös Hadsereg egységeiről. A turistaútjai során gyűjtött adatokat a Honvédelmi Minisztérium politikai tisztje államtitoknak és kémadatoknak nyilvánította.
Egyedüli magyarként csatlakozott1980 tavaszán a lengyelek éhségsztrájkjához, Szent Adalbert szellemében hirdetve a közép-európai népek szolidaritását. Helytállásáért következő lengyelországi útja alkalmából szülővárosában, Komáromban leszállították a vonatról, és elkobozták útlevelét. Tiltakozásul nagy nemzetközi visszhangot kiváltó éhségsztrájkba kezdett. Ekkor erőszakkal ismételten elmegyógyintézetbe hurcolták. Ez ellen Krassó György és mások kezdeményezésére tiltakozó aláírásgyűjtés zajlott Budapesten a formálódó ellenzék köreiben. Pákh Tibor a nyolcvanas években egyre gyakrabban hallatta szavát a tüntetéseken és megemlékezéseken, nemzetközi és hazai fórumokon. Nyilvánosan követelte Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek jogi és erkölcsi rehabilitációját, a kommunizmus áldozatainak és ötvenhatos szabadságharcunk emlékének megőrzését, a szovjet megszállók távozását és jóvátétel fizetését a nekünk okozott károkért. Véleményét soha senkivel sem egyeztette, magányos küzdelmét egész életén át erkölcsi elveihez igazította. Ezért tucatnyi alkalommal (preventív intézkedésként) hurcolták el civil ruhás rendőrök, hogy megakadályozzák részvételét a demonstrációkon. A jogtiprások elleni tiltakozásait, beadványait a hatóságok rendre elutasították.
Gulyás János Pákh Tiborról készített kétrészes portréfilmjében a múlt század hiteles tanúja szólal meg. Sajnos a két éve elkészült filmet eddig egyik tévécsatorna sem tűzte műsorára, pedig jó volna, ha nem csak a lengyelek ismernék a kommunista rendszerrel szembeni ellenállás még köztünk élő hősét. A filmben nemcsak a vele megtörtént igazságtalanságokról hull le a lepel, hanem a jóvátétel kérdésében is határozottan állást foglal. Sajnálattal állapítja meg, hogy a rendszerváltás óta eltelt 15 év során egyetlen politikai párt sem vette fel programjába a jóvátétel kérdését. Súlyos adóssága ez az egész magyarországi rendszerváltó elitnek.
Egy hitét megtartó és megvalló ember szól hozzánk szenvedésről, hitről, emberségről és hazaszeretetről.
origo.hu
Deák Dániel: Zelenszkij leleplezte Magyar Pétert
