Az Országgyűlés június 13-án módosította az adózás rendjéről szóló törvényt. A módosító rendelkezés szerint a bíróság előzetes adóhatósági határozat hiányában is kötelezheti a tönkrement cégek tulajdonosait: fizessék meg volt vállalatuk adótartozását. Azonban nem az APEH-nak, hanem a követeléskezelő magántársaságnak. A módosításra okot adó múlt legalábbis ellentmondásos.
Vegyük példának a Csepeli Csőgyár precedensül szolgáló esetét. A múlt évtized elején részvénytársasággá átalakított hajdani szocialista nagyvállalat – kamattal és bírsággal együtt – 2,2 milliárd forint adóval tartozott az APEH-nak, amikor elrendelték a felszámolását. A felszámolási eljárás végén az adóhivatal szokás szerint az összeg legfeljebb egy-két százalékát kaphatta volna meg, emiatt tízmillió forintért eladta a követelését egy faktorcégnek. A követeléskezelő társaság a felszámolási eljárás helyett pert indított: az állami vagyonkezelő – a csőgyár egykori tulajdonosa – fizesse meg részére a teljes, 2,2 milliárdos összeget. Furcsa helyzet alakult ki. Nem elég, hogy az államkassza annak idején nem kapta meg az adót az állami részvénytársaságtól, hanem még az állam tartozott volna az adó összegével a faktortársaságnak.
A per a gazdasági társaságokról szóló törvény (gt) akkori szabályai alapján indult meg. Eszerint ugyanis a részvények több mint 75 százalékának tulajdonosa minden hasonló esetben a teljes összegig felelős a társaság tartozásaiért. A korlátlan felelősséget az indokolta, hogy az ilyen tulajdonos meghatározó befolyást gyakorolhatott a társaság működésére. Az nem volt követelmény, hogy a részvények tulajdonosa érvényesítse is befolyását, vagyis hogy például olyan utasításokat adjon, amelyek a cég csődjéhez vezettek. Az uralkodó helyzet magában is megalapozta a teljes fizetési kötelezettséget – a konszernjogi felelősséget.
Az 1995 júniusában megalakult ÁPV Rt. mint számos hajdani állami részvénytársaság tulajdonosa, az elmúlt években negyven-ötven esetben került alperesi pozícióba a bíróságokon. Az ügyek nagy része máig sem zárult le – a költségvetés ötvenmilliárd forintot tartalékol évente pervesztés esetére. A privatizált, majd tönkrement egykori vállalatok ugyanis állami vállalatként halmozták fel adósságaik többségét. Nem tudtak fizetni az alapanyagok beszállítóinak – például a tejtermelő gazdáknak, az állattartóknak –, de a fuvarvállalatoknak, a bankoknak és az adóhivatalnak sem. Emiatt ezeket az olykor több száz milliós igényeket a beszállítók szinte fillérekért eladták követeléskezelő társaságoknak. Olyan vállalatoknak, amelyek tartozás behajtásával foglalkoznak. Így járt el az APEH is. A csőgyár adósságát tízmillióért ruházta át egy faktorvállalatra. A faktorcégek azután – a felszámolási eljárás helyett – sorra a pert választották. A Legfelsőbb Bíróság tavaly június 23-án hirdette ki első precedensértékű döntését: a volt szolnoki tejipari vállalat ügyében – a teljes felelősség szabálya alapján – 120 millió forintot ítélt meg egy követeléskezelőnek.
A Csepeli Csőgyár Részvénytársaság 2,2 milliárdos adótartozását is teljes összegben kérte a faktorvállalat a korábbi tulajdonos ÁPV Rt.-től. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy látta, bár a társasági törvény alapján járna a pénz, méghozzá kamatokkal együtt, mégsem kell azt megfizetni, mert – adótartozásról lévén szó – az ügybe belép az adózás rendjéről szóló jogszabály is. E szerint pedig a bíróság csak azt kötelezheti fizetésre, akinek az adótartozását az APEH hatósági határozatban megállapította. A csőgyár esetében viszont csak magát a gyárat kötelezte az adóhivatal, a tulajdonos ÁPV Rt.-t nem. Tehát hiába perelt évekig a követelést felvásárló faktorcég, a volt tulajdonost nem marasztalták el a csőgyár tartozása miatt.
Ebben a témakörben ráadásul nem csupán egy konkrét ítélet született, hanem általános érvényű jogegységi határozat is. A bíróságok emiatt minden hasonló ügyet csak ilyen módon ítélhetnek meg. A csőgyár perében a jogegységi döntés nagyjából 7 milliárd forintot ért az államnak. A konszernjog alapján – kamatokkal együtt – ennyivel tartozott volna az ÁPV Rt., illetve a magyar állam a faktorcégnek. De csak, ha az adóhivatal meghozta volna az elmarasztaló határozatot.
Két kormánypárti képviselő, Bőhm András (SZDSZ), a költségvetési bizottság tagja és Szabó Lajos, a bizottság MSZP-s alelnöke úgy látta: ez az ítélkezési gyakorlat akadályozza a követelések érvényesítését. Emiatt az adózás rendjéről szóló törvény módosítását kezdeményezték az Országgyűlésben. Szerintük a törvénybe be kell venni azt, hogy az adóhatározat hiánya nem lehet akadálya, hogy a bíróság megítélje a faktorcég járandóságát. Önálló indítványuk hivatalos indoklása szerint a módosításra azért volt szükség, hogy kizárja annak a jogértelmezésnek az érvényesülését, amelyet tavaly március 25-én alakított ki a Legfelsőbb Bíróság. A két képviselő úgy ítélte meg: „…a jelenlegi jogértelmezés a költségvetésnek több száz millió forintos nagyságrendű kárt okoz, miközben ellentétben áll … a polgári és gazdasági jogi szabályokkal.” A módosítást a honatyák elfogadták.
Az ÁPV Rt. jogi képviselője, Köteles György ügyvéd lapunknak azt mondta: szó sincs arról, hogy a költségvetésnek több száz milliós ráfizetést okozott volna a jogegységi határozat. Utalt rá, hogy csupán a csőgyár ügyében az államnak mintegy hétmilliárdos kiadást okozott volna egy másfajta ítélet. A jogi képviselő szerint nem helytálló az sem, hogy a bíróság döntése jogsértő lenne, ellenkezőleg, az új, módosító rendelkezés vet fel alkotmányossági aggályokat – vélekedett.
Bőhm András kérdésünkre úgy nyilatkozott: a törvénymódosító javaslatot kormányzati kezdeményezésre és előkészítés után nyújtották be. Közlése szerint a beterjesztést lobbitevékenység előzte meg, de még az ügyintézés korábbi szakaszában.
origo.hu
Érettségi 2025: trükkös matekpéldákat kell megoldaniuk a diákoknak
