A vizsla szaga

Szombaton csak a harmadik helyen kaptam Magyar Nemzetet. Az első kettőnél vállrándítás a válasz. Elfogyott, nem kapunk többet. Sőt a Malév menetrend szerinti járatán sem adnak újságot, bár kötegelve rakják a csomagtartóba. Csak a „biznisz klassz” utasainak áll módunkban újságot biztosítani, közölte velem fölényes mosollyal Miss Malév, majd kiosztotta az öt (!) darab bizniszosztályon utazó polgártársamnak az aznapi sajtót. Nem tudom, például Gönczi János vezérigazgató ezt a dinamizmust akarná-e megvalósítani cégénél? Gondolják végig! Jön haza a magyar valahonnan a világból, éppen október 23-a után. Kíváncsi, mi történt a hazájában, amíg távol volt. Na ne, a Malév járatán ne kíváncsiskodjanak a más osztályú utasok. (Pedig mostanában nem igazán engedhetnék meg maguknak, hogy ne járjanak a kedvünkben.)
Mindig baj van ezzel a Magyar Nemzettel. A harmadik helyen, a szupermarketben sem volt egyetlen darab sem, ellenben hegyekben állt a Népszabadság. Beletúrok a kupacba, hátha rábukkanok egy Magyar Vizslára, állítólag – rettenetes – gaz kezek belehajtogatták a Magyar Vizslát a Népszabadság egyes példányaiba. Magyar Vizsla sehol, ellenben vannak még csodák, a nagy halom Népszabadság alá be van suvasztva egy köteg Magyar Nemzet. Nem is tudom, hol kellene jelentenem ezt a pofátlanságot, ezt a diszkriminációt, ezt a sunyi eljárást? Hogy miért pattogok? Hát azért, mert néhány nap óta egy szokásos mesterséges hisztériának vagyunk elszenvedői, a sok más hisztéria között. A Népszabadság vezetői kikérték maguknak, hogy „egyes” postaládákba a Magyar Vizslát belehajtogatták a Népszabadságba. Nekem, úgy látszik, „kettes” levélszekrényem van, az én Népszabadságomba, hogy stílusos legyek, a kutya sem csempészte be a Magyar Vizslát. Ugyanakkor elhűlve látom és olvasom a körülötte zajló botrányt, a mesterségesen gerjesztett nagy semmit. Miről van ugyanis szó?
Az Adózók Érdekvédelmi Szövetsége kiadott egy újságot. Az AÉSZ elnöke az a Horváth Éva, aki a Friss Levegőt Polgári Kör vezetője. Így intelligens és gyors nyomozás után – hogy egyes újságoknál mekkora a szabad kapacitás, ha a Fideszbe kell belerúgni – megállapították, hogy a vállalkozás a Fideszhez köthető, és ami a botrány csúcsa, Horváth Éva nem árulta el a szponzorok nevét, a nyomda kilétét és más egyéb, amúgy senkire nem tartozó információt.
Ebből a kis történetből értettem meg, mit jelent az egykori szetás Nagy Bálint sommázata, hogy a taknyos szocializmusból átmentünk a taknyos demokráciába. Mi történt? Egy civil szervezet, álljon bárkihez is közel, kiadott egy időszakos újságot, amelyben számon kérik, hogy a Gyurcsány–Medgyessy-kormány hová szórta el az általunk befizetett, milliárdokra rúgó adónkat. Az, hogy ez egy magánvállalkozás, magánpénzből, már ettől kitikkad a kormánymédia. Ahelyett, hogy mélységesen szégyellné magát minden firkász. Miért alakult a Nyilvánosság Klub (amelynek én is alapítója voltam)? Azért, hogy Magyarországon soha többé ne legyen második nyilvánosság. Hogy a sajtó nyíltan és részrehajlás nélkül legyen a demokrácia őrkutyája, és pontosan ugyanolyan elfogulatlan legyen egy balkormány, mint egy jobbkormány regnálása alatt. Egy kormány-Népszava megjelenik egymillió példányban kampány idején: néma csend. Egy ellenzéki Magyar Vizsla megjelenik: őrjöngés.
Az egyre szánalmasabb Havas Henrik szerint az újság szakmailag rossz, mert elfogult az egyik oldal javára. Bravó, Havas úr! Nagy bátorság kellett a véleményéhez.