Devizahitelsokk fenyeget

A magyar gazdaság sérülékenysége két területen is igen jelentős. Mivel az ország kicsi és a globalizációban igen erősen érintett, így egy nemzetközi gazdasági hanyatlás Magyarországot is jelentősen visszavetheti fejlődésében. Ennek vannak is esélyei, hiszen az amerikai kamatok esetleges emelkedésével a befektetendő tőke már nem a kockázatosabb termelőberuházásokba, illetve az eleve problémásabb közép-kelet-európai térségbe áramlik, hanem a biztosabb amerikai piacon köt ki. A legfontosabb exportpiacunknak tartott uniós országok – az ezen belül kiemelten kezelendő Németországot külön is megemlítve – növekedése nemhogy gyorsulni, hanem inkább lassulni látszik. Ám mindezen tényezőket is figyelembe véve az igazi veszély nem itt van. Az igazi veszélyt a magyar gazdaság, s ezen belül pedig egyértelműen a magyar államháztartás nemzetközi megítélésének hirtelen és zuhanásszerű romlásában látom.
A magyar gazdaság legalább duplán duális jellegű. (Lehetne még joggal említeni, hogy az ország területi kettészakadása egy harmadik, legalább ilyen jelentős szakadékszerű különbséget mutat.) Mit érthetünk a duplán duális jellegen? Azt, hogy egyrészről a gazdaságon belül van egy dinamikusan fejlődő, de a foglalkoztatásban nem meghatározó, kicsi hozzáadott értékkel bíró exportorientált multi cégvilág, másrészről pedig egy, a munkahelyek tekintetében jelentős, de komoly tőkehiánnyal és likviditási problémákkal küzdő, zömében hazai piacra termelő kis- és középvállalkozói szektor. Másrészről létezik az összességében elfogadható szinten működő gazdaság mellett egy kiszámíthatatlan, alacsony hatékonyságú, pénzügyi egyenlegében pedig egyértelmű válságot mutató államháztartás. Az európai uniós tagságunk miatt államháztartásunk helyzetének megítélése azonban egyre fontosabbá válik, s végső soron normális mindennapi életünket fenyegető veszélyeket hordozhat.
A magyar államháztartás megítélésének drámai romlása ugyanis azzal járhat, hogy hazánk hitelminősítése és kockázati besorolása kedvezőtlenebbé válhat. Ennek közvetlen hatására a kiáramló spekulatív tőke miatt jelentősen gyengülhet a forint, megugorhat az infláció (az importtermékek árai nőhetnek – beleértve az üzemanyagokat és energiahordozókat is), az emelkedő jegybanki alapkamat hatására visszaeshetnek a beruházások, s az emelkedő adósságszolgálati terhek miatt pedig költségvetési megszorítások lehetnek. Ezt a forgatókönyvet kellene elkerülni. Attól lehet tartani azonban, hogy a legújabb államháztartási hiányszámok sem jelentenek végső állapotot sem az idei, sem pedig a jövő év vonatkozásában. Az áttekinthetőség hiányában a bizalmatlanság nemhogy fennmarad, hanem még fokozódhat is. Bizalmat pedig mindig nehezebb és lassabb építeni, mint azt lerombolni. Sajnos a problémákkal szembe nem néző, a vállalt ígéreteket be nem tartó kormányzati politika nem csökkenti, hanem egyenesen növeli a bizalmatlanságot.
A hitelminősítők és a befektetők eddig még viszonylag türelmesek voltak. Ám aggasztó jeleket már tapasztalhatunk: a tőzsdeindex figyelemre méltó csökkenést produkált, miközben az eddig töretlenül csökkenő alapkamatok időszakát követően ma a szakemberek már egyöntetűen az alapkamat emelésének bekövetkeztét valószínűsítik. Van azonban még egy tényező, amely érdemben befolyásolja a magyar pénzügyi helyzet alakulását. S ez a tényező, ennek jelentősége az utóbbi években egyre erősödik. A problémákat fokozó és gerjesztő jelenség a magyar gazdaság egyre nagyobb devizahitel-állományának folyamatos és jelentős növekedése.
A devizában történő eladósodás mindhárom fő gazdasági szereplőnél jelentkezik. Főleg az államadósságnál, hiszen annak csillapíthatatlan étvágyát különösen 2004 óta devizában felvett hitellel elégítik ki. A devizahitelek aránya az egyébként drámaian növekvő államadósságon belül ráadásul még növekszik is. Míg a központi költségvetés összadóssága 2002 májusa, a kormányváltás időpontja óta 55 százalékkal nőtt, addig a devizaadósság 75 százalékos emelkedést produkált. Egy esetleges érzékelhető forintgyengülés ezen adósságállomány forintban kifejezett értékét és törlesztését jelentősen növelheti.
A magyar vállalati szektorban pedig az elmúlt időszakban végig meghaladta a devizaadósságok mértéke a forinthitelek mértékét. A vállalati hitelek állományának 60 százaléka devizában áll! (Nem is csoda, hiszen a vállalati szektor számára sokkal korábban és könnyebben álltak rendelkezésre a devizaalapú hitelek felvételének lehetőségei.) Ezen szektorban azonban a vizsgált probléma nem egyformán jelentkezik: a multicégek bevételeinek sokkal nagyobb aránya devizás, s részben ezért, részben pedig azért, mert a nagyságuk miatt ők sokkal nagyobb arányban éltek az árfolyam-biztosítás vagy az árfolyamváltozás kockázatának más formájú kezelésének eszközével. A magyar kis- és középvállalkozások koránt sincsenek ilyen jó helyzetben. Ráadásul néhány ágazatban – például az építőiparban – már eddig is nagyon elszaporodtak a csőd- és felszámolási eljárások, amely helyzeten egy devizahitel-törlesztési szintemelkedés akár drámaian is tovább ronthatna.
A harmadik szereplő helyzete tűnik azonban rövid távon a legriasztóbbnak. A lakosságról, a polgárok és a családok életéről van szó! A kiindulóhelyzet tekintetében máris vannak figyelmeztető jelek. Úgy nőtt ugyanis a késedelmesen fizető háztartások aránya 11 százalékra, hogy az elmúlt időszakban a reálbérek összességében érzékelhetően nőttek, ráadásul a forint sem gyengült! Különösen a fogyasztási hiteleknél – ezen belül pedig a gépjárműhiteleknél vannak súlyos gondok. A szakértői adatok alapján immár 25 ezerre tehető a felmondott gépjárműhitelek száma. Ez pedig már több mint aggasztó. A devizaalapú fogyasztási hitelek állománya a kormányváltás óta hatszorosára nőtt!
Még aggasztóbb a helyzet a lakáshiteleknél. A szocialisták az otthonteremtési támogatások szétverésével és az állandó bizonytalansággal szinte belehajszolták a bankokat és az embereket a devizaalapú hitelezésbe. S míg a vállalatok zömének van lehetősége devizás bevételre is, s ezáltal a kockázatot érdemben tudják csökkenteni, addig a magyar háztartások töredékében van külföldről származó jövedelem. A forinthitel kamatainak csökkenése ellenére jelentősen mérséklődött az államilag támogatott hitelek aránya az újonnan felvett hiteleknél. (Még egy évvel ezelőtt is, 2004 első fél évében is 74 százalékos volt az államilag támogatott hitelek aránya, addig az idei év első fél évében ez az arány kevesebb mint felére, 36 százalékra csökkent.) Devizaalapú lakáshitelek esetében 2002 óta meghökkentő, huszonhétszeres a növekedés. A lakáshitelek ma már több mint felét devizában nyújtják, s eddig a bankok nem vállalták az esetleges árfolyamváltozásból fakadó veszteségeket. Nem is akarom elképzelni azt a helyzetet, amikor a bankok ingatlanforgalmazókká „képezik át” magukat, nem is beszélve a fedél nélkül maradókról.
A helyzet ma még nem drámai. Azonban ahhoz, hogy ne is legyen, hatékony és szisztematikus munkára, s ezen keresztül pedig bizalomépítésre lenne szükség. Sajnos a kormányzó szocialisták a maguk állandó ígérgetéseikkel és szószegéseikkel nem csak a kibontakozási tervvel, de még a problémák gyökereinek felismerésével is adósak. Márpedig adósságból van már elég!

A szerző közgazdász, országgyűlési képviselő (Fidesz)