Minden jel szerint a nemzetközi közösség keményen a kezébe veszi a Koszovó-tárgyalások irányítását, s a feleknek nem lesz módjukban sem időt húzni, sem akadékoskodni, sem tiltakozni. Egészen leegyszerűsítve: a tárgyalások kimenetele – bármit is nyilatkoznak a diplomaták vagy az érintettek politikusai – olyan lesz, amilyet a nemzetközi közösség jónak tart. Csúnya szóval: diktátum. A tárgyalások „szabályzata” szerint egyik félnek sem lehet vétójoga, egyik fél sem hagyhatja el a tárgyalásokat, de még azt sem teheti meg, hogy nem írja alá valamelyik dokumentumot, mert ez esetben úgy veszik, hogy egyetért a felkínált megoldással – szivárogtatták ki az öszszekötő csoporthoz közel álló forrásból. Az összekötő csoport egyébként a nemzetközi közösség operatív testülete, amely hamarosan elkészíti a Koszovó státusára vonatkozó megbeszélések irányelveit. E munka miatt késhet a november 2-ra bejelentett ülése, amelyen Matti Ahtisaari vette volna át a tárgyalások irányítójának a tisztségét. A finn diplomata erős pozíciókat akar magának, a három helyettesét is csak asszisztenseknek kívánja – ami egy alacsonyabb rangú döntési szintet jelent.
A szerb küldöttség létrehozása azonban még ennél is nagyobb gondokat okoz. Igaz, minden szerb politikai erő ugyanazt akarja, s valami „nemzeti egységdelegációt” szeretnének, ám mégis visszatetsző lenne, ha Belgrád radikálisokat és szocialistákat is bevenne a küldöttségbe. Egy ilyen döntésnek azonban más szempontból haszna is lehetne, hiszen megosztaná a felelősséget. Egy-két nyilatkozat már most igyekszik felkészíteni a közvéleményt, hogy „előfordulhat a megoldás Szerbiára kényszerítése”. Sokan viszont nem tragédiaként, hanem egy tehertől való megszabadulásként élik át Koszovó leválását.
A koszovóiak esetében egyszerűbb a dolog, de egyes hírek szerint Ibrahim Rugova betegsége miatt sietni kellene. Lehet, azért is fogták rövidre a határidőket.
Megállapodásra jutott az Egyesült Államok és az Európai Unió
