Csak a globalizáció kihívásaira adandó uniós válasz szerepelt a tegnapi, a résztvevők kérésére mindössze egynapos londoni EU-csúcs napirendjén, de még ebben a kérdésben sem sikerült a résztvevőknek egyetértésre jutniuk. Az EU-bizottság által javasolt úgynevezett globalizációs alapról Tony Blair szóvivője kijelentette: annak nem az a célja, hogy a globalizáció hatásaitól megvédje az európai vállalati szektort, hanem az, hogy elősegítse alkalmazkodását.
Ezeket az elképzeléseket azonban több vezető is bírálta, közülük talán leghevesebben Gerhard Schröder. A leköszönő német kancellár a kiszivárgó hírek szerint elvi és finanszírozási kifogásokat fogalmazott meg. Azt mondta: az uniós polgárok nem érzik kellően védve magukat a belső piacon meghonosodó „zabolátlan versenytől”. Hozzátette: Németország még több kiadást már nem tud vállalni, hiszen már eddig is lehetőségei határáig, „sőt kissé azon túl is” terjeszkedett.
A brit kormányfő ezzel szemben csak megismételte, hogy az Európai Unió semmilyen módon nem tarthatja távol a feltörekvő ázsiai gazdaságok támasztotta versenyt. Kína és India például már nem csak az alacsony munkaköltséggel előállított áruk és szolgáltatások terén lesz versenytársa az EU-nak; ez a két ország, szavai szerint, máris felfelé indult a magas hozzáadottérték-szektorban.
A brit miniszterelnök már szerdán, az Európai Parlament előtt tartott beszédében előkészítette a talajt az unió és kivált Nagy-Britannia fő ellenlábasai irányába, hiszen ez a beszéd hoszszú ideje sokkal barátságosabb volt, mint bármely eddigi brit megnyilatkozás.
Strasbourgban Blair célzott az európai adóharmonizáció lehetőségére, s ez meglepte a franciákat és a németeket, hiszen fontos követelésük volt ez, de nem Nagy-Britannia számára.
*
Az adóharmonizáció szerencsétlen következményekkel járna a brit gazdaságra nézve, és Gordon Brown pénzügyminiszter, akit mindenki Tony Blair kiszemelt utódjának tekint a miniszterelnöki székben, mindig mereven megtagadta, hogy akár csak foglalkozzék is a gondolatával. Blair minden bizonnyal ezt szánta csereengedménynek arra az esetre, ha sikerül elvben elfogadtatni az egész európai költségvetés, azon belül főként a mezőgazdasági politika gyökeres megváltoztatását, és általában egy kifelé nyitottabb, a globalizáció kihívásait elfogadó, a protekcionizmust elvető közös gazdaságpolitika gondolatát. Tony Blair végül nem kívánt tárgyalni a következő uniós költségvetés részleteiről, szóvivője útján pedig visszautasította azokat a vádakat, hogy a soros brit elnökség semmit nem ért el a sarkalatos kérdésekben.
A csúcs előtt az Open Europe nevű független brit agytröszt – amely saját meghatározása szerint „új, bátor gondolkodást” akar meghonosítani az EU irányáról folyó vitában – a sajtóközpontba érkező újságíróknak igényesen kötött brosúrát osztott ki, A brit EU-elnökség vívmányai címmel. A prospektus húsz, teljesen üres oldalt tartalmaz – tudósít az MTI. Neil O’Brien, az Open Europe igazgatója a brosúrához fűzött nyilatkozatban annak a véleményének adott hangot, hogy Tony Blairnek most már gyorsan cselekednie kell, különben EU-elnökségi időszakára „kudarcként fognak emlékezni”.
Magyar válasz. A magyar miniszterelnök és a kormány a jelek szerint a távol-keleti országokban látja a magyar külgazdaság legjobb perspektíváit, ezt támasztják alá Gyurcsány Ferenc térségbeli útjai is. Bár Ázsia fejlődési mutatói valóban gazdag lehetőségekkel kecsegtetnek, mind több szakértő tart attól, hogy Európát valósággal letarolja a keleti piac. Éppen ezért – hívják fel a figyelmet – a közép-európai országoknak érdemes egymásra is nagyobb figyelmet fordítaniuk, hiszen a térség új növekedési lehetőséget teremthet az egész kontinens számára. Orbán Viktor kedden Dubrovnikban, a Euromoney Institutional Investors regionális pénzügyi és befektetési konferenciáján úgy fogalmazott, „a 90-es évek elején még nevettek rajtunk, amikor azt mondtuk, hogy a legnagyobb üzleti lehetőségek Európában az Európai Unió akkori perifériáján, vagyis Közép-Európában nyílnak majd meg a jövőben. Ma már senki sem nevet azon, hogy ki fog alakulni egy új nagy európai növekedési zóna, amely a Balti-tengertől az Adriai-tengerig fog húzódni.” Hangsúlyozta, hogy a közép-európai zóna most kiegészül Horvátországgal, Szerbiával, Romániával, Albániával, Macedóniával, a délkelet-európai zónával, ami hatalmas erőforrást jelent Európa számára. Magyarország a térséget ráadásul egyetlen reális terjeszkedési terepének tekinti, így jelenlétünk a magyar külpolitika és gazdaság elsődleges célja kell hogy legyen. Orbán Viktor szerint „a helyzet az, hogy sokkal több tőke jön Magyarországra, mint amenynyit mi befektetünk a határainkon kívül, míg például ez Ausztriában egyensúlyba van. Tehát nekünk elemi érdekünk, hogy tőkeexportőrök és beruházók legyünk Közép-Európában és Délkelet-Európában is”.
A kormányfő javaslata. A magyar kormányfő Londonban amellett érvelt, hogy a felzárkóztatást célzó kohéziós politika igenis modern, megtartandó politika, hiszen az EU térségeinek 25 százaléka az uniós szint 75 százalékánál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik. Éppen ezért Gyurcsány Ferenc azt javasolta, hogy a jelenlegi rendszert egészítsék ki a „koordinált politikák” kategóriájával, amelyet nem az EU finanszírozna, hanem brüsszeli háttérrel, de a nemzeti költségvetések önkéntes együttműködésével működtetnének, valamilyen intézményrendszert is felállítva. A kormányfő egyben bejelentette: közös magyar–osztrák kormányülést tartanak decemberben Bécsben. (MTI)
