Általánosnak mondható, de szombaton este Halléban, a Brandberge Arenában különösen igaz volt: hatalmas ellentét feszült a gála töltelék programja és főmérkőzése(i) között. Nyugalomban, meglepetések nélkül csordogáltak a felvezető meccsek, közöttük Balzsay Károlyé is, aki 8 menetben pontozással verte az orosz Szergej Harcsenkót. A negyedik három perc kivételével, amikor kapott pár méretes pofont, nagyközépsúlyú honfitársunk kezében-öklében tartotta az irányítást, s megfogadta édesapja, az amatőr válogatott szövetségi kapitánya, idősebb Balzsay Károly tanácsát: „Legyél durvább!” Durvább lett, s magabiztosan nyerte meg profi pályafutása 10. összecsapását is egy már minőséginek mondható rivális ellen.
Az időben első főmérkőzést két universumos hölgy, Silke Weickenmeier és Ina Menzer vívta a WIBF pehelysúlyú vb-övéért. Női mecscsen ritkán tapasztalható magas színvonalú küzdelem folyt a ringben, amelynek végén a kihívó Menzert hozták ki – teljesen jogosan – pontozással győztesnek. Szegény címvédőnek nem volt elég a vereség szomorúsága, még az orra is eltört, úgyhogy kénytelen-kelletlen a helyi kórház vendégszeretetét kellett élveznie a csatát követően.
Erdei Zsoltnak pedig még bő egy hete volt jelenése az orvosnál, mert, mint a gála csúcsát jelentő, Mehdi Sahnoune ellen vb-címvédő mérkőzés után megtudtuk, az amerikai edzőtáborozás alkalmával, az utolsó kesztyűzések egyikén súlyos bordazúzódást szenvedett. Kis híja volt, hogy ez a Sahnoune-nal vívandó derbi is elmaradjon (az első júliusban enyészett el honfitársunk gyomorfertőzése miatt), nem kell ecsetelni, milyen beláthatatlan következményekkel járt volna mindez önbecsülése szempontjából, a saját és ellenfele menedzsmentje, a gálát közvetítő ZDF televízió, valamint a német és a magyar közvélemény előtt. Maradt tehát a titkolózás és a fogak összeszorítása. Az első három menetben nem is volt gond, ment a megelőző balegyenes, miközben a 2003-as WBA-világbajnok horgai és kalapácsütései elkerülték Erdeit. Nem úgy az ötödik-hatodik három percben, ekkor kívülről nézve a magyar klasszis elkészült az erejével, akadt időszak, amikor leeresztett kézzel, védekezés nélkül várta az érkező pofonokat, majd „félidőben” a sarka felé támolyogva nagyjából le lehetett olvasni a szájáról, mint liheg oda edzőjének, Fritz Sduneknek: „Kész vagyok, feladom!”
Ám a tréner (mint később elmondta) bízott tanítványában és az elvégzett hatalmas mennyiségű munkában, a lelkére beszélt, pontosabban tartotta benne a lelket, és a pszichológiai húzás fokozatosan bejött. „Madár” néhány verdesés után újra szárnyalni kezdett, a 9. és a 10. menetben hatalmas verést mért kihívójára, majd a befejezőben egy hosszú kombinációval egyszerűen lefiniselte. A világ egyik legjobb bírójának, Joe Corteznek nem volt más feladata, mint közbeugrani és megvédeni az ütészáportól a saját sarkában összeomló Sahnoune-t: T. K. O. a 12. menetben! A katarzis nem maradt el, a közönség semleges részét is magával ragadta a hihetetlen győzelem, de az általános tombolásban ki lehetett venni Erdei hangját, aki ezt kiabálta, miközben jobb öklével a bal mellére mutogatott: „Van szívem, van szívem!” Aztán már kínjában ordított, mert segédedzője, a korábbi könnyűsúlyú klasszis, Artur Grigorjan feledve az előzményeket, alaposan megszorongatta a bordáját…
Kisvártatva lehiggadva így elemzett a hibátlan mérlegét 23-0-ra (Sahnoune-ét meg 31-2-re) alakító, címét immár negyedszer megvédő világbajnok:
– Nem akartam lemondani a mérkőzést, az katasztrófa lett volna. Szinte biztosra vettem, hogy eltört a bordám az utolsó előtti amerikai kesztyűzésen egy csecsen edzőtárs ellen, de hála istennek nem. Bár így is hihetetlenül fájt, ki tudtam állni. Az első menetben meg kaptam egyet a másik oldalra, beszorult a levegő, alig tudtam lélegezni. No, mindegy, a győztesnek nem kell magyarázkodnia.
– Hitte volna, hogy az ötödik-hatodik menet mélypontja után vissza tud kapaszkodni?
– Gondoltam, de nem voltam benne százszázalékosan biztos. Alapvetően Fritznek köszönhetem, hogy sikerült, nem tudom, mit csinált, de erőt adott, a lelkemre beszélt. Arról viszont fogalmam sincs, honnan szereztem a lendületet, az akaratot, amivel sikerült mindezt végigvinni. Talán most sokaknak bizonyítottam, magamnak mindenképpen.
– Mit hozhat a jövő?
– Hosszú pihenést… A folytatáson még nem gondolkodtam, most az első a teljes gyógyulás és regeneráció.
Ha Erdei nem is beszélt róla, a német és a francia menedzser, Klaus-Peter Kohl, illetve Michel Acaries szavaiból össze lehet rakni valamiféle menetrendet. A februárban Dariusz Michalczewskit „nyugdíjazó” WBA-világbajnok, Fabrice Tiozzo decemberben egy ausztrál bokszoló ellen védheti meg címét, honfitársunkra, testi-lelki feltöltődést követően, jövő év elején várhat újabb, választható rivális elleni csata, majd jöhetne a címegyesítés. Acaries legalábbis erre utalt azzal, hogy 2006-ban Párizsba invitálta a jelenlévőket. Ám előbb még Erdeinek Budapesten lehet dolga, Krysztof Ribarczyk, az Universum sajtófőnöke legalábbis azt mondta, már csak a német klubon múlik, elviszi-e a következő magyar főszereplős gáláját Magyarországra. Idén, 1999 óta először, ez nem történt meg. Halléban mindenki számára kiderülhetett, mennyire kár érte.
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
