Itthon szigorúak a fogvatartási szabályok

Vajon milyen következtetésekre jut a honi bevándoroltatási gyakorlatot előszeretettel bíráló Magyar Helsinki Bizottság, arról értesülvén, hogy az olasz hatóságok, szó szerint idézve a Guardiant: „ürülékben áztatják és verik az illegális bevándorlókat”? A hazai emberi jogi szervezet képviselője megkeresésünkre hangsúlyozta az olasz és a magyar helyzet közti különbséget. Ugyanakkor úgy vélte: hazánk messze nem használta még ki „befogadási kapacitását”, holott az kívánatos volna.

Amint a brit baloldali lap, a Guardian nyomán megírtuk, egy magát illegális bevándorlónak álcázó olasz újságíró az Itália legdélibb szigetén lévő Lampedusa menekülttáborában nem a legszokványosabb „vendégmarasztalásban” részesült. Tűző napon órákra csatornából származó ürülékbe ültették, majd fél óráig verték az egymást fasiszta időkből ismerős karlendítéssel üdvözlő olasz csendőrök. A menekültek vécé hiányában bokáig járnak a fekáliában.
– A menekültügyi szakmában közismert, hogy Olaszország idevágó politikája erősen kifogásolható, még átfogó menedékjogi törvénye sincs – reagált érdeklődésünkre Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) munkatársa. Elismerte, hogy Magyarországra sokkal jellemzőbb a szakmaiság; a befogadási körülmények, szálláshelyi viszonyok kevésbé rosszak, jelentősen nőtt a menedékjogi eljárás színvonala. Megemlítette, nálunk növekszik az úgynevezett elismerési arány: a menedékkérőknek 2002-ben még csak 4, tavaly viszont már 14 százaléka kapott menedékjogot. Érdeklődésünkre – kívánja-e kifejezni megbotránkozását az MHB az itáliai gyakorlat felett, Gyulai kijelentette: elfogadhatatlannak tartják, ha a migránsokat annak kivizsgálása nélkül küldik vissza országukba, hogy nem fenyegeti-e őket kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód. Ez ugyanis ellentétes az összes EU-tagállamot kötelező emberi jogi szabályokkal. Utalt arra, a Magyar Helsinki Bizottság is tagja a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsa nemzetközi civil szervezetnek, amely felemelte a szavát az ügyben, és tájékoztatást nyújtott a lampedusai bánásmódról az Európai Parlamentnek.
Kérdésünkre, hogy a magyar hatóságok bevallatlan célja a migránsok távol tartása, a Helsinki Bizottság munkatársa azt felelte: Magyarországon nem a szálláshelyek minősége terén érhető tetten a távoltartási szándék, hanem például a szigorú fogvatartási szabályok vonatkozásában.
Hazánk számára az 1951-es genfi egyezmény és más nemzetközi dokumentumok, valamint saját törvények jelölik ki a menekültügyi kötelezettségeket.
A szakember kevesellte a menedékkérők számát, ami 2004-ben 1600 volt.
A migrációt tekintve az MHB munkatársa elismerte, egy-egy országnak joga van eldönteni, hogy milyen mértékű bevándorlást engedélyez, de itt is működniük kell a jogban is rögzített humanitárius alapelveknek, mint például a család egysége vagy a gyermekek érdeke. Hangsúlyozta: Magyarország közelről sem merítette ki befogadási potenciálját, ami szerinte már csak azért is visszás, mert a népesedési folyamatok nálunk rendkívül kedvezőtlenek. Szerinte ezért is elodázhatatlan feladat a beilleszkedést segítő, hatékony integrációs program életre hívása. Ha nem történik meg az integráció, a menekült megterhelheti a szociális rendszert, ahelyett, hogy az elöregedő magyar társadalom aktív tagjaként részt venne a termelésben és a társadalombiztosítás befizetője lenne.
– Nincs arra vonatkozó szabály, mennyi tartózkodási, letelepedési, honosítási, illetve menedékkérelmet hagyhatunk jóvá; amelyik kérelem megfelel a törvényi feltételeknek, teljesítjük – közölte lapunkkal Daragó Réka, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal sajtóreferense. Daragó nem tud arról, hogy bármiféle szempontrendszer szerint mérnék, általában véve mekkora az ország „befogadási kapacitása”. Mindenesetre a három menekülttábor: Debrecen, Békéscsaba, Bicske együtt 2300 fő ellátására alkalmas, a kihasználtságuk jelenleg
20-25 százalékos.